Miről
szól ez a bejegyzés?
Ezt
a bejegyzést, már beharangoztam a Januári
összefoglalóban, de azért elmesélem, hogy miről fog szólni. Pár blogger
összefogott egy Origó
cikk kapcsán, hogy felemeljük a hangunkat a kötelező olvasmányok megújulása
mellett, mert szerintünk fontos olvasni szerető emberré nevelni az új
generációkat, ami nehéz az „elavult” kötelezőkkel.
Eszter
(@mrsp – Egy könyvfüggő vallomásai) találta ki a kezdeményezést és ő is
szervezte meg az egészet. A gyűjtőposzt a többi állomással mind elérhető < EZEN > a linken.
Elöljáróban
szeretném felhívni a bejegyzést olvasó figyelmét arra, hogy a szervező és
minden résztvevő szeret olvasni és különös elfogódottsággal viseltetünk a
könyvek iránt, de megvan a magunk ízlése! Fontos a diverzitás, a rugalmasság és
a modernitás, amit nem leltünk meg az iskolában ránk erőszakolt legtöbb könyvek lapjain.
❖❖❖❖❖
Személyes
élmények
Nem
titkolom és sosem titkoltam, hogy nem találtunk egymásra a kötelező
olvasmányokkal a múltban, sőt felvállalom a véleményemet, miszerint egynémely
regényt gyerekkínzónak érzek. Általános iskolás koromban egyetlen könyv került
a suli kapcsán a kezembe és az is csupán azért, mert az akkori énektanárnőm
első könyve volt! (Kálnay Adél: Zsuzsi)
Pedig
világéletemben mindig jól kijöttem az irodalom tanárnőimmel, nagyon szerettem
velük beszélgetni és mindig ötös voltam Magyar Irodalomból és Nyelvtanból.
Nekem mázlim volt velük, mert mindannyian emberbarát, gyerek- és
irodalomszerető emberek voltak, de ismerek kevésbé szerencséseket…
A
könyvektől való elvadítás már az általános iskolában megkezdődik, amikor rémes
nyelvezetű és gyerekek számára unalmas történeteket vásároltatnak meg a
szülővel. Kinél nem lapult sosem otthon a Szigeti
veszedelem vagy a Légy jó
mindhalálig? Kinek nem volt sosem egy példánya A Pál utcai fiúkból
vagy a Toldiból?! Ráadásul
a felesleges példányoktól is lehetetlen megszabadulni, mert relatíve kicsi rájuk
a kereslet és nagy a kínálat…
Az
irodalomórákat kéne megreformálni?
Nem
lenne elvetemült gondolat újragondolni a dolgot. Én az olvasóvá nevelést
támogatom, szeretném, ha a következő
generációk is felfedeznék maguknak az irodalom és az olvasás szépségét!
Ugyanakkor
tisztában vagyok azzal is, hogy MUSZÁJ megismerkednünk a nagy írókkal,
költőkkel, de nem a jelenlegi formát tartom a legjobbnak. Szerintem ha valaki
tanárnak megy, akkor magasabb szinten foglalkozik a tárgyával, bővebb
ismeretanyagot szed össze a képzése alatt. Véleményem szerint a tanár kötelessége
behatóan megismerkedni mind a régi, mind az új irodalommal, hogy beszélhessen
róla.
Még
jobb lenne, ha a színházban és/vagy filmen elérhető feldolgozásokat más
művészek/színészek előadása kapcsán ismernék meg a gyermekek. Bár emlékeim
szerint borzalmas volt az Anyegin vetítés, de imádtam a Sorstalanságot, A zongoristát
filmvásznon és a színházi Vízkereszt
előadást!
Imádtam,
amikor a tanáraim a saját kedvenceikről vagy a mi kötelezőinkről beszéltek,
sztoriztak, esetleg felolvastak. A gondjaim azzal voltak, hogy nekem is el
kellett volna őket olvasnom. A tanár
olvassa el, dolgozza fel és tálalja fel emészthetően a gyerekeknek, mert muszáj
megismerkedniük mind a magyar irodalmi szereplőkkel (Jókai Mór, Gárdonyi
Géza, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán és a többiek), mind a nemzetközi írókkal, költőkkel (Johann Wolfgang Goethe, Molière,
Lev Tolsztoj, Voltaire, Gogol és a többiek).
Elhanyagolt
irodalmi jelenkor
Viszont
ezt a megismerést függetleníteni kell a kötelező olvasmányoktól, hogy jusson
tér a kortárs íróknak és költőknek is. Ma is születnek olyan szépirodalmi vagy
szórakoztató irodalmi művek, amelyek számot tarthatnának a gyermekek érdeklődésére.
Szerencsére sok iskolában felvették a tantervbe a Harry Potter sorozatot, Varró Dánielt és Bosnyák Viktóriát! Egyelőre ajánlott
irodalomhoz soroltan ugyan, de ez is valami a merev tanrendekhez képest.
Imádtam volna, ha anno az iskolában egy izgalmas ajánlott irodalmi listából
válogathattam volna, ne adj Isten, több ajánlott regény elolvasását
beválthattam volna az éves kötelezőkre. Zabáltam
a Harry Pottert és Darren Shant, mit mondhatnék?!
Nem
az lenne a cél, hogy a kölyök megszeresse az olvasást? Nem az a cél, hogy
felfedezze az irodalom azon szegletét, ahol a fantáziájára hagyatkozva jól
érezheti magát? Biztosan elvesztené Harry Potter vagy Narnia a varázsát, ha
muszáj lenne megismerniük? Vajon Percy Jackson által nem szeretné meg a
mitológiát a gyermek? Mi lenne, ha Alice-zal kézen fogva járná be Csodaországot
és Tükörországot a kisiskolás, hogy aztán nagyobb korában Zsákos Bilbóval
induljon neki a Magányos Hegynek? Szerintem kijár a gyerekeknek, hogy Gergővel
révüljenek az álomfogók után, a Pevensie testvérekkel megismerjék Narniát és
együtt rosszalkodjanak Matildával!
Mely könyveket tenném kötelezővé?
A
én célkorosztályom az általános iskola, mert az olvasóvá nevelést szerintem fiatal korban szükséges elkezdeni,
én őket fognám meg a modern, divatos vagy szimplán ismertebb ifjúsági
regényekkel. Én ugyan későn (7-8. osztály?) szerettem meg az olvasást – hála J.
K. Rowlingnak -, de az akkori rémes irodalmi élmények utáni keserű szájízt még
ma is érzem…
Persze
sok (általános) iskola ajánlott regényei között találtam olyasmit, ami akár
felválthatná az adott évi kötelezőt, de most ezek mellé / ezeken felül ajánlok
pár könyvet. A sorrend a fiatalabb korosztálynak ajánlott könyvektől halad az
idősebbnek szánt felé:
- Roald Dahl: Matilda (értékelés)
- Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány (értékelés) *
- C. S. Lewis: Narnia Krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény *
- Louis Sachar: Laura titkos társasága
- J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (értékelés) *
- Rick Riordan: A villámtolvaj (értékelés) *
- Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók *
- Charles Dickens: Karácsonyi ének
- Clive Barker: Az öröklét tolvaja (értékelés)
- Ernest Cline: Ready Player One (értékelés)
BÓNUSZ
5, amit az idősebbeknek ajánlok
* (Ambivalens érzéseim vannak
ugyan amiatt, hogy sorozatokat is ajánlok, de pro-kontra érvek alapján úgy
döntöttem, hogy csak olyat veszek bele, ami magában is kerek egész sztori, de
ha kedvet kapna hozzá a lurkó, akkor találna még a könyv univerzumban műveket.)
❖❖❖❖❖
Utógondolat
a klasszikus és/vagy kötelező irodalom kapcsán
Mindazonáltal
édesanyám a mai napig szívesen forgatja a Téli Bereket és a Tüskevárat, amiket
én egyszer sem vettem úgy a kezembe, hogy sikerült volna végigolvasnom... Megpróbáltam,
nem ment és bár nem vagyok büszke rá, nem kéne szégyent éreznem miattuk, (hiszen
anyukám sem rótta fel sosem, hogy nem szeretem a kedvenceit) – és mégis ezt
teszem: a klasszikust fanatizáló sznobok
miatt!
Nem,
nem értem, hogy miért kéne bűntudatot éreznem amiatt, mert borzalmas Az arany ember, olvashatatlan
A kőszívű ember
fiai vagy emészthetetlennek érzem az Egri csillagokat. Persze voltak
kedvenceim iskolás koromban is, de huszonöt éves fejjel álltam neki a kötelező
klasszikusokat megismerni, mert megértem rájuk és megjött hozzájuk a kedvem!
Sosincs késő, csak hagyni kell az embert…
Bátran
osszátok meg velem legjobb vagy legrosszabb iskolai kötelező élményeiteket,
esetleg ajánljatok olyat, ami olvasásra nevelné az ifjakat. Egyedül a
pocskondiázástól kíméljetek meg engem és a többi résztvevőt, hiszen szabad
országban élünk és mi csupán véleményt formáltunk.
❖❖❖❖❖
Jó olvasást!
Köszönöm a figyelmet!
❖❖❖❖❖
Érdekes hogy milyen sokan szidják A kőszívű ember fiait, de nekem az egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt! Nagyon izgalmas regény, én nagyon szerettem, alig tudtam letenni. Persze ízlések és pofonok, de nekem az általános iskolai kötelezőkkel nem volt gondom. A középiskolaiakkal annál inkább...
VálaszTörlésNekem furcsa és túl radikális, amit vastag betűkkel ki is emeltél, hogy csak a tanár olvassa el a kötelezőt, és emészthető formában tálalja a gyerekeknek. Ez egyben homályos is számomra, hogy hogy képzeled el. Hogyan tálalná a gyerekeknek? Elmeséli, hogy miről szól? Hogy miért érték? Nekem nem tetszik a gondolat. Ha valamelyik regény tényleg olyan nyelvezetű, amit a gyerekek többsége nem ért vagy nagyon küzd vele, az talán megoldás lehet, hogy csak részleteket kelljen elolvasniuk belőle, vagy akár a részleteket közösen olvassák órán, ahol a tanárral rögtön meg is tudják beszélni. De azzal nem értek egyet, hogy egyetlen klasszikust se olvasson a gyerek. (Bár lehet, hogy te se így értetted, nem tudom.)
Azt viszont nagyon tudnám támogatni, hogy ne csak klasszikusokat kelljen olvasni - főleg a kisebb korosztálynál -, hanem egy-egy modern, népszerű regényt is, mint amilyen a Harry Potter és társai.
Apumnak az Egri csillagok, pedig olvasni sem szeret. Filmen is, könyvben is, szóval nem kicsit szoktunk vitatkozni. :) Az én álláspontom az, hogy most is születnek olyan művek, amikre érdemes figyelni és korábban is volt jó pár mellőzött.
TörlésÚgy gondoltam, hogy az én tanáraim újraolvastak / átnéztek mindent, amit éppen tanítottak. (Vagy megmondták, ha velünk olvassák először és úgy készülnek, de ez 1 %-os előfordulás volt. Ez azt jelentette, hogy órára készüléskor, vagyis azzal a könyvvel foglalkozó tanórák előtt felkészültek belőle.)
Voltak részletfelolvasások, idézet és szereplő kvízek, karakterismeret, ha tájszavak vannak benne, akkor ismerkedés azokkal. Filmezés is volt, kis ésszel meg lehetett úszni az elolvasást. Így képzeltem csak picit több időt rászánni, hogy a gyerek igazán megismerje a kedv elvétele nélkül.
(A miért érték tudása fontos. Ismernünk kell a múltat, csak tért kéne adni a jelennek...)
Nem, nem mindet, csak azokat, amik tényleg túl nagy falatok értelmileg/érzületileg egy kis gyereknek. Arra emlékszem, hogy képtelen voltan olvasni és nagyon megmaradt a rossz élmény 1-1 könyvvel kapcsolatban. (Ez rá is telepedett a posztra...)
Nagyon érdekes, amit írsz a kvizekről meg hasonlókról. Én el se tudom képzelni, hogy egy magyar iskolában ilyen tényleg előfordul, mert nálunk sose volt még csak hasonló se. Kicsit furcsán is hangzik számomra, de azt elhiszem, hogy ezzel fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését és fenntartani a figyelmüket.
TörlésHát ezt a korai rossz tapasztalatot tényleg ki lehetett érezni a bejegyzésedből. :) Ami engem illet, én inkább a középiskolai kötelezőkön változtatnék, mert az Anyeginből, Candide-ból és hasonló klasszikusokból az égvilágon semmit nem tanultam, semmilyen értéket nem közvetítettek számomra, viszont rettenetesen szenvedtem tőlük. Viszont másokkal beszélgetve rájöttem, hogy sok iskolában mások voltak a kötelező olvasmányok, és vannak köztük érdekesek is, úgyhogy lehet, hogy csak az én tanárom választott rosszul.
Nekem tényleg mindig jó irodalom tanárjaim voltak, nagyon szerettem az óráikat. Például matek / kémia / biosz tanárokkal sosem találtam meg a közös hangot, nem is nagyon értek a tárgyakhoz...
TörlésAmúgy egyetértek, rémes a középsuli is - Ifjú Vether szenvedései, öngyilkosos, iszákos, ilyen olyan borzalmas regények voltak nálunk is... Persze öngyilkosságot (többször) próbáló, iszákos, heroinista, asszonyverő vagy családtalan, munkanélküli írók tollából, amit külön nem díjaztam... (Tényleg csak zárójelesen: nem értem, miért kéne rájuk példaképként tekintenie a gyereknek...)
De a központi témája a bejegyzésnek a fiatalkori, olvasást megszerettető képzésre átállás támogatása, ezért foglalkoztam kiemelten az általános iskolásokkal és a könyveikkel. A többi állomáson a középiskolás dolgok is szóba kerültek, csak azzal együtt már tényleg emészthetetlenül sokat írtam volna. :D
Persze értelek, úgy már tényleg túl hosszúra nyúlt volna a bejegyzés. :)
TörlésAbban meg teljesen igazad van, hogy a gyerekkel az olvasás megszerettetését még pici korban kell elkezdeni, és akkor kell figyelni rá, hogy ne utálja meg az olvasást. Ilyen szempontból nyilván ez a fontosabb életkor.
Tényleg jó lenne, ha az olvasás és az irodalom megszerettetése lenne a cél, de úgy tűnik, még azok is kötelező rosszként tekintenek az iskolai oktatásra, akik a tanterv összeállításával foglalkoznak. Lehet, hogy nem fantáziátlan, besavanyodott kriptaszökevényekre kéne bízni ezt a feladatot. Persze ez csak egy tipp.
VálaszTörlésKemény megfogalmazás, de jó tipp :)
TörlésAz iskola műveltséget is próbál átadni, és igen, Jókai és Gárdonyi is a műveltség része. OK, a Légy jó mindhalálig és a Kincskereső kisködmön az tényleg rettenetesen idegesítő, de vannak jó könyvek, csak sajnos a mostani olvasó minden mondatban fordulatot és izgalmas cselekményt vár, ezért nem bír végigolvasni Fekete Istvántól egy kétoldalas tájleírást. Ezek a könyvek lassúnak tűnnek és szöszölősnek a mai tempóhoz.
VálaszTörlésEz egy érdekes kezdeményezés. Nem mondom azt, hogy nincsenek gondok a magyar irodalom-tanítással, ugyanakkor (nem bántásból, de) szerintem a te ötleteiddel sem lehetne elérni sokkal több jót. A kötelező olvasmányok kötelezők, és a diákok nagy része mindig is utálni fog mindent, ami kötelező - egyszerűen mert kötelező. Úgyhogy akár a Harry Pottert, akár az Egri csillagokat kellene elolvasniuk, nem fogják. Az meg, hogy a tanár készüljön, és a diáknak ne kelljen elolvasnia az adott valamit, szerintem nem működne, vagy legalábbis én így sosem tudtam megérteni vagy megjegyezni, hogy miről is van szó, teljesen idegen volt tőlem a történet. Bár amúgy is ez megy ma, éljen az internet; mindenesetre én csak azokra a könyvekre emlékszem suliból, amiket elolvastam.
VálaszTörlésTalán több eredményt lehetne elérni azzal, ha szorgalmi feladatokat adnának a tanárok, hogy ha mondjuk elolvasol egy-két-három általad választott könyvet, és arról írsz egy esszét vagy olvasónaplót vagy valami kreatív projektet készítesz, akkor kaphatsz rá ötöst, vagy valami. Vagy akár reading challenge-eket is lehetne indítani félévente hasonló "jutalmakért". Vagy irodalom/olvasó szakkör, nem tudom. De ha a mai populáris könyveket tennénk kötelezővé, akkor még azokat is megutálnák a diákok, és akkor aztán még kevesebb esély lenne rá, hogy megszeressék az olvasást (szerintem).
Ez nekem is megfordult a fejemben, hogy ha pl. a Harry Potter kötelező olvasmány lenne, nem utálná-e alapból egy csomó gyerek csak azért, mert kötelező? Anélkül hogy akár elkezdenék olvasni.
TörlésNálunk volt általános felsőben hasonló, amit mondasz: ha elolvastunk otthon egy könyvet, ami nem volt kötelező olvasmány, akkor irodalomórán pár percben ajánlhattuk a többieknek: lehetett felolvasni rövid részleteket meg beszélni a könyvről, hogy miért tetszett. Ilyenkor egy potya ötöst kaptunk. Én sokszor éltem a lehetőséggel. :)
Nem fogok álszenteskedni, hiszen én sem olvastam el anno az összes kötelező olvasmányt - sőt vajmi keveset közülük, pedig nem mondanám rájuk, hogy borzalmasak és unalmasak, sokkal inkább azt, hogy csak később és érettebb fejjel kezdtem el értékelni őket. Van olyan, amit szerintem még most sem tudnék.
VálaszTörlésSok fiatal van, aki szeret olvasni, én is imádtam régen, csak úgy faltam a Meg Cabot könyveket és a kedvenc írómnak tartottam. De valljuk be: nem túl sok irodalmi érték van az ilyen regényekbe. Szerintem nem csak azt kell figyelni, hogy egy fiatal mennyi könyvet vesz a kezébe, hanem azt is hogy mit. Sőt, én még azt is bátorkodom kijelenteni, hogy egy-egy rosszul megválasztott könyv inkább árt az olvasójának, mint sem használ...
Mellesleg szerintem ideális megoldást sosem lehet találni. Én például kifejezetten utálom a Harry Pottert és képtelen lennék végig olvasni. Nem hiszem, hogy ezzel meg tudták volna szerettetni velem az irodalmat anno. :D
Szerintem nem csak arról van itt szó, hogy most kötelező vagy nem. Inkább arról, hogy valaki fogékony-e az olvasásra, akarja-e erőltetni a fantáziáját egy kicsit is vagy inkább megvárja a filmadaptációt. Mert szerintem, ha valaki utál olvasni annak egészen mindegy mit adsz oda úgy is csak annyit lát belőle, hogy mennyi betű és idő még én ezt elolvasom és milyen fárasztó.
Véleményem szerint pedig a kötelező olvasmányok nem csak azért lettek kötelezőek, mert valaki szánt szándékkal szívatni akarja az ifjúságot, amíg iskolába jár. Ezek a könyvek többről szólnak, mint olvasás. Gazdag a szókincsük, fejleszti a fogalmazási képességeket és olyan mondanivalóval rendelkeznek, amit mindenkinek meg kéne ismernie. Az irodalomnak nem csak annyi a feladata, hogy megszerettesse velünk a könyveket, hanem adjon nekünk egy fajta világnézetet. Rengeteget tanulhatunk a múltról, az emberekről, az emberi viselkedésről és természetről, kapcsolatokról. Lehet, hogy más könyv izgalmasabb és érdekesebb, könnyebb vele haladni, de nem biztos, hogy ugyan úgy megvan benne mindez.
Bár ez csak az én személyes véleményem. :)
Meg persze a kortárs írók között is van, ami nagyon sok értéket hordoz magában mégis kevés szó esik róla. Nálunk például kortársakról szó sem esett - részben mert nem volt időnk rá, bár szerintem amúgy sem tartják ezt még olyan fontosnak.