|
Valamilyen rejtélyes okból
harmadszorra éltem át ugyanazt a napot. Mi van, ha ez az ismétlődő
Valentin-nap nem is egy karmikus retorzió valamelyik előző életemben
elkövetett bűnöm, vagy valami más szörnyűség miatt? Mi van, ha inkább egy
ajándék, egy lehetőség, hogy helyrehozzam azt a napot, ami annyira balul sült
el? |
 |
Emilie Hornby, a tizenhét éves gimnazista mottója: „A sors a balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni.” A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefonja ébresztője, és – ó, te jó ég! – újra Valentin-nap van. Az utána következő nap pedig…? Ismét egy rémes Valentin-nap! Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből
nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap
rémségeit. Vajon meddig kell még
szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban? |
|
Könyv
információk: Eredeti
mű: The Do-Over Eredeti
megjelenés éve: 2022 Kossuth, Budapest, 2024 348
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789636362744 · Fordította: Nimila Ágnes |
◈ ◈ |
|
Lynn
Painter könyvei: Jobb
mint a filmeken / Újra
meg újra Mr. Téves Szám / Véletlenül Amy / Szerelmi
fogadás |
|
Miért figyeltem fel
erre a könyvre?
A tavalyi év egyik nap kedvence nálam az író másik
regénye, a Jobb
mint a filmeken volt, ami szintén egy romantikus YA chick lit, és ami miatt
részemről tervben van, hogy az összes magyarul megjelent Lynn Painter
történetre sort kerítek!
Szerintem…
Ahogy említettem, nagyon tetszett a regény írójának
egy korábban olvasott regénye, de van még egy oka annak, hogy megakadt a szeme
az ÚJRA MEG ÚJRA könyvén: totálisan odáig vagyok az időhurkos sztorikért! Tudjátok,
azokról a történetekről van szó, amikor a főszereplő folyamatosan újraél egy
adott napot. Nem tudni, miért. Nem tudni, meddig. Nem tudni, hogy mikor jön el
a holnap – vagy eljön-e egyáltalán…
Nos, Emilie Hornby, a rendkívül rendszerezett, napi
listák alapján élő jó kislány beragad élete legrosszabb február 14-jébe. Újra
meg újra átéli a Valentin-napot, amikor belehajt a labortársa (Nick) autójába,
csalódik a „pasizós ellenőrzős listája”
alapján tökéletes barátjában (Joshban) és csupa rossz hírt kap mindenkitől.
Nem igazán szeretném elspoilerezni, hogy hányszor
kezdődik újra február 14-e Em számára, ahogy azt sem, hogy milyen stratégiákkal
igyekszik ezeket a mind tragikusabb Valentin-napokat átvészelni, de nagyon
csíptem, ahogy mind több árnyalatot kaptak a körülötte élők, ahogy múltak a
napok. (Vagy nem múltak a napok – lássuk be, hogy ez nézőpont kérdése.)
Érdekes volt egyre többet megtudni Em elég
diszfunkcionális mozaik családjáról, ahol az elvált szülei új párra leltek és
kvázi új életet kezdtek, amibe ő nem igazán illik. Torokszorító volt a lány
magányáról, sehova se tartozásáról olvasni, és ezek miatt szerettem, ahogy
eltávolodva a „tökéletes pasi” Joshtól közelebb került a komor, szintén magányt
árasztó Nickhez, akinek rendre összetörte reggelente a kocsiját. Szerettem a
beszélgetéseiket, ahogy egyre hámozzák le egymás rétegeit, fedik fel a
szomorúságukat valakinek, akivel addig nem álltak szóba. Bár roppant furcsa volt,
hogy Emilie emlékezett a találkozásaikra, míg a fiú egyáltalán nem…
|
– Ez a leglehangolóbb dolog, amit valaha
hallottam. – Nem, nem lehangoló. – De igen, nagyon is. – Mindent ledobtam a
tálcára, nem volt már türelmem ehhez a nyűglődéshez, tudni akartam, hogyan változtathatnám
meg a röhejes hozzáállását. – A te elméleted szerint, amikor boldog vagy,
mindig ugrásra késznek kell lenned, mert bármelyik pillanatban megszűnhet a
gondtalanság. Nevetett, de egy apró köhintéssel igyekezett
leplezni, és megdörzsölte az arcát. – De hát tényleg ilyen az élet. |
Úgy gondolom, hogy elég érdekes az időhurkos történetvezetés, és az író jól variálta a megváltoztatható dolgok és az elkerülhetetlen dolgok arányait. Persze hozzátett a sztorihoz, hogy az elvált szülők okozta kirekesztettség és magány, a tökéletességre törekvés, a mások előtérbe helyezése mennyire rányomta az életét Emilie személyiségére, és hogy ezeken is dolgoznia kellett. Talán ennek és Nick „drámájának” köszönhetően többet adott a regény, mint egy időhurokba ragadt lány párra találásának történetét.
BÓNUSZ PONT: Külön imádtam, hogy minden fejezet elején egy
vallomást olvashatunk Emilie-től, aki apró igazságokat irkál magáról
papírcetlikre és dug el egy dobozba, amelyek tanúsítják, hogy sokkal több, mint
a tökéletes jó kislány.
Összességében
Bár az író másik regénye közelebb fészkelte magát a
szívemhez tavaly, nagyon szerettem Em és Nick történetét is olvasni! Mert
imádom az időhurkos sztorikat, mert izgalmas főszereplőket alkotott az írónő
vagy mert nagyon bejött nekem, hogy egy szegény eminens lány mennyire pórul jár
újra meg újra Valentin-napon? Abszolút. De közrejátszott az is, hogy mennyire megkedveltem Nicket. A legjobbak a melegszívű, de kívülről zárkózott, komor pasi karakterek!
Romantikus fejlődésregény egy csipetnyi drámával és
egy nagyon menő mellékszereplő nagymamával. Jól esett a lelkemnek.
Értékelés: 4,5
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Akkor miért nem akarsz boldog lenni?
Megvonta a vállát, és felemelte az üdítőjét.
– Nem azt mondtam, hogy nem akarok boldog lenni. Azt
mondtam, hogy nem akarok mindenáron boldog lenni. Nem ez a célom.
Megtöröltem a számat a szalvétámmal, aztán a tálcára
tettem.
– De…
– Miért, te mindig boldog vagy? – kérdezte, engem
pedig egy kicsit megzavart az ádámcsutkájának a mozgása, ahogy lenyelte a kóláját.
– Persze hogy nem – feleltem, és közben az ujjamat a
szívószálam tetejére tettem. – De szeretnék az lenni. Úgy értem, valamiféle
boldogság lenne a cél. Az életben. Nem?
◈
– Te jó ég, lassabban! – Apám az asztalnál ült,
újságot olvasott és kávét ivott, mint minden reggel. Feltűnően vörös haja volt,
az én hígított rézbarna változatomhoz képest sokkal látványosabb. Rám mosolygott,
és azt mondta: – Itt senki sem ismeri a Heimlich-féle fogást.
– Azt nem kellene minden szülőnek tudnia? Hogy
lehet, hogy neked és Lisának gyerekeitek vannak, és nem tudjátok a Heimlich-fogást?
Apa a teletömött számra meredt.
– Balga módon azt hittük, hogy az utódaink megrágják
az ételt, mielőtt lenyelik.
– Tudod, hol kell hinni…?
◈
– Mi a te kedvenc filmed? Nem az, amiről azt
kamuzod, hogy a kedvenced, hanem az igazi kedvenced.
Ezen elmosolyodtam, mert ebben a pillanatban teljesen
átlátott rajtam.
– Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy a Schindler listája, de valójában a Titanic.
– Ne már, Emilie! – Elborzadva nézett rám. – Jól
tetted, hogy hazudtál róla. Temesd el ezt a vallomást jó mélyre, a lelked legsötétebb
bugyraiba.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek! Pinterest tábla: The
Do-Over/Újra meg újra
The Do-Over a
GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A Kossuth
Kiadó jelentette meg Lynn Painter: Újra meg újra című
regényét, melyben Emilie különös időhurokba kerül, pont Valentin napon, amit
pedig olyan szépen, pontosan eltervezett. Lássuk, hogyan keveredik ki ez a lány
ebből a rémálomból! Kövesd a blogturné
állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a
kiadó felajánlásában.
|
Nyereményjáték: A
szerző nagyon szereti Taylor Swift dalait, a regényhez ajánlott playlistben
több is megtalálható az énekesnőtől. A játékunkban ezek közül válogattunk,
reméljük könnyedén felismeritek és beírjátok a helyes válaszokat a
rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak
magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a
megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. |
Melyik az a Taylor Swift dal, amely a
Reputation turnéjának nyitó száma volt?
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 03.14 Kelly és Lupi olvas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése