(…) egy
évet töltöttem azzal, hogy átválogassam a zűrzavart, és rájöjjek, ki is
vagyok valójában. Író és olvasó. Túrázó és utazó. Kutyatulajdonos és
állatbarát. Húg, lány és jó barát. Mint kiderült, soha nem is érdekeltek az
anyagi javak. Inkább az életemben jelen lévő embereket és a közös élményeket
értékeltem. Az otthonomban lévő tárgyakban semmi ilyesmit nem találtam. Mindez
mindig is a szívemben volt. |
|
A húszas évei végén
Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta
magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban
rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott,
amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy EGY TELJES ÉVIG NEM
VÁSÁROL SEMMIT. Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az
év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket
és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve
kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven
százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a
tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak
érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a
vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a
„megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött,
mi a legfontosabb az életében. Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ. |
Könyv
információk: Eredeti
mű: The Year of Less Eredeti
megjelenés éve: 2018 Libri, Budapest, 2023 232
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789636042059 · Fordította: Bakonyi Berta |
◈ ◈ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Könyvünk a húszas évei végén járó Cait Flanders
történetét meséli el, aki különféle életmód változtató és mindenféle témákban
blogbejegyzéseket posztol a haladásáról. Ám ezúttal nagy fába vágta a
fejszéjét, ugyanis megfogadja, hogy egy évig visszafogja önmagát, és nem
vásárol semmit.
Az elhatározása előtt le a kalappal, pláne, mivel
jól kidolgozott tematikával indul neki az egésznek: 3 listát ír. Van egy lista,
amin olyan dolgok szerepelnek, amik vagy alapvető élelmiszerek, vagy
fogyóeszközök (pl. fogkrém). Van egy listája, aminek a neve: jóváhagyott
bevásárlólista. Ezen a listán nagyobb dolgok szerepelnek, de olyasmik, amik a
várható évben tényleg szükségessé válnak (ősrégi ágy helyett egy újabb vagy elegáns ruha egy (vagy
több) esküvőre). A harmadik lista a tiltólista, avagy a nem vásárolható dolgok
listája, melyen Caitnél az első helyen az elvitelre kért kávé szerepel, de van
rajta könyv, elektronikai cikk, satöbbi.
Amikor belevágtam a vásárlási tilalomba, naiv
voltam. Sohasem képzeltem volna, hogy ugyanolyan lövészárokban találom magam,
mint amikor a húsról vagy az alkoholról mondtam le. A vásárlás társadalmi
terepe simábbnak tűnt; mintha kevesebb csúcsra kellett volna felkapaszkodnia.
Miért érdekelne bárkit is, ha
megszabadulok a holmijaimtól, vagy nem veszek semmi újat? Hiszen ez rajtam
kívül senkit sem érint. Ó, hogy mennyire naiv voltam! |
A könyv elején hamar elkezdett körvonalazódni bennem a gondolat, hogy irtó mód unszimpatikus az író. A szintén minimalista életmódra törekvő barátnőmnek nyafogtam is egy kört, hogy ez a nő alkoholista, társasági nagyivó, akinek rendszeresen voltak filmszakadásai. Vásárlásfüggő volt, vagyis olyasvalaki, akinek a vásárlás terápia. Falási rohamokkal hatalmas mennyiségű egészségtelen ételt fogyasztott el szempillantás alatt csak úgy. Hatalmas hitelkártya adósságba csavarta magát a szemellenzőjével, hogy nem figyelte a költéseit. Kamaszként drogra és piára költötte a zsebpénzét, amit jobbára azzal keresett, hogy a fiatalabb tesóira vigyázott… (Persze mindez a múltja, Cait VÁLTOZIK. Változni AKAR.) De... Mondjam még? Nem mondom, mert a könyv végére megváltozott a hozzáállásom Cait iránt. Becsülöm és tisztelem, amiért képes volt ennyire a feje tetejére állítani az életét, és már gondolkodás nélkül, ösztönösen éli a tudatos fogyasztók életét.
A könyv havi lebontásban szól arról, hogy az adott
hónap hányadik józanul töltött hónapja, mennyi jövedelmét sikerült
megtakarítania és mennyi holmiját szanálta ki a lakásából. Minden hónapban
olvashatunk az adott időszak történéseiről, belepillanthatunk az életébe (a
múltba és a jelenbe egyaránt) és olvashatjuk az érzéseit különféle témákkal
kapcsolatban.
Nagyon jól ír! Élveztem olvasni az eszmefuttatásait, de a legjobban
talán az fogott meg, amelyben arról ír, hogy mennyire fura, hogy egyesek
folyton beszólnak neki, amiért nem eszik húst, nem iszik alkoholt vagy nem
vásárolgat nyakra-főre. Rengetegszer akarom én is megkérdezni emberektől, hogy: ENGEM NEM ÉRDEKEL, HOGY TE (ezt csinálsz
vagy amazt nem csinálsz), AKKOR TÉGED MIÉRT ZAVAR, HOGY ÉN AZT CSINÁLOM/NEM
CSINÁLOM? De ahogy Cait, úgy én se állok neki visszaszúrni másoknak. (Csak reménykedem, hogy ezek az emberek egyszer
egy holdvilágos éjszakán leizzadva és levegőt kapkodva felriadnak, és a
teliholdtól kérik a bocsánatot, mennyire tapintatlanok voltak másokkal. :D)
Elhatározásom…
A könyv rendkívül inspiráló, és bár alapvetően
törekszem a minimalista életmód és a tudatos fogyasztás felé, rá kellett
döbbennem olvasás közben, hogy bőven van mit tanulnom!
Cait azt tanácsolja, hogy járjuk körbe a lakást, és
nézzünk magunkba, hogy miért van sok darabunk valamiből/bármiből, ami akciós
volt. Miért nem akkor veszünk dolgokat, amikor szükségünk van rá? Azt hittem,
hogy nem vagyok túlfogyasztó, de miután megszámoltam, hogy 6 bontatlan tubussal
van a kedvenc fogkrémemből és 3 hajbalzsamom is van a 2 nagy doboz Domestos meg
2 wc kacsa cucc mellett… Hát... Na, akkor eldöntöttem, hogy kipróbálom, milyen ez a nem vásárlás 4 hétig (szeptember 4. hétfőtől
október 1. vasárnapig).
Elhatároztam, hogy csak alapvető élelmiszerre, laktózgyógyszerre és konyhai fogyó dolgokra költök, de akkor is csak annyit veszek, amennyi kell. Az extra listán persze szerepel pár nagyobb kitétel, ha beütne valami krach vagy csoda (mivel nincs se bakancsom, se téli kabátom, így ha például megtalálom álmaim kabátját, akkor lecsapok rá). De NEM veszek könyvet, puzzlet, gyorskaját, péksüteményt, teát, kávét, macskajátékot, random konyhai-elektronikus-fürdőszobai cuccot, ruhát, zoknit, alkoholt, tollat, üdítőt, ékszert, satöbbit. Meglátjuk. A szeptemberi havi összesítőbe már lesz mit írnom a témában! ;)
Összességében
Elgondolkodtató és inspiráló írás, ami nehezen
kezdődött, mert súlyos problémái vannak/voltak az írónak (alkohol, drog,
adósságok, falásrohamok, vásárlásmánia, etc.), így nehezen kerültünk közös
nevezőre, de ahogy haladt előre az évével, úgy találtam magam a történetben.
Nagyon érdekes volt ez a könyv, bátorít arra, hogy az ember nekiálljon „jobbá”,
tudatosabb fogyasztóvá válni.
Ajánlom? Igen.
Összességében: 4
Ajánlás: Mindenkinek, aki vevő az
életmód változtatásra bíztató memoárokra. Különösen túlköltekezőknek,
impulzusvásárlóknak, felhalmozóknak, absztinenseknek, minimalista életmódra
törekvőknek ajánlom jó szívvel!
Kedvcsináló idézetek:
◈
Igen, csak egyszer élünk. És élveznünk is kellene.
De nem úgy, hogy tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér, vagy emiatt
adósságba verjük magunkat.
◈
Szívem szerint odafordultam volna a barátaimhoz,
hogy közöljem velük: csak mert én megváltozom, nem gondolom, hogy nekik is meg
kellene. Engem nem zavar, hogy te tovább
vásárolsz, szóval téged miért zavar, hogy én nem? De inkább meg sem
szólaltam. Soha nem szólaltam meg. Azon viszont valóban elgondolkodtam: Miért buzdítjuk egymást további
költekezésre, amikor mindannyiunknak inkább spórolnunk kellene?
◈
Barátaim mindig azt firtatták, hogy voltam képes
ennyi cucctól megszabadulni, és a kérdés mindig zavarba ejtett. Szó szerint az
56 százalékát nem használtam annak, ami azelőtt a tulajdonomban volt. Miért
lett volna nehéz megszabadulni tőle?
◈
(…) tudtam, hogy új határokat kell szabnom; hogy
csak munka után, illetve lefekvés előtt nézek sorozatot. A csenddel együtt
tudok élni. Amivel nem tudok, az az, hogy órákat, napokat, heteket vesztegessek
az életemből olyasmire, aminek nincs semmi jelentősége.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek / Pinterest tábla: Cait
Flanders - The Year of Less
The
Year of Less a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
Bizonyára a legtöbben időről időre, vagy akár rendszeresen is költünk
pénzt olyan fogyasztási cikkekre, amelyek – jobban belegondolva – teljesen
feleslegesek. Cait Flanders néhány
éve a hitelkerete brutális kimerítése után ismerte fel, hogy drasztikusan
változtatni kell az életmódján. A nő kihívásba kezdett, melynek keretében egy
éven keresztül nem vásárolt semmit a létszükségleti cikkeken kívül. A kihívás
eredményét A kevesebb több című
könyvében osztja meg velünk, mely magyarul a Libri Kiadó gondozásában jelent
meg.
Nyereményjáték: Játékunkban
az a feladatotok, hogy sorba rakjátok a betűket, hogy olyan kifejezéseket
alkossanak, amelyek kapcsolódnak Cait Flanders értékrendjéhez is. (Figyelem! A megfejtéseket
elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül
válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
ááeggnsv
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 08.26. Readinspo 08.28. Könyv és más 08.30. Hagyjatok!
Olvasok! 08.31. Olvasónapló |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése