A szerelemhez az embereknek van joguk, te pedig
nem vagy ember, a zsenialitásom nyomorult szörnyszülöttje vagy, és már nem
kell sok idő, hogy elpusztítsanak, vagy elpusztítsd önmagad!
|
◈
Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos
gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja
szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre.
Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül,
szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg,
ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.
Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz
legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a
kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!
Könyv információk:
Menő Könyvek, Budapest,
2016
240
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789634031338
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Kíváncsi voltam arra,
hogy milyen sztorikkal rukkol elő a kiadó, hogy milyen könyveket várhatunk
tőlük. Ráadásul marha jól néz ki ez a borító és a könyv témája is nagyon aktuális
(sajnos).
Szerintem
Borzasztó és fantasztikus
volt egyszerre! Nagyon bírtam a színházas / színházi előadásos szálat, de kedveltem
a főszereplőt, Patrikot és a barátait is. Maga a könyv szépen fokozatosan vált
mind sötétebbé, mind komorabbá, folyamatosan építette fel azt az atmoszférát,
ami a könyv vége felé szinte maga alá temetett. A vége pedig… a vége volt az
abszolút mélypontja a történetnek, legalábbis én így látom.
Vannak dolgok, amiket nem
értek, amiket nem bírok feldolgozni. Sosem fogom megérteni, hogyan vadulhatott
el ennyire a mai fiatalság, hogy miért ennyire töketlenek a szülők (mind a
könyvben, mind a valóságban), és hogy az áldozat miért nem kér segítséget?
Képtelen vagyok elhinni, hogy egy helyzet ennyire kilátástalan lehet, a szívem
szakadt meg olvasás közben Patrikért – ugyanis ez a hihetetlenül kiszolgáltatott,
magányos helyzet létezik. Van, hogy nincs ki után kiáltani, kitől segítséget
kérni, és túl jól kapta el az írónő ezt… Fájt.
Nem egy könnyed, vidám
olvasmány.
A borító nagyon tetszik, akárcsak a cím, bár sokáig nem értettem, hogy miért éppen Massza lett? Aztán, amikor a vele történteket a fiú úgy írja le, hogy „Gyűlöletmassza. Félelemmassza.”, az kiborítóan torokszorító!
Szeretem a Frankenstein-variációkat
más történetekben, szóval megörültem, hogy Patrikék (11) éppen ezt a darabot
viszik színre a könyvben. Zseniális, ahogy összevág a színdarab Patrik életének
az eseményeivel. Ahogy a Lény kezdi elveszteni az ártatlanságát a történetben,
úgy válik az őt alakító Patrik is mind inkább valaki mássá… Kezd kifordulni
önmagából, ahogy mind gyakrabban támadják, félemlítik meg.
Elszomorító párhuzam.
Összességében
Marhára pipa voltam a
könyv elolvasása után… mindenre. Túlságosan felkavaró volt olvasni, mert
nincsenek túl jó emlékeim az általános iskoláról. Hogyan lehet egy történet a
megfélemlítésről, a tönkretett kisgyerekekről aktuálisnak nevezhető? Hogy engedhettük?
Nagyon szerettem Patrik
és Panka (Patrik 4 éves húga) részeit az elején és az ő felhőtlen
boldogságukat. Sajnos a tökéletes ellentéte annak, hogy milyen rémes az élete
és a helyzete a könyv végén. A végkifejlet várható volt, mégis beletaposott a
lelkembe.
Komolyan jól esett utána végigolvasni a kb. 35 oldalnyi (!) extrát
arról, hogy miként kell kezelni a bullying-ot és hova fordulhatnak a gyerekek. A Trevor-nál is szerettem, hogy picit segít feldolgozni a témát a történet lezárása után...
Kedvenc: minden, ami Frankenstein és minden, ami színház
Színdarab a könyvben: Frankenstein
Értékelés: 5
Kinek ajánlom?
► Komolyabb fiataloknak és a téma
iránt érdeklődőknek, ugyanis egy megrázó történetről van szó.
► Bárkinek, aki vevő egy szomorkás,
komoly történetre.
► Mindenkinek, akit érdekelnek a lelki
jelenségekkel, az iskolai identitással foglalkozó történetek.
Kedvcsináló idézetek:
◈
Ez az. Klau pontosan erre gondolt. Végül is mi tehetne
valakit „másabbá”, mint az, hogy elmegy egy színjátszókörbe marháskodni, amikor
plázázhatna is – és nem a családjával –, vagy csapathatná a Warcraftot, míg ki
nem folyik a szeme.
◈
– Oké – mondta. – Akkor
halljuk azt a Pillanatfelvételt -t.
Pont a Petri. Az a tíz
sor. „Miért imádod annyira azokat a verseket, amikben a halálról van szó?”,
kérdezte Margó nevetve, amikor kiválasztottam a Bukowskit. „Nem érzed jól
magad?” Nem értettem a kérdést. Mi köze a halálhoz annak, hogy az ember hogy
érzi magát?
(…)
Mikor a nyafogó hangodon azt mondtad:
„Nekem
sokkal jobb lenne, ha meghaltál volna”,
elfelejtettem soká, orrvérzésig röhögni.
Csak néztem
arcom a szemüvegedben,
ott, abban
a presszóban, a pihés orrod,
a
kávéfoltos szádat.
Ott
mosolygok az őszi teraszon,
gesztenyerozsdás autógumiszagban.
S azt
kellett volna felelnem:
„Miért nem
mondtad?”
◈
Tényleg arra játszottam,
hogy megunják. Mindent két perc alatt unnak meg, egyik frissítést töltik le a
másik után, Győzőnek nincs két egyforma gatyája. Miért pont én kötném le a
figyelmüket sokáig?
Rá kellett volna jönnöm,
hogy csak az az indulat szűnik meg, ami nem komoly. Ami mögött nincs semmi,
csak meg akarják mutatni, milyen erősek. Ilyenkor, ha látják, hogy az ember már
a földön fekszik, nem kegyelemből nem rúgnak bele, hanem mert már annyira sem
számít, hogy hozzáérjenek. És akkor tényleg abbahagyják. Mert már nincs mit
kicsavarni a mosogatórongyból.
De engem gyűlöltek.
◈◈◈◈◈
A képek a
Pinterest táblámról származnak: MASSZA
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése