Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Coraline családjának új
lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és
csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap
Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a
sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden
csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe
repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja
a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt
akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni,
és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is
csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát,
hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.
Eredeti mű: Neil Gaiman:
Coraline / Eredeti megjelenés éve: 2002
Kiadó: Agave Könyvek, Budapest, 2009 / 144
oldal · ISBN: 9789639868304 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave
McKean
Szerintem:
◈
Drágám, én tudom, hogy Coraline
a neved – de örökkön-örökké Kerolájn-nak foglak hívni, mert: EZ. JÖN. A.
NYELVEMRE! Semmi személyes.
Igazából nem tudom miért
kezdtem megint Gaiman könyvbe, de most ez kellett. Annyi biztos, hogy szó sincs
gyerek meséről, ellenben felnőtteknek izgalmas. Hangulatos, borzongató és
érdekes. Fantasy-thriller a hivatalos besorolása, vagyis az animációs filmnek
ez a besorolása imdb-n.
Egy gyermek, akivel nem foglalkoznak,
rátalál a Másik Anyjára (és Másik Apjára), aki(k) ugyan gombszemű(ek), viszont
egy olyan Másik Világot teremtett a számára, ahol ő van a középpontban.
Hasonlít Clive
Barker: Az öröklét tolvaja könyvére, ahol szintén csábító az ideálisnak
tűnő „másik” élet, de viszonylag hamar kibuknak a hibák.
A könyv illusztrációi Dave
McKean keze munkáját dicsérik és szerintem csodásak! Groteszk, lényeglátó és
horrorisztikus mindegyik.
Nem egyedi, de hangulatos és
elgondolkodtató. Bizarr, viszont kikapcsol. Olyan nekem való…! Egyszer
mindenképpen el kell olvasni.
Értékelés: 4
A mesefilmről:
◈
Magyarul Coraline és a titkos
ajtó (angolul – Coraline)
néven került be a köztudatba és a mozikba. Zseniális és szépséges ”timburton”-ös
látványvilága van a mesének, pedig NEM TIM BURTON készítette. KÖZE NINCS HOZZÁ!
Valószínűleg örökre Tim Burton moziként égett be a kollektív tudatba, pedig Henry
Selick a rendezője és a forgatókönyvírója…
Hogy miért érzi az átlag Tim
Burton fanatikus a kedvencéhez tartozónak a mesét? Henry Selick és
Tim Burton együtt készítették el a Karácsonyi lidércnyomást (The Nightmare
Before Christmas) 1993-ban, amit szintén imádok, majd 1996-ban ismét közösen dolgoztak
a James és az óriásbarack című filmen is.
◈
Az a bajom, hogy sokkal előbb
láttam az animáció változatot és ez néhol áldásosnak tűnt olvasás közben, néhol
átkosnak. Gyönyörű szép a látvány- és színvilága a filmnek, amikkel izgalmas
alapot ad a könyvhöz – ritkán jó, ha nem az olvasó fantáziájára van bízva.
Személyes tapasztalatom, hogy érdemes előbb a könyvet elolvasni és később
megnézni a filmet, sorozatot, animációt, bármit. Ebben az esetben a film jó
alapot ad a könyvhöz, sőt – a mese jobb, mint a könyv.
Ha nem olvassa el valaki a
könyvet, nem veszít sokat, ellenben a filmet mindenképpen érdemes megnézni
szerintem. Ilyen véleményre is ritkán jutok…
A leglényegesebb eltérő
momentumok:
Wyborne 'Wybie' Lovat – a furcsa
kisfiú a szomszédból, akinek a nagymamája kiadja a házrészt a Jones családnak.
Őszintén bírom a nagyszájú, folyton szövegelő és kissé hóbortos figurát, aki
egy az egyben kimaradt a könyvből. Ott tényleg csak a macska marad
beszélgetőtársnak, illetve a kaland után reménykedhetünk, hogy lesznek Coraline-nak
barátai az új iskolájában…
A Coraline hasonmás-baba –
Wybie által kerül a főszereplőnkhöz, így ez sincs a könyvben benne. Egy bónusz
titok, egy gombszemű Coraline, extra ideglelés.
A „The End”. A mesében hatalmas
kertépítés és mindenki happy, boldog, összetart. Ez a kert szál annyiban
létezik, hogy van egy elhanyagolt kert a sztoriban, ahol rejtezik A KÚT,
viszont a csodásan ötletes, hállivúdi-rózsaszín happy end az immár odafigyelő
szülőkkel pech, de az animációban marad.
Idézetek:
◈
„– Hogy hívnak? – kérdezte a
macskát. – Én Coraline vagyok.
A macska lassan, nagy átéléssel
ásított, kivillantva elképesztően rózsaszín száját és nyelvét. – A macskáknak
nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek, embereknek van
nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik
vagyunk, ezért nincs is szükségünk névre.”
„– Honnét tudom, hogy megtartod
a szavad?
– Megesküszöm – felelte a másik
anyja. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? –
tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott másik
anyja. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.”
◈
„– És lesznek szürke, esős napok – kérdezte Coraline –, amikor nem tudok mit csinálni, amikor nincs mit olvasni és nézni, nincs hová menni, és a nap nem akar véget érni?
– Soha – jött a hang az öreg
árnyéka felől.
– És lesz rémes ebéd, receptből
készült kaja, fokhagymával, tárkonnyal és babbal?
– Minden étkezés mennyei öröm
lesz – suttogta a hang a vénember kalapja alól.
– Semmi nem kerül a szádba, ami
nem okoz élvezetet.
– És felvehetek zöld kesztyűt
és sárga, béka alakú csizmát?
– Béka, kacsa, rinocérosz,
polip, amit csak akarsz. A világ minden reggel csak neked születik újjá. Ha itt
maradsz, megkapsz mindent, amit csak akarsz.
Coraline sóhajtott. – Te
tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából
nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem
jelentene semmit. Mit érne akkor?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése