Amikor berendezéseket vásárol az
ember, az olyan, mint amikor belép egy kapcsolatba. – szólalt meg hirtelen Melanie
hangja. – Biztosnak kell lenned, hogy
ötvenéves garancia van rá, és nem fog szétesni a használattól. |
|
Két
sebzett szívnek van-e
második esélye az igaz szerelemre? Amikor
Jolene Broussard megörökli a Magnólia Fogadót, ezt a kelet-texasi
fenyvesekben megbújó viktoriánus épületet, egy álom válik valóra a számára.
Jolene, aki állandó bűntudatban él, amiért nem tudta megmenteni önpusztító
anyját, tudja, hogy a nagynénje és nagybátyja vendégháza új életet és szerető
otthont kínálhat neki. Csak egy bökkenő akad: a makacs és rosszkedvű ács,
Tucker Malone, aki felerészben a Magnólia Fogadó tulajdonosa, és aki poros
cowboycsizmájával egyenesen Jolene álmainak a kellős közepébe tapos. A
felesége halála óta Tucker a saját bűntudata és démonai miatt ugyanolyan
zárkózott, mint Jolene. A legkevésbé sem számít arra, hogy új üzleti partnere
olyan érzést éleszt benne, amiről azt hitte, örökre elveszett. A bizalmatlan
Jolene pedig talán egy rokon lelket talált – valakit, akinek segíthet, és
akire támaszkodhat. A Magnólia Fogadó felújítása a
saját sebeik begyógyításához is az első lépés lehet. Képesek lesznek elengedni
a múltat, és egymásban bízva nekivágni a jövőnek? Hagyd, hogy a történetük a te
lelkedet is felderítse! |
Könyv információk: Eredeti mű: The Magnolia Inn Eredeti megjelenés éve: 2019 Könyvmolyképző,
Szeged,
2021 328
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634573517 · Fordította:
Palásthy Ágnes |
♡ ♡ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért
olvastam el?
Nagyon egyszerű a válasz: megtetszett a cím és a
borító! Nem gondoltam volna, hogy Kelet-Texasba látogatok egy felújításra
szoruló fogadóba, amit egy hétvégi iszákos és egy absztinens pultos tervez
megmenteni.
Szerintem…
Vannak regények, amiket nem is annyira a történetük,
mint a benne szereplők lénye miatt érdemes elolvasni. Nos, számomra ez a könyv
éppen ilyen volt! Sok mindenről szól a történet: elvesztett lelki társról,
bánativászatról, múlni nem akaró gyászról, a veszteségek feldolgozásáról, Istennel
való alkudozásokról, az újrakezdésről, a szabaddá válásról, a testünket kitöltő
honvágyról – és úgy általában az emberi kapcsolatokról.
Imádom, amikor olyan csodás emberekről olvashatok,
mint Jolene, Sugar, Dotty, Lucy és Flossie, illetve a hozzájuk tartozó férfiak:
Jasper és Tucker. A könyv elejétől a legvégéig irigyeltem az idős asszonyok és
Jolene baráti körét, és csak remélni merem, hogy 60+ koromban nekem is lesznek
olyan nők az életemben, akikkel vasárnaponként egymásnál ebédelünk, vagy
akikkel bármikor be tudok ülni egy bárba kibeszélni az aktuális kavarásaikat.
Amikor Sugar a regény elején elindul egy USA körútra a férjével, Jasperrel, még
nem sejtettem, hogy mekkora űrt hagy maga után a kis társaságban, és azt sem,
hogy mennyire szépen fel-felbukkan a hiánya a beszélgetésekben.
Ám míg Jolene-nek ott vannak a nagynénje, Sugar
barátnői, miután a nő lelépett, addig Tucker szál egyedül próbálja feldolgozni,
hogy pár éve elvesztette élete szerelmét... Saját családja nincs, a felesége
családjával pedig elvágott minden kapcsolatot, és csak Sassyvel, a fehér
macskával osztja meg az életét. Rajta kívül maximum a whiskys üveggel van közelebbi
kapcsolatban. Habár Jolene eleinte ódzkodik az iszákos férfitól, szép lassan
barátokká válnak, és az idősebb hölgykoszorú is befogadja az elveszett cowboyt.
–
Lehetett volna. Kellett volna. Ez már mind a múlt. Fogadj el egy tanácsot egy
öregembertől, aki túl sokat hibázott. Lépj tovább a fájdalomból, és légy
boldog. Nekem már túl késő, de te még fiatal vagy. |
Szóval tetszett is meg nem is ez a regény, mert bár fantasztikusak
a karakterek, mégis átlagos maga a cselekmény. Az elejétől a végéig tele volt
kiszámítható fordulatokkal, és talán csak azt nem vártam, hogy a vége ennyire
össze van csapva, ennyire gyorsan bontakozik ki a fiatalok szerelme... Mázli,
hogy mind Jolene, mind Tucker karakterét hamar megszerettem, és drukkoltam,
hogy oldódjanak meg a leendő párkapcsolatuk útjába álló problémáik…
Negatívumként muszáj megemlítenem, hogy engem irtóra
zavart a sokszor felbukkanó „ZSEMLYE” szó, amiről tudom, hogy van az a
nyelvjárás, ahol használják, de ne... Ahogy
a „SZTÉK” (steak) és a „MIZ” (Miss) is irritált olvasás közben. Történetileg
csak a körkörösen ismétlődő „lépj tovább” és/vagy „engedd el a múltat” részek
zavartak, amik valamelyik főszereplőnél fejezetenként legalább egyszer tuti felbukkantak.
Összességében…
Szívet melengető olvasmány, amit nem is annyira a
cselekménye, mint a karakterei tettek élvezetessé számomra. Egyszerűen imádtam
az öreglányokat és minden vágyam, hogy idősebb koromban egy ennyire nyitott és
lelkes hölgykoszorú tagja lehessek! Jolene és Tucker egymásra találása kevésbé
tetszett, mint az összecsiszolódásuk és az, ahogy együtt újítják fel a Magnólia
Fogadót, de összességében nagyon bájos párt alkotnak. (Azért a könyv végén többször eszembe jutott miattuk a „well that
escalated quickly” meme…)
Értékelés: 3,5
Kinek
ajánlom? A
romantikus regények rajongóinak. (Különösen ajánlom, ha szerettek régi épületek
kipofázásáról/felújításáról (is) olvasni!)
Külföldi
borítók:
Zene
a könyvből: Blake Shelton
- Kiss My Country Ass
Kedvcsináló idézetek:
♡
– A nevem Jolene
Broussard, és van egy kis kényszerbetegségem.
Tucker kiemelkedett a
nyílásból, és leült Jolene mellé.
– A nevem Tucker Malone,
és meg kell vallanom, hogy hétvégi iszákos vagyok, de az elhunyt feleségem
egyre azt mondogatja nekem, hogy ne a múltban éljek, lépjek tovább a jövőbe.
Korábban nem nagyon hajlottam rá, de most már valahogy kezdem elfogadni.
♡
– Megvolt nekem is, ami
nekik van – mondta a férfi – Semmi nem tünteti el azt a lyukat.
– Gondolom, a szívéről
beszélünk, és nem a falról. Miből gondolja, hogy az ivás segít? – csattant fel
Jolene – Maga szerencsés ember, ugye tudja? Magának megvolt az, amit én csak
olyan nagyon szeretnék megízlelni, és ahelyett, hogy hálás lenne azért, ami
volt, a szép emlékeket belefojtja egy palackba.
– Ne prédikáljon nekem!
– morogta Tucker.
♡
Tucker végig gondolta
mindazt, amit Jolene-nel átélt, és rájött, hogy kész az ágyánál többet
megosztani vele: az életét.
A Magnólia Fogadó volt
az otthona fizikai értelemben. De érzelmileg Jolene Broussard jelentette neki
az otthont. Beleszeretett a nőbe, és most nem tehet mást, mint hogy kivár, és
időt ad neki, míg Jolene is viszonozza majd az érzelmeit.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Nem
saját képek. A Magnólia Fogadó Pinterest tábla
The
Magnolia Inn borítók a GoodReadsen
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A Könyvmolyképző
Kiadó gondozásában jelent meg áprilisban A Magnólia Fogadó Carolyn Brown szerző tollából. A
történet szíve a Magnólia Fogadó, amely először munkát, majd otthont ad
Jolene-nek és Tuckernek, akik korábban nem gondolták volna, hogy még megtalálhatják
a boldogságot. A szívmelengető, romantikus történetről a blogturné tagjai is
elmondják a véleményüket, a turné végén pedig megnyerhetitek a könyv egy
példányát. Tartsatok velünk!
Nyereményjáték: Történetünk egyik szereplője gyásszal küzd,
ami nem ritka más regényekben sem. Minden állomáson olyan könyvek
fülszövegrészletét találjátok meg, amelyben valamely szereplő gyászol. A
feladat, hogy kitaláljátok, melyik könyvről van szó, és beírjátok a könyv
szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ne
feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak
Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk. |
FELADVÁNY:
A kapcsolatuk meglepően
jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a
jövőtől!
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 05.10. Betonka szerint a
világ 05.12. Könyvvilág 05.14. Hagyjatok!
Olvasok! extra állomás 05.16. Hagyjatok!
Olvasok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése