2023. január 9., hétfő



Veres Attila: A valóság helyreállítása | Blogturné Klub könyvajánló

  

 

A személyek, akik érezték, hogy valami nincs rendben a világgal, a fenti narratívák valamelyikét (vagy egy itt fel nem sorolt egyéb narratívát) nevezték meg a probléma forrásaként. Mindannyiuknak igazul volt és egyiküknek sem volt igaza – mert a világ alapjaiban hibás. Bármilyen tökéletes is volt régen, az a tökéletesség a fundamentumáig elrohadt. Mint egy ház, aminek az alapja megroggyant, úgy lett elhibázott minden, ezért egyetlen olyan elemet sem lehet kiemelni a világból, ami rosszabb lett volna, vagy jobb, mint a többi.

 




Ugyanaz ​a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.

 

Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.

A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.

A kötet tizennégy írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.

 

 

Könyv információk:

 

Eredeti megjelenés éve: 2022

 

Agave Könyvek, Budapest, 2022

408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635980727

Veres Attila könyvei:

 

Odakint sötétebb

Éjféli iskolák

A valóság helyreállítása

WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el…?

 

2017-ben elolvastam az író Odakint sötétebb című regényét, ami után nem hogy írni nem tudtam a könyvről, de mindmáig helyretenni se sikerült magamban a történetet. Talán az volt az első találkozásom a weird fictionnel, talán az író sajátos stílusa sokkolt, talán valami más kattanhatott be nálam, de nem tudom kiverni az írót a fejemből. Az Éjféli iskolák is ott csücsül a polcomon, de még nem mertem elkezdeni, viszont ennek az új könyvének a címe miatt nem tudtam ellenállni…

 

Szerintem…

 

Abbahagyhatatlan… Képtelen voltam letenni a könyvet, pedig nem merném kijelenteni, hogy tetszett vagy hogy szerettem olvasni. Van valami velem és az íróval, mert olyan, mintha a rengeteg szürreális borzalom, az a rengeteg idegborzoló bizarrság, amit leír, mind megtapad bennem, és nem tudom kiverni őket a fejemből. Nem lennék a barátja, nem akarnám, hogy a közös filmes estéken ő válasszon néznivalót, mégis letagkóz az őrület, ami a fejében van!

Szóval Veres Attila 14 novellát tartalmazó kötetét én balga az utolsóval kezdtem, ami a címe alapján egy interjúnak ígérkezett vele. Nos, interjú, de hátborzongató és elborult, ami egy képtelen beszélgetésbe rántja be az olvasós, ami a kiadó és az író között zajlik. Látszólag. Talán. Ugyanakkor abszolút megalapozta nekem, hogy miféle őrületbe keveredtem, amikor a kezembe vettem a kötetet, de tanulva a hibámból: kezdtem elölről.

 


Általában külön-külön szoktam elemezni a novelláskötetet egyes történeteit, de ez nem egy szokványos kötet, a történetetek szegről-végről kapcsolódnak, ha másban nem, akkor abban, hogy a világgal valami nagy baj van, eltértünk a normálistól, és nincs visszaút. A legjobban talán a – MEGHARAPNI EGY KUTYÁT – kavart fel, ugyanis nagy állatbarát vagyok, és a történet főszereplőjének a párja esténként futás közben kutyákat hódoltat be, majd harap meg… Hobbiból…: Élvezetből…? Hogy éreztesse az állatokkal, hogy itt ők a préda…?

De nem ez volt a leghorrorisztikusabb történet, hanem a – MÉLTÓSÁGGAL VISELT – című sztori, amiben a kisgyerekek tulajdonképpen csoportterápiát tartanak maguknak, ugyanis mindegyikük kedvenc plüsse haldoklik valami megnevezhetetlen betegségben, és a mind jobban elborulú tudatú plüssök szinte terrorban tartják a kis barátaikat. A gyerekek persze mindent megtesznek a szeretetett plüssért, még arra is képesek, hogy a többi plüssbarátjuk halála árán vatta-transzplantációt végezzenek rajtuk. Irtó torokszorító történet, és az elbeszélése, a szülők reakciói… Mintha ez tök oké lenne…

 


Az önállónak tűnő történetek közül került ki a kedvencem, ami szintén nem egy könnyű történet, de ezt szerettem a legjobban, ennek az egésze ragadott meg legjobban. SEBZÉS. Történetünk főszereplője egy Kalandmester, aki felépítette a saját világát, és ott kalandoznak az ismerősei. Míg Balázs maximális tisztelettel viseltet az általa álmodott és a dobásaival ’életben tartott’ világ iránt, addig az egyik kalandora úgy dönt, hogy megerőszakolja az egyik szépséges tündérlányt, egy Nem Játszó Karaktert. Valahogy tetszett nekem, hogy Balázs a valóságot a dobásokkal hozta közelebb magához, hogy a sokoldalú kockák által vált számára kezelhetővé a világ. Mind az igazi, mind az általa formált, amit napról napra fejleszt, épít – lényegében még a nap is miatta kel fel minden reggel Estratban.

 

 

- […] A félelem elmúlik. Letisztítjuk rólad, mint cipőről a sarat. De ehhez te is kellesz. Mert nem könnyű újjászületni. Fájdalmas. Ugyanúgy, ahogy megszületni is az.

 

 

Nagyon élveztem, hogy a legtöbb történet összefüggött. Olyan karakterek nézőpontjait ismerhettük meg, akik egy korábbi történet mellékszereplői voltak, így minden újabb novella jobban árnyalta a szürreális nagy egészet. A sár evők, a tranzisztorok, a Broc Cola, a darazsak vagy akár az elsőre járványnak tűnő valami, amitől egyeseknek rézszínűvé válik a szeme, majd gestaltokat alapítanak. Nem is tudom, hogy ezek között akadt-e közös metszet, izgalmas lenne úgy újraolvasni a történetet, hogy minden felbukkanó szereplőhöz karakterlapot készítek. Annyi összefonódó szál, annyi újrafelbukkanó ember története van ezekben a novellákban.

 


Összességében

 

Letaglózó és nagyon szürreális élmény volt olvasni ezt a kötetet. Nagyon sokszor éreztem olvasás közben azt a bizonyos megrökönyödött WTF-pillanatot, ami miatt általában hajlamos vagyok félretenni az könyveket, de Veres Attila írásait képtelen voltam abbahagyni. Nem tetszett, nem szerettem, mégis imádtam olvasni! ...és olvastam volna még...

Beteg, bizarr, kifacsart sztorik, amiknél tényleg azt éreztem, hogy a világ elromlott, talán kár is a helyreállításával próbálkozni, máskor meg azt éreztem, hogy hihetetlen, hogy az ilyen elcs*szett helyzetben létező személyekkel mennyi közös van bennünk… Pl. Levente magánya, egyedülléte, „történet nélkülisége” amiatt volt horror, mert annyira igazinak érződött, annyira valódin volt megírva.

 

Értékelés: 4,5

 

Kedvcsináló idézetek:

A többiek is beszámoltak saját plüssállatuk megbomló elmeállapotáról. A gazdag barátunk állította, hogy Egyes egész éjszaka borzalmas dolgokat suttog a fülébe a világűr vigasztalan, végtelen sötétjéről, a pillanatról, amikor az univerzum önmagába zuhan, és mindenkit elnyel, mint egy őrült apja a saját fiát, és a Fekete Császárról, aki az univerzum gyomrában uralkodik.

 

Ebben a világban lehet, hogy bármikor előugranak a csontvázak a falak mögül, és nagy hatalmú mágusok üldenek rád rontásokat, de mindig van esély felüldobni őket. A kocka valahogy érthetővé tette a káoszt; feldolgozhatóvá.

Így kapaszkodott vissza a valóságba; dobás dobás után. A szerepjátékokban nem azt élvezte, hogy valaki más lehet, hanem azt, hogy a dobások rendszert visznek a világba. Az első időkben reggelente megdobta, hogy szétesik-e a folyosó, ha kinyitja az ajtót. Szétesik-e az utca, ha elhagyja a házat. A tízoldalú kockában megbízott; ha nem dobta meg a kijelölt számot, akkor inkább nem mozdult ki a szobájából. Ha megdobta, akkor félelem nélkül tudott aznap létezni.

 

A tekintete nyílt volt, várakozó – és magányos. Olyan magány ült az arcán, amit elviselni ember nem tud.

 

Felszabadító érzés volt kapcsolatban lenni, könnyebb lett tőle minden. Hajnalban, munka előtt gyakran szeretkeztek; az ágyban összegyűjtött forróság átsegítette őket a hideg napokon. A számlák közösek voltak; így sikerült a hónap végére valamennyi pénzt megspórolniuk. Még nem döntötték el, mire gyűjtsenek, de úgy dédelgették a spórolt pénz gondolatát, mintha valami értékes mag lenne, amiből lassanként egy ismeretlen, egzotikus növény sarjad.

- Ilyen könnyű lenne? – kérdezte magától néha Zoltán. – Ilyen könnyű boldognak lenni?

 

☆☆☆
Nem saját képek. Veres Attila könyvei / A ​valóság helyreállítása Pinterest tábla

A valóság helyreállítása a GoodReads-en.

☆☆☆


Öt év után végre új novelláskötetet olvashatunk Veres Attilától, melynek címe A valóság helyreállítása. A hazai horror és weird irodalom kiemelkedő képviselője ezúttal a valóság különféle, sokszor széttöredezett, torz vagy éppen álomszerű arcait mutatja meg az olvasóknak, önállóan is értékelhető, bizonyos szempontból mégis összefüggő novellák formájában. Tartsatok három bloggerünkkel erre a különleges utazásra, válaszoljátok meg az állomásokon található kérdéseket, és nyerjétek meg az Agave Könyvek által felajánlott példányt!

  


 

Nyereményjáték:

 

Mostani nyereményjátékunkban Veres Attila korábban megjelent novelláskötetének történetei állnak a középpontban. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, nektek pedig az adott novella címét kell beírni a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

 

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

 

 

 

“Leila úgy érzi, az arca gumiból van, zsibbadt a tehetetlenségtől; sípolva veszi a levegőt, mintha a torkában kavics rekedt volna meg. A teste haszontalan kacattá válik, üres vászonná, amire idegenek sebeket helyezhetnek.”

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSOK:

 

[Blogturné Klub]

01.07. Könyv és más

01.09. Hagyjatok! Olvasok!

01.11. Szaffi polca


 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése