Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó | Blogturné Klub ajánló

  

Amikor berendezéseket vásárol az ember, az olyan, mint amikor belép egy kapcsolatba. – szólalt meg hirtelen Melanie hangja. – Biztosnak kell lenned, hogy ötvenéves garancia van rá, és nem fog szétesni a használattól.

Két sebzett szívnek van-e második esélye az igaz szerelemre? Amikor Jolene Broussard megörökli a Magnólia Fogadót, ezt a kelet-texasi fenyvesekben megbújó viktoriánus épületet, egy álom válik valóra a számára. Jolene, aki állandó bűntudatban él, amiért nem tudta megmenteni önpusztító anyját, tudja, hogy a nagynénje és nagybátyja vendégháza új életet és szerető otthont kínálhat neki. Csak egy bökkenő akad: a makacs és rosszkedvű ács, Tucker Malone, aki felerészben a Magnólia Fogadó tulajdonosa, és aki poros cowboycsizmájával egyenesen Jolene álmainak a kellős közepébe tapos. A felesége halála óta Tucker a saját bűntudata és démonai miatt ugyanolyan zárkózott, mint Jolene. A legkevésbé sem számít arra, hogy új üzleti partnere olyan érzést éleszt benne, amiről azt hitte, örökre elveszett. A bizalmatlan Jolene pedig talán egy rokon lelket talált – valakit, akinek segíthet, és akire támaszkodhat. A Magnólia Fogadó felújítása a saját sebeik begyógyításához is az első lépés lehet. Képesek lesznek elengedni a múltat, és egymásban bízva nekivágni a jövőnek? Hagyd, hogy a történetük a te lelkedet is felderítse!

 

Könyv információk:   Eredeti mű: The Magnolia Inn Eredeti megjelenés éve: 2019 Könyvmolyképző, Szeged, 2021 328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573517 · Fordította: Palásthy Ágnes

♡ WEBSHOP BELEOLVASÓ MOLY GOODREADS  ♡

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

 

Nagyon egyszerű a válasz: megtetszett a cím és a borító! Nem gondoltam volna, hogy Kelet-Texasba látogatok egy felújításra szoruló fogadóba, amit egy hétvégi iszákos és egy absztinens pultos tervez megmenteni.

 

Szerintem…

 

Vannak regények, amiket nem is annyira a történetük, mint a benne szereplők lénye miatt érdemes elolvasni. Nos, számomra ez a könyv éppen ilyen volt! Sok mindenről szól a történet: elvesztett lelki társról, bánativászatról, múlni nem akaró gyászról, a veszteségek feldolgozásáról, Istennel való alkudozásokról, az újrakezdésről, a szabaddá válásról, a testünket kitöltő honvágyról – és úgy általában az emberi kapcsolatokról.

Imádom, amikor olyan csodás emberekről olvashatok, mint Jolene, Sugar, Dotty, Lucy és Flossie, illetve a hozzájuk tartozó férfiak: Jasper és Tucker. A könyv elejétől a legvégéig irigyeltem az idős asszonyok és Jolene baráti körét, és csak remélni merem, hogy 60+ koromban nekem is lesznek olyan nők az életemben, akikkel vasárnaponként egymásnál ebédelünk, vagy akikkel bármikor be tudok ülni egy bárba kibeszélni az aktuális kavarásaikat. Amikor Sugar a regény elején elindul egy USA körútra a férjével, Jasperrel, még nem sejtettem, hogy mekkora űrt hagy maga után a kis társaságban, és azt sem, hogy mennyire szépen fel-felbukkan a hiánya a beszélgetésekben.

 

Ám míg Jolene-nek ott vannak a nagynénje, Sugar barátnői, miután a nő lelépett, addig Tucker szál egyedül próbálja feldolgozni, hogy pár éve elvesztette élete szerelmét... Saját családja nincs, a felesége családjával pedig elvágott minden kapcsolatot, és csak Sassyvel, a fehér macskával osztja meg az életét. Rajta kívül maximum a whiskys üveggel van közelebbi kapcsolatban. Habár Jolene eleinte ódzkodik az iszákos férfitól, szép lassan barátokká válnak, és az idősebb hölgykoszorú is befogadja az elveszett cowboyt.

 

– Lehetett volna. Kellett volna. Ez már mind a múlt. Fogadj el egy tanácsot egy öregembertől, aki túl sokat hibázott. Lépj tovább a fájdalomból, és légy boldog. Nekem már túl késő, de te még fiatal vagy.

 

Szóval tetszett is meg nem is ez a regény, mert bár fantasztikusak a karakterek, mégis átlagos maga a cselekmény. Az elejétől a végéig tele volt kiszámítható fordulatokkal, és talán csak azt nem vártam, hogy a vége ennyire össze van csapva, ennyire gyorsan bontakozik ki a fiatalok szerelme... Mázli, hogy mind Jolene, mind Tucker karakterét hamar megszerettem, és drukkoltam, hogy oldódjanak meg a leendő párkapcsolatuk útjába álló problémáik…

Negatívumként muszáj megemlítenem, hogy engem irtóra zavart a sokszor felbukkanó „ZSEMLYE” szó, amiről tudom, hogy van az a nyelvjárás, ahol használják, de ne...  Ahogy a „SZTÉK” (steak) és a „MIZ” (Miss) is irritált olvasás közben. Történetileg csak a körkörösen ismétlődő „lépj tovább” és/vagy „engedd el a múltat” részek zavartak, amik valamelyik főszereplőnél fejezetenként legalább egyszer tuti felbukkantak.

 

Összességében…

 

Szívet melengető olvasmány, amit nem is annyira a cselekménye, mint a karakterei tettek élvezetessé számomra. Egyszerűen imádtam az öreglányokat és minden vágyam, hogy idősebb koromban egy ennyire nyitott és lelkes hölgykoszorú tagja lehessek! Jolene és Tucker egymásra találása kevésbé tetszett, mint az összecsiszolódásuk és az, ahogy együtt újítják fel a Magnólia Fogadót, de összességében nagyon bájos párt alkotnak. (Azért a könyv végén többször eszembe jutott miattuk a „well that escalated quickly” meme…)

 

Értékelés: 3,5

 

Kinek ajánlom? A romantikus regények rajongóinak. (Különösen ajánlom, ha szerettek régi épületek kipofázásáról/felújításáról (is) olvasni!)

 

Külföldi borítók:

  

 

Zene a könyvből: Blake Shelton - Kiss My Country Ass  

 

Kedvcsináló idézetek:

♡

– A nevem Jolene Broussard, és van egy kis kényszerbetegségem.

Tucker kiemelkedett a nyílásból, és leült Jolene mellé.

– A nevem Tucker Malone, és meg kell vallanom, hogy hétvégi iszákos vagyok, de az elhunyt feleségem egyre azt mondogatja nekem, hogy ne a múltban éljek, lépjek tovább a jövőbe. Korábban nem nagyon hajlottam rá, de most már valahogy kezdem elfogadni.

♡

– Megvolt nekem is, ami nekik van – mondta a férfi – Semmi nem tünteti el azt a lyukat.

– Gondolom, a szívéről beszélünk, és nem a falról. Miből gondolja, hogy az ivás segít? – csattant fel Jolene – Maga szerencsés ember, ugye tudja? Magának megvolt az, amit én csak olyan nagyon szeretnék megízlelni, és ahelyett, hogy hálás lenne azért, ami volt, a szép emlékeket belefojtja egy palackba.

– Ne prédikáljon nekem! – morogta Tucker.

♡

Tucker végig gondolta mindazt, amit Jolene-nel átélt, és rájött, hogy kész az ágyánál többet megosztani vele: az életét.

A Magnólia Fogadó volt az otthona fizikai értelemben. De érzelmileg Jolene Broussard jelentette neki az otthont. Beleszeretett a nőbe, és most nem tehet mást, mint hogy kivár, és időt ad neki, míg Jolene is viszonozza majd az érzelmeit.

(További kedvenc idézeteim…)

 

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Nem saját képek.  A Magnólia Fogadó Pinterest tábla

The Magnolia Inn borítók a GoodReadsen

♡ ♡ ♡ ♡ ♡ 

 

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg áprilisban A Magnólia Fogadó Carolyn Brown szerző tollából. A történet szíve a Magnólia Fogadó, amely először munkát, majd otthont ad Jolene-nek és Tuckernek, akik korábban nem gondolták volna, hogy még megtalálhatják a boldogságot. A szívmelengető, romantikus történetről a blogturné tagjai is elmondják a véleményüket, a turné végén pedig megnyerhetitek a könyv egy példányát. Tartsatok velünk!  

 

Nyereményjáték:   Történetünk egyik szereplője gyásszal küzd, ami nem ritka más regényekben sem. Minden állomáson olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok meg, amelyben valamely szereplő gyászol. A feladat, hogy kitaláljátok, melyik könyvről van szó, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:

A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:

Ne kérdezz a múltról!

Ne várj semmit a jövőtől!

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 05.10. Betonka szerint a világ 05.12. Könyvvilág 05.14. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás 05.16. Hagyjatok! Olvasok!