2023. január 6., péntek



Natasha Bowen: A ​mély dala (A mély dala 1.) | Blogturné Klub könyvajánló

  

 

– De többé már nem vagy emberlány. – Folasade megragadja a vállamat, és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. – Több vagy annál. Többek vagyunk annál. Minket arra teremtettek, hogy összegyűjtsük az áldásra váró lelkeket. Jobban teszed, ha megfeledkezel arról, ki voltál előtte. Lelj örömre a feladatunkban, húgom. Engedd, hogy a tenger elnyelje az emlékeidet, és örvendj annak, akivé lettél.

 




Túlélni.

Szolgálni.

Megmenteni ​a szeretteit.

Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé.

A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen.

A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

 

Könyv információk:

 

Eredeti mű: Skin of the Sea

Eredeti megjelenés éve: 2021

 

Maxim, Szeged, 2022

368 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9789634995432 · Fordította: Szujer Orsolya

Duológia:

 

1. A mély dala

2. Soul of the Deep

 

(befejezett)

WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Szerintem…

 

Ez egy végtelenül olvasmányos, kalandos és izgalmas történet, amit mindenképpen kár lett volna kihagynom! Ahogy nemrég bevallottam A TŰZŐRZŐ LÁNYA ajánlómban, érdekesnek tartom, ha többet megtudhatok más kultúrák szokásairól, mitológiájáról… (Nekem valahogy a görög/római mitológia meg a skandináv istenek ragadtak a szívembe fiatalabb koromban, azóta pedig bővítgetem a tudásom.)

 


A regény történelmi hátterét az adja, amikor a 15. század közepe táján a portugálok nyugat-afrikai embereket kezdtek elrabolni/megvásárolni, hogy hatalmas hajóikon aztán elvigyék őket a szülőhelyüktől távoli helyekre. Az egyik ilyen hajóról zuhant a vízbe Simidele, akit Yemoja a hét Mami Wata hableánya egyikévé tett halála után, és akinek a dolga, hogy a hajóutakon vízbe fúló/halott elraboltak lelkét begyűjtse és hazajutassa az imájával.

Ebben a regényben felbukkannak a szenegáli tündérek, egy afrikai unikornishoz hasonló mitikus lény, a Kanem-Bornu Birodalom bultungin nevű alakváltói, de még egy Ninki Nanka nevezetű folyami szörny is, ami majdnem megvacsorázza az egyik főszereplőnket! Persze ők inkább csak a rengeteg csodás lényt reprezentálják, amelyek megjelennek az afrikai mitológiában, de a hangsúly az orisákon, az isteneken és istennőkön van. A történet gerincét az egyik orisa fondorkodása adja, miatta indul útra egy Mami Wata (emberré változni képes hableány), hogy audenciát nyerjen a leghatalmasabbnál és bocsánatát kérje a vétke miatt, amiért megmentette az egyik majdnem tengerbe vesző, elrabolt fiatal életét.

 

Főszereplőnk tulajdonképpen egy rebellis hableány, aki nem elégszik meg azzal, hogy begyűjti a hajóról tengerbe eső holttestek lelkét. Simidele szeretet emberbőrbe bújni, élvezi a napsütést és igyekszik minél többet megőrizni az emlékei közül, melyeket a víz hajlamos el-elmosni. Amikor az egyik test még nem halott megmenti, majd ellátja a fiút, aki audenciát kér Yemoja előtt. Simi ezzel hatalmas bajba sodorja teremtőjét, így Kola-val, a megmentett fiúval az oldalán elindul felkutatni a gyűrűket, amelyekkel elég hatalma lesz, hogy imájával a leghatalmasabb orisát, Olodumarét is megszólítsa. Persze ez még csak a kaland kezdete, rendkívül szövevényes és fordulatokban gazdag út elébe néznek a fiatalok!

 

 

– Te nem… – Nem fejezheti be a mondatot, mert ekkor megtántorodik, és a földre zuhan.

A ruhája úgy terül szét körülötte, mint a virágok szirmai, amivel megidézzük őt. Maga elé bámul, ahogy a fehér homokban ül, haja, mint egy sötét lepel, takarja előlem arcát.

– Simidele – pillant fel rám a tincsein át. A fátyla csillog, a szivárványszín gyöngyök az orra és az arca előtt lógnak. Egyetlen magányos könnycsepp gördül ki a tejfehér gömbök alól. – Azzal, amit tettél, halálra kárhoztattál minket.

 

 

Azt gondolom, hogy sejthető, hogy engem teljesen magával ragadott Simidele és Kola története! Nagyon szerettem a különleges afrikai vonatkozású mitikus lényekről és az isteneikről olvasni, és igazán imédtam az író részletgazdag leírásait is olvasni, de legalább annyira élveztem a fiatalok közös útját. A kezdeti bizalmatlankodásból kialakuló bajtársiasságot, majd barátságot, a mélyülő bizalmat, majd az első kipattanó szikrákat... Nem igazán shippelem őket, emiatt tőlem akár így véget is érhetett volna a történet, ha az író ír egy röpke epilógust az ikrekről meg a kivirágzó világról. (Tudom, nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel.)

 

Az író hatalmas szerelme - és jelen történetünk ihletője - volt A kishableány, amitől engem a guta ütögetett, és amiatt nem is igazán kedveltem meg a mermaid sztorikat, de ez tényleg levett a lábamról, mostantól ez az egyik non plus ultra hableány történetem! Amit sokkal, de sokkal szívesebben néznék meg újra és újra akár mesében, akár filmadaptációban, mint a Disney verziót. (De jó lenne, ha megfilmesítenék!)

Összetett, sokrétű, ugyanakkor olvasmányos és gördülékeny sztori, amit minden sellő-fannak jó szívvel ajánlok. Nem fognak csalódni benne, és még az afrikai mitológiával is megismerkedhetnek, ami van olyan izgalmas és ijesztő, mint a többi.

 


Összességében

 

Olvassátok, szeressétek! Izgalmas, fordulatokban gazdag történet egy lázadó, nagyszájú hableányról, aki megment egy olyan életet, amit nem lett volna szabad, és ezzel óriási bajt szabadít mind magukra, mind a megteremtőjére. Kifejezetten szerettem a tengerbe vesző lelkeket megmentő Mami Watákról, zűrzavart keverő és hatalomra vágyó orisákról (istenekről), vérre szomjazó sakál alakváltókról, jó szívű és segítőkész yumbokról olvasni. Szerintem szuperül működött együtt A kishableány, az afrikai mitológia és a 15. századi rabszolga-kereskedelem. Csodás debütáló regény.

 

Értékelés: 5


 

Folytatnám? Mindenképpen, bár muszáj hozzátennem, hogy szerintem ez is egy erős lezárás lett volnam, ha itt otthagyjuk a szereplőket!

 


Kedvcsináló idézetek:

– Bízz Yinkában, ahogy én is bízom! – mormolja nekem Kola, mielőtt még távozna az öregemberrel. – Képes olyan mintákat fonni a hajba, amiket utána úgy tudsz olvasni, mint egy térképet. Oko őrei így térképezik fel a falunk körüli új földeket. Amikor az őrök hazatérnek, a térképet tekercsekre másolják, vagy ha nagyon fontosak, kőbe vagy fémbe vésik.

(…)

Leülök a földre Yinka lába közé, miközben végig a térképkészítő tudásuk zsenialitása jár a fejemben. Élő térképek. Biztos nem kevés tudás kell a fonatok elkészítéséhez.

– Még valami – húz közelebb Yemoja, hogy csakis én halljam. Nem siet, a szavait gondosan megválogatja. – Tudom, hogy néha felrémlik előtted egy-két emlékkép a korábbi életedből, ám félek, hogy ez befolyásolja a tetteidet. Egy pillanatra se feledkezz meg ennek az útnak a céljáról, és ne engedd, hogy túl sokat… érezz. Egyetlen ember irányába se. Most már a tengerhez tartozol. Tilos közel kerülnöd az emberekhez.

Eszembe jut, hogy Kola is csak kihasznált, hogy hazajusson. Bólintok. Aggodalmaim közepette pedig felüti a fejét a bosszúság.

– Emiatt nem kell aggódnod.

A tenger ringatózik, mocorog, meg-megfeszül, majdnem mint egy kígyó. Ekkor pillantom meg. Egy aranykorona csúcsa. Áttöri a hullámokat, és a következő pillanatban már elő is tűnnek a víztől csillogó, göndör, obszidiánfekete fürtök. Miután kiemelkedik a tengerből, az orisa a part felé indul. Erős válla és ónix bőre ragyog a napfényben, ahogy kilép a szárazföldre, sötétkék pikkelyei fehér és indigókék ruhává változnak, amit aranyszál sző át.

– Simidele. – A hangja egyszerre reszelős és lágy, mint a szatén, a homok és a füst. Dús haját két fésű szorítja hátra, az arca egy részét egy tejfehér gyöngyökből készült fátyol fedi. A levegőt megtölti az ibolya és a kókusz illata. Olyan közel van hozzám, hogy a hajába fűzött porceláncsigákat és cápafogakat is ki tudom venni.

Kezemet a szívem fölé helyezem, majd olyan mélyen meghajolok, hogy a homlokom majdnem a forró homokba nyomódik.

– Yemoja Anya.

 

☆☆☆
Nem saját képek. A mély dala / Skin of the Sea Pinterest tábla

Skin of the Sea #1 a GoodReads-en.

☆☆☆ 


Natasha Bowen nagysikerű debütáló regényét a sellők és afrika iránti szenvedélye ihlette.

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik Simidelével, a fiatal hableánnyal, aki megmenti egy fiú életét annak ellenére, hogy a kötelessége lenne begyűjtenie a lelkét minden tengerbe veszőnek. Most se felejtsetek el játszani, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

 

 

Nyereményjáték:

 

A Maxim kiadó elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!

 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

 

 

Mit köteles tenni Simidele?

a Rafflecopter giveaway

 

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:

 

[BLOGTURNÉ KLUB]

28 - Kelly és Lupi olvas

5 - Hagyjatok! Olvasok!

12 – Dreamworld

 

 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése