|
– De többé már nem vagy emberlány. – Folasade megragadja a vállamat, és
kényszerít, hogy a szemébe nézzek. – Több vagy annál. Többek vagyunk annál.
Minket arra teremtettek, hogy összegyűjtsük az áldásra váró lelkeket. Jobban
teszed, ha megfeledkezel arról, ki voltál előtte. Lelj örömre a
feladatunkban, húgom. Engedd, hogy a tenger elnyelje az emlékeidet, és
örvendj annak, akivé lettél. |
 |
Túlélni. Szolgálni. Megmenteni a
szeretteit. Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami
Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a
lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút
taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és
megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy
büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy
megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a
Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit
megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami.
Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden
irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához,
bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell
szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi
kockára, hanem az általa ismert világét is. |
|
Könyv információk: Eredeti mű: Skin of the Sea Eredeti megjelenés éve: 2021 Maxim, Szeged,
2022 368
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634995432 · Fordította: Szujer Orsolya |
Duológia: 1. A
mély dala 2. Soul of the
Deep (befejezett) |
|
WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS |
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Ez egy
végtelenül olvasmányos, kalandos és izgalmas történet, amit mindenképpen kár
lett volna kihagynom! Ahogy nemrég bevallottam A
TŰZŐRZŐ LÁNYA ajánlómban, érdekesnek tartom, ha többet megtudhatok más
kultúrák szokásairól, mitológiájáról… (Nekem valahogy a görög/római mitológia meg a
skandináv istenek ragadtak a szívembe fiatalabb koromban, azóta pedig
bővítgetem a tudásom.)
A regény
történelmi hátterét az adja, amikor a 15. század közepe táján a portugálok
nyugat-afrikai embereket kezdtek elrabolni/megvásárolni, hogy hatalmas
hajóikon aztán elvigyék őket a szülőhelyüktől távoli helyekre. Az egyik
ilyen hajóról zuhant a vízbe Simidele, akit Yemoja a hét Mami Wata hableánya
egyikévé tett halála után, és akinek a dolga, hogy a hajóutakon vízbe
fúló/halott elraboltak lelkét begyűjtse és hazajutassa az imájával.
Ebben a
regényben felbukkannak a szenegáli tündérek, egy afrikai unikornishoz hasonló
mitikus lény, a Kanem-Bornu Birodalom bultungin nevű alakváltói, de még egy
Ninki Nanka nevezetű folyami szörny is, ami majdnem megvacsorázza az egyik
főszereplőnket! Persze ők inkább csak a rengeteg csodás lényt reprezentálják, amelyek
megjelennek az afrikai mitológiában, de a hangsúly az orisákon, az isteneken és
istennőkön van. A történet gerincét az egyik orisa fondorkodása adja, miatta
indul útra egy Mami Wata (emberré változni képes hableány), hogy audenciát
nyerjen a leghatalmasabbnál és bocsánatát kérje a vétke miatt, amiért
megmentette az egyik majdnem tengerbe vesző, elrabolt fiatal életét.
Főszereplőnk
tulajdonképpen egy rebellis hableány, aki nem elégszik meg azzal, hogy begyűjti
a hajóról tengerbe eső holttestek lelkét. Simidele szeretet emberbőrbe bújni,
élvezi a napsütést és igyekszik minél többet megőrizni az emlékei közül,
melyeket a víz hajlamos el-elmosni. Amikor az egyik test még nem halott megmenti,
majd ellátja a fiút, aki audenciát kér Yemoja előtt. Simi ezzel hatalmas bajba
sodorja teremtőjét, így Kola-val, a megmentett fiúval az oldalán elindul felkutatni
a gyűrűket, amelyekkel elég hatalma lesz, hogy imájával a leghatalmasabb orisát,
Olodumarét is megszólítsa. Persze ez még csak a kaland kezdete, rendkívül
szövevényes és fordulatokban gazdag út elébe néznek a fiatalok!
|
– Te nem… – Nem
fejezheti be a mondatot, mert ekkor megtántorodik, és a földre zuhan. A ruhája úgy terül
szét körülötte, mint a virágok szirmai, amivel megidézzük őt. Maga elé bámul,
ahogy a fehér homokban ül, haja, mint egy sötét lepel, takarja előlem arcát. – Simidele –
pillant fel rám a tincsein át. A fátyla csillog, a szivárványszín gyöngyök az
orra és az arca előtt lógnak. Egyetlen magányos könnycsepp gördül ki a
tejfehér gömbök alól. – Azzal, amit tettél, halálra kárhoztattál minket. |
Azt gondolom,
hogy sejthető, hogy engem teljesen magával ragadott Simidele és Kola története!
Nagyon szerettem a különleges afrikai vonatkozású mitikus lényekről és az
isteneikről olvasni, és igazán imédtam az író részletgazdag leírásait is
olvasni, de legalább annyira élveztem a fiatalok közös útját. A kezdeti
bizalmatlankodásból kialakuló bajtársiasságot, majd barátságot, a mélyülő
bizalmat, majd az első kipattanó szikrákat... Nem igazán shippelem őket, emiatt
tőlem akár így véget is érhetett volna a történet, ha az író ír egy röpke epilógust
az ikrekről meg a kivirágzó világról. (Tudom, nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel.)
Az író
hatalmas szerelme - és jelen történetünk ihletője - volt A kishableány, amitől engem a guta ütögetett, és amiatt nem is
igazán kedveltem meg a mermaid sztorikat, de ez tényleg levett a lábamról,
mostantól ez az egyik non plus ultra hableány történetem! Amit sokkal, de
sokkal szívesebben néznék meg újra és újra akár mesében, akár filmadaptációban,
mint a Disney verziót. (De jó lenne, ha megfilmesítenék!)
Összetett, sokrétű, ugyanakkor olvasmányos és gördülékeny sztori, amit minden
sellő-fannak jó szívvel ajánlok. Nem fognak csalódni benne, és még az afrikai
mitológiával is megismerkedhetnek, ami van olyan izgalmas és ijesztő, mint a
többi.
Összességében
Olvassátok,
szeressétek! Izgalmas, fordulatokban gazdag történet egy lázadó, nagyszájú
hableányról, aki megment egy olyan életet, amit nem lett volna szabad, és ezzel
óriási bajt szabadít mind magukra, mind a megteremtőjére. Kifejezetten
szerettem a tengerbe vesző lelkeket megmentő Mami Watákról, zűrzavart keverő és
hatalomra vágyó orisákról (istenekről), vérre szomjazó sakál alakváltókról, jó
szívű és segítőkész yumbokról olvasni. Szerintem szuperül működött együtt A kishableány, az afrikai mitológia és a
15. századi rabszolga-kereskedelem. Csodás debütáló regény.
Értékelés: 5
Folytatnám? Mindenképpen, bár muszáj
hozzátennem, hogy szerintem ez is egy erős lezárás lett volnam, ha itt
otthagyjuk a szereplőket!
Kedvcsináló idézetek:
☆
– Bízz Yinkában, ahogy én is bízom! – mormolja nekem
Kola, mielőtt még távozna az öregemberrel. – Képes olyan mintákat fonni a
hajba, amiket utána úgy tudsz olvasni, mint egy térképet. Oko őrei így térképezik
fel a falunk körüli új földeket. Amikor az őrök hazatérnek, a térképet
tekercsekre másolják, vagy ha nagyon fontosak, kőbe vagy fémbe vésik.
(…)
Leülök a földre Yinka lába közé, miközben végig a
térképkészítő tudásuk zsenialitása jár a fejemben. Élő térképek. Biztos nem
kevés tudás kell a fonatok elkészítéséhez.
☆
– Még valami – húz közelebb Yemoja, hogy csakis én
halljam. Nem siet, a szavait gondosan megválogatja. – Tudom, hogy néha
felrémlik előtted egy-két emlékkép a korábbi életedből, ám félek, hogy ez
befolyásolja a tetteidet. Egy pillanatra se feledkezz meg ennek az útnak a
céljáról, és ne engedd, hogy túl sokat… érezz.
Egyetlen ember irányába se. Most már a tengerhez tartozol. Tilos közel kerülnöd
az emberekhez.
Eszembe jut, hogy Kola is csak kihasznált, hogy
hazajusson. Bólintok. Aggodalmaim közepette pedig felüti a fejét a bosszúság.
– Emiatt nem kell aggódnod.
☆
A tenger ringatózik, mocorog, meg-megfeszül, majdnem
mint egy kígyó. Ekkor pillantom meg. Egy aranykorona csúcsa. Áttöri a
hullámokat, és a következő pillanatban már elő is tűnnek a víztől csillogó,
göndör, obszidiánfekete fürtök. Miután kiemelkedik a tengerből, az orisa a part
felé indul. Erős válla és ónix bőre ragyog a napfényben, ahogy kilép a szárazföldre,
sötétkék pikkelyei fehér és indigókék ruhává változnak, amit aranyszál sző át.
– Simidele. – A hangja egyszerre reszelős és lágy,
mint a szatén, a homok és a füst. Dús haját két fésű szorítja hátra, az arca
egy részét egy tejfehér gyöngyökből készült fátyol fedi. A levegőt megtölti az
ibolya és a kókusz illata. Olyan közel van hozzám, hogy a hajába fűzött
porceláncsigákat és cápafogakat is ki tudom venni.
Kezemet a szívem fölé helyezem, majd olyan mélyen
meghajolok, hogy a homlokom majdnem a forró homokba nyomódik.
– Yemoja Anya.
☆☆☆☆☆
Nem saját képek. A
mély dala / Skin of the Sea Pinterest tábla
Skin
of the Sea #1 a GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
Natasha Bowen nagysikerű debütáló regényét a sellők és afrika iránti
szenvedélye ihlette.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik Simidelével, a
fiatal hableánnyal, aki megmenti egy fiú életét annak ellenére, hogy a
kötelessége lenne begyűjtenie a lelkét minden tengerbe veszőnek. Most se
felejtsetek el játszani, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó
által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!
|
Nyereményjáték: A Maxim kiadó elérhetővé tette a könyv
beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett
kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban! (Figyelem! A válaszok utólag nem
módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő
emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak
magyarországi címre postáz.) |
Mit köteles tenni
Simidele?
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 28 - Kelly és Lupi olvas 12 – Dreamworld |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése