Ellery Lloyd: Képkockák | Blogturné Klub ajánló

  

Furcsamód elönt a büszkeség, miközben nézem, ahogy pózolnak a díjukkal: a rózsaszín perspextalapzaton nyugvó aranypelussal. Hiszen, bárki bármit gondol arról, amit csinálunk, bármennyire elítélnek minket azért, hogy ebből élünk, ez mindenképp lenyűgöző! Igen, lenyűgöző, hogy egyszerre vagyunk anyák és üzletasszonyok, hogy birodalmat építettünk anekdotákból és szelfikből, hogy egy vagyont kerestünk családi fotókkal meg tizenöt másodperces videókkal.

Milliók követik. Ám az egyikük meg akarja ölni. Emmy Jackson mindig őszinte az instagramos követőivel. A gyerekeivel töltött napjainak minden egyes pillanatát megosztja velük, hiszen ő az az influenszer, aki mindig azt mondja, ami van. A szkeptikus férje azonban tökéletesen tudja, hogy a családjuk képkockákba szorított élete egy nagy hazugság. Csakhogy amíg Emmy a kenyérkereső, addig senki sem szólhat bele abba, hogyan teszi pénzzé a családi életüket. Amelyet Emmynek köszönhetően több millióan követnek nap mint nap. És a követők közül egyvalaki megszállottan figyeli minden új posztját – mert szerinte Emmy az a nő, akinek mindene megvan, ám semmit nem érdemel. Egy elképesztően fordulatos, fantasztikusan eredeti könyv egy influenszer anyukáról, akinek a sikere nemcsak a házasságát és a lelki békéjét fenyegeti, hanem az életét is…

 

Könyv információk:   Eredeti mű: People Like Her Eredeti megjelenés éve: 2021 General Press, Budapest, 2021 318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525219 · Fordította: Szieberth Ádám

◈ WEBSHOP BELEOLVASÓ MOLY GOODREADS ◈

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

 

Igazából az instagramos influenszerkedés miatt figyeltem fel a könyvre, ugyanis mindmáig fel nem tudom fogni, hogy tudnak emberek megélni hasonlókból… Abszolút a szívügyem az, hogy minél több ember találja meg azokat a regényeket, amik szebbé és teljesebbé tudják varázsolni a napjait, de néhány őszinte szón, pár kedvcsináló idézeten és 1-2 fotón kívül nem szeretnék többet tenni ezért. Persze szép dolog lenne abból élni, hogy főállású könyvmoly / olvasó vagyok, de hogy eladjam magam ezért? Azt azért nem… No, de főszereplőnk Emmy az egész családi életét eladta!

 

Szerintem…

 

Ahogy az előző bekezdésből érezhető: nem találtam közös pontot magamban és Emmyben - a rengeteg követővel, egy hűséges férjjel, két egészséges gyermekkel, egy egoista anyával és egy pitbull természetű ügynökkel megáldott instamamiban. A regényt három E/1 szemszögből ismerjük meg, és az egyik értelemszerűen az egykorvolt divatguru instamami, aki a tűsarkakról nyergelt át a babás/családi fotókra és sztorikra.

Emmy Jackson a nemrég született Bear és a nemsokára 4 éves Coco boldog anyukája, akinek van egy áldott jó férje, Dan, aki mindenben partner és ráadásul otthon dolgozó író… Nos, Dan a második szemszög gazdája, ám míg Emmytől egy pillanat alatt másztam fel a falra, addig Dan meg a „bullshit” hipotézise a felesége IRL találkozóin elmondott kamuközeli sztorijairól egyből megszerettette velem őt! Míg Emmy odaadóan teper azért, hogy minél több ember kövesse (és még több cég szponzorálja), addig Dan napról napra alig halad sokadik éve írt a regényével, mégis teljes mellszélességgel támogatja élete szerelmét a háttérből. Abszolút őszintén és elég cinikusan narrálja az életüket akár a jelenről, akár a múltról van szó, és nekem tetszett Dan stílusa.

 

Nem meglepő módon a harmadik főszereplőnk a gyilkosnak készülő ismeretlen valaki, aki azon a bizonyos első találkozón ülve, ahol a regény kezdődik csak hallgatja Emmy süketelését, és kinyílik a bicska a zsebében: eldönti, hogy megöli. Míg a házaspár vonalán a mindennapokkal való küzdelem áll a középpontban (egy-két visszaemlékezéssel), addig a gyilkos nézőpontja mindig múltidézésnek hat. Lassan adagolja az infót, hogy miért is pikkel Emmyre, miért böki a csőrét a tökéletesnek beállított családi idill… ENYHE SPOILER: egy ponton Coco-t is elcsalja az apjától egy plázában, és utólag meséli el, hogy tette, míg a kislány eltűnését az olvasó első körben az egyre idegesebbé váló apuka szemszögéből „élvezheti”.

 

Winter pedig, bár kompetensebb személyi asszisztensnek bizonyult, mint gondoltam volna, nem egy Mary Poppins. Látszik rajta, hogy kissé értetlenül áll az egész koncepció előtt, meg azelőtt, hogy miért akar valaki birtokolni egy gyereket. Nagyjából úgy kezeli Cocót, mint a számos kalapját: hasznos kelléknek tekinti, amellyel jól lehet pózolni. Ha már itt tartunk, egyszer véletlenül meghallottam, hogy Dan anyja engem vádol ugyanezzel…

 

A regény irtó részletes… megkapjuk az influenszerkedéshez szükséges alapokat Emmytől, Dan által megismerjük az összes idegesítő instamamit gyerekestül és szívügyestől, a gyilkos szemszögéből a házaspár napjainak további részleteit is megtudjuk. Néha untam ezeket a ritmustalan, álmosítóan egyhangú leírásokat, máskor viszont csak ámultam, hogy mennyire összetett Emmyék élete a nő véleményvezérségének hála. A későbbiekben felbukkanó asszisztens, Winter eleinte szórakoztató, majd szintén ellaposodó karakter volt, de egy ponton túl még a gyilkos kapcsán is ezt éreztem. /Talán túl hamar állt össze a fejemben, hogy hova fog kifutni a cselekmény, hogy miért és milyen bosszút akar állni a Jackson családon a megszállott rajongójuk./ Ugyanakkor Emmy mind érdekesebbé vált a regény előrehaladtával, mert egy idő után azon kaptam magam, hogy elkezdtem csodálni az instamamiságba fektetett energiáját!

 

Összességében…

 

Nagyon modern történet arról, hogy milyen könnyen gabalyodnak bele az emberek a saját hazugsághálóikba, illetve hogy milyen hamar elhisszük, hogy a közösségi médián látható, jól elkapott(nak tűnő) képek és pár szívhez szóló mondatok nem egy jól felépített brand követőcsalogatói. Csak ámultan Emmy Mezít-Mama brandépítésén! Sokkolt, amikor említette, hogy szülés után nem fogyhat vissza pár kilót, mert akkor „brandromboló testmérete” lenne, de azon is csak pislogtam, hogy a kislánya hercegnőmániája mennyire nem „brandbarát”. Csodálatam, de simán meg tudtam volna fojtani Emmyt egy kanál vízben, és néha – be kell vallanom – drukkoltam a fanatikus rajongójának, hogy kapja már végre el. Tulajdonképpen jól szórakoztam, érdekes alapgondolatú történet volt.

Mélypont: A Szabad Folyás című, menzesz témájú rádióműsor felvétele

Kedvenc: Dan (és a regény vége)

 

Értékelés: 3,5

 

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik rajonganak az olyan megfigyelős thrillerekért, amelyekben a leendő gyilkos is saját szemszöggel rendelkezik. De ha érdekelnek az instagram influenszeres dolgok, akkor is ajánlom, mert elég sok dolgot lehet belőle tanulni/megtudni.

 

Külföldi borítók:

 

Az íróházaspár (Collette Lyons és Paul Vlitos) az egyik külföldi borítóval.

 

Kedvcsináló idézetek:

◈

Hogy őszinte legyek, Coco hercegnőmániája „kontentileg” kissé kellemetlen, hiszen a modern mamáknak, ugyebár, az a bevett mantrája, hogy ami rózsaszín, az bűzlik. A kislányaiknak tehát egytől egyig lázadó amazonoknak, kis feministapalántáknak kéne lenniük, de az én lányom egyértelműen a tündérkirálynő-táborba tartozik.

◈

A rajtársaim viszont habzsolják az efféle #prtúrákat, és telepakolják vele a kezdőlapjukat. Néha még siránkoznak is, hogy így a sok csomagolás, meg úgy az időeltolódás, meg hogy egy szobában kellett lakniuk a hátulgombolós ikrekkel, és a kis Fenton nem szereti a havat, a laktózérzékeny Xanthe meg nem ehet fagyit. Fel nem foghatom, miért nem jut el az agyukig, hogy az egyhetes potya luxusúton nyöszörögni olyan, mintha azon nyígnának, hogy el kell mászniuk a bankba, mert csekken kapták meg a lottónyereményt.

◈

Hogy Mezít-Papa mit csinál, azt ő is érti: regényeket ír. De hogy mit csinálok én? Az influenszer, az olyan rémes szó, nem? De ha nem „befolyásoló” vagyok, akkor mi? Talán vezérszurkoló, vagy bátorító, vagy hatásgyakorló? Ki tudja? És igazából kit érdekel? Én csak teszem a dolgomat, azaz megosztom másokkal a szűretlen családi életünket, és remélem, hogy sikerül beindítanom egy őszintébb diskurzust a szülői szerepkörről.

Az őszinteségre építettem ezt a brandet, és mindig is azt fogom mondani, ami van.

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

Nem saját képek. Képkockák by Ellery Lloyd Pinterest tábla

People Like Her a GoodReadsen

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

 

Emmy Jackson igazi influenszer, akinek őszinte és spontán képeit és hitelesnek tűnő instagram-bejegyzéseit számtalan anyatársa követi. De vajon mennyire tükrözik a valóságot a kis képkockákban megjelenített, tökéletlenségükben is irigylésre méltó mindennapok és családi pillanatok? És legfőképpen milyen veszélyeket hordoz magában, ha a magánéletünk minden mozzanatát a nyilvánosság elé tárjuk? Mindez kiderül, ha három bloggerünkkel tartotok, ráadásként pedig meg is nyerhetitek a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

  

 

Nyereményjáték:   A regényben központi témakör az anyaság, így mostani nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy a szerző nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

“Az anyaság nem teszt, hanem vallás:
egy szövetség, amelyre felesküdünk,
egy ígéret, amit megtartunk.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 05.03. Könyv és más 05.05. Fanni’s Library 05.07. Hagyjatok! Olvasok!