A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra
A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of Madness - Az
őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató Forbidden után a
szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak számító témát hoz
testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével, aki
zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris depresszióval
kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a jövőjét. Kövesd
az állomásokat, és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a
könyvet a kiadó felajánlásában.
 |
Miért történik ez velem? – kérdezte magától
kétségbeesetten. Mi baj van velem?
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi
Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap,
amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt
azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és
energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka
komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A
lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn
kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni,
de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem
tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja,
valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az
érzések. Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak
a dolgok. Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról. Meríts belőle! |
|
Kiadó: Könyvmolyképző
kiadó (Vörös Pöttyös könyvek) Terjedelem: 288
oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635970261
· Fordította: Füleki Anna Lili Műfaj: New Adult,
Realista, Mentális Betegség Eredeti mű: A Note
of Madness / Eredeti megjelenés éve: 2011
WEBSHOP / BELEOLVASÓ
/ MOLY / GOODREADS |
--- Tovább az idézetekhez! ---
vvvvv
1.
Hogyan is kezdődhet az őrület? Lassú, megnyomorító
kórságként észrevétlenül mögéd lopódzhat, vagy jöhet hirtelen, drámai
becsapódással – mintha téglafalba rohannál –, mikor közlik veled, hogy
elmebajos vagy. És hogy honnan tudhatod, hogy megtörtént a becsapódás? Talán az
egyik pillanatban még jössz-mész, éled az életed, aztán a következőben egy
negyedik emeleti ablakpárkányon találod magad.
(forrás)
2.
– (…) Flynn nagyon csendes ma este.
– Mi? – Flynn vonakodva vette le tekintetét a
színpadon csillogó Steinway zongoráról. Harry és Jennah felnevetett.
– Flynn arra készül, hogy gyilkos pillantásokat
vessen Andréra – mondta Harry.
– Mi a baj Andréval? – háborgott Jennah, de aztán
elkapta Harry tekintetét. Hirtelen elakadt a lélegzete. – Ó, kiment a fejemből.
– Elég! – szólt rá Flynn Harryre. – Én kizárólag
csodálattal és dicsérettel adózom Andrénak. – Próbált nem vigyorogni. –
Mindössze azt kívánom, üszkösödjön el, és essen le a keze, ennyi az egész.
3.
Próbált visszagondolni a hét első felére. Amikor még
tele volt energiával, és folyton azt kereste, mire is fordíthatná, amikor egy
feladat sem tűnt lehetetlennek, egy hegy sem megmászhatatlannak. Vissza fog
jönni, mondogatta magának. Így lesz, így lesz. Most csak azért vagy szarul,
mert… Képtelenség volt logikus magyarázatot találni. Azt akarta mondani, hogy
mert a világ egy vacak hely. De pár napja még nem volt vacak hely a világ.
Szóval mi változott?
4.
– Azért, mert nehéz játszanod, mikor rosszul érzed
magad, azt gondolod, nem vagy tehetséges?
Flynn gyorsan megrázta a fejét, tombolt benne a
szégyenérzet, kierőltetett egy fájdalmas mosolyt.
– Nem, valószínűleg nem érti – mondta, hirtelen
megmagyarázhatatlan hevességgel vágyva arra, hogy megértsék. – Alig tudok
játszani. Nem gyakorlok, mert nem megy. Nem tudok kottát olvasni, és nem
emlékszem a zenére. Az egész csak egy átverés. És az a leghihetetlenebb, hogy
még nem lepleztek le.
(forrás)
5.
Hátát a nappali falának vetve a földre csúszott, és
Jennah nemrég tett megjegyzése jutott az eszébe. Három napig teljesen magadba fordultál. Megint ez történt? Magába
fordult? Nem tudott játszani, nem tudta elviselni mások társaságát, a
sajátjáról nem is beszélve. „Miért történik ez velem?”, kérdezte magától
elkeseredetten. „Mi baj van velem?” A szemhéjára nyomta az ujjait, szaporán,
felszínesen vette a levegőt. „Nem tudom elviselni”, gondolta. „Nem tudom
elviselni ezt az érzést. Nem tudok így élni. Elviselhetetlen önmagamnak lenni.
Harry akarok lenni, vagy Jennah, vagy bárki, aki általában boldognak tűnik,
vagy legalábbis nem nyomorultnak. Olyan, mintha meghalt volna egy szerettem,
vagy mintha elvesztettem volna valami fontosat. De valójában nem történt semmi
rossz, nincs okom így érezni.
6.
Flynn újra elkezdett futni. A Don Giovanni lassan egyre lejjebb került a jókora CD kupacban, a
helyét Rossini és Puccini vette át. Folytatták a próbákat a trióval. Flynn
vezényelte „A Montague-k és a Capuletek”-et
a Királyi Konzi jótékonysági koncertjén. Az élet inkább elviselhető
volt, mint édes, de ki lehetett bírni, igen, ki lehetett bírni.
7.
A nyugtalanság és az önpusztítás láthatatlan
kabátként akaszkodott rá, az ereiben maró düh áradt szét. Meg akarta rázni
magát, akár egy vizes kutya, rohanni, amíg egy lépéssel sem bírja már tovább,
menekvést találni ez elől a rémisztően tartós nyugtalanság elől, ami még a
legalapvetőbb feladatokat is ellehetetlenítette. Tűz égett benne, hihetetlen
késztetést érzett arra, hogy sikítson, rugdalózzon, kiabáljon.
((forrás))
8.
Megőrült, most már tudta. Olyannyira őrült, hogy már
önmagát is megrémiszti. A normális emberek nem esnek szét teljesen, csak mert
játszanak egy koncerten, a normális emberek nem kezdenek el üvöltözni, amiért a
barátaik átjönnek vacsorára, a normális emberek nem gondolkoznak azon, hogy
kivetik magukat az ablakon, délután négykor, egy napsütéses tavaszi délutánon.
9.
– (…) eléggé fel tudsz pörögni. Csak nem veszed
észre magadon. Harry szerint egész éjszaka fennmaradsz, hogy zenét szerezz,
hosszú kilométeres futásokra indulsz, napokig gyakorolsz…
– Olyankor csak tele vagyok energiával és
inspirációval! – tiltakozott Flynn.
– Hát, több benned az energia és az inspiráció, mint
a legtöbb emberben. Mondjuk így.
– Szóval tényleg bolond vagyok.
Rami egy pillanatig habozott, de aztán mosoly terült
szét az arcán, és megborzolta az öccse haját.
– Sültbolond – mondta. – Mindig is az voltál.
10.
– Nem úgy fogod megtalálni a boldogságot, hogy
bujkálsz az élet elől, Flynn.
|
Nyereményjáték:
A játékunkban minden állomáson híres
zongoraművészeket kell felismernetek a megadott képek alapján, írjátok be a
nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem!
A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll
rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. |
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
05.31 Kelly és Lupi olvas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése