Jodi Picoult: Második ​látásra | Blogturné Klub ajánló

Idővel a nadrágokon felfeslett a varrás, és a szavak táncolni kezdtek a könyvek lapjain. A víz, akárhogy is melegítették, nem forrt fel. A városlakók néha úgy ébredtek reggel, hogy nem volt múltjuk – aztán amikor kimentek a reggeli újságért, a saját emlékeikbe botlottak, amelyek legombolyított pamutfonálként hevertek a járdán. Az asszonyok kinyitották a szárítógépet, és döbbenten látták, hogy a fehérneműk madártollakká változtak. A hús megromlott a fagyasztóban. A kék szín többé senkinek nem tetszett.

Fülszöveg:

Jodi ​Picoult váratlan fordulatokkal teli regénye az emberi sorsról, a szenvedélyről, a bűnről és a megváltásról

Vermont államban egy kisváros élete teljesen felbolydul, amikor az egyik lakó eladja a telkét, hogy egy modern üzletközpontot építhessenek rá. A helyi abenaki indiántörzs tiltakozik, hiszen hitük szerint a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor sokasodnak a természetfeletti jelenségek a környéken, a befektető, hogy lenyugtassa a kedélyeket, egy szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek. A megbízott szellemvadász, Ross, kísértetek helyett egy gyilkossági nyomozásban találja magát, miközben ő maga is legszívesebben megszabadulna az életétől. Nyolc éve ugyanis menyasszonyát, Aimee-t halálos autóbaleset érte – a férfi azóta próbálja eldobni magától az életet, de furcsa módon egyik próbálkozása sem jár sikerrel. Egyetlen reménye, hogy egy nap még viszontláthatja élete szerelmét. A kisvárosban megismeri a titokzatos Lia Beaumont-t, akinek Rosshoz hasonlóan minden vágya átjutni azon a láthatatlan határon, amely elválasztja az élők és a holtak világát.

Végleg elszakítja-e a halál azokat, akik összetartoznak?

Picoult eddigi talán legsejtelmesebb regénye a szellemvilág témája mellett olyan kérdéseket is feszeget, mint az a kevéssé ismert eugenetikai projekt, amelynek során az 1920-as és 1930-as években Vermontban több száz kényszersterilizálást hajtottak végre.

Könyv információk: Eredeti mű: Second Glance Eredeti megjelenés éve: 2003 Athenaeum, Budapest, 2020 480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430055 · Fordította: Novák Petra	Jodi Picoult a blogon: A ​nővérem húga (+ extra) Tizenkilenc ​perc Házirend Törékeny Egyszerű ​igazság Csodalány Sorok ​között + Lapról ​lapra Második ​látásra
VEDD MEG! / OLVASS BELE! / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Jodi Picoult (credit)

Egyrészt szeretem az írónő könyveit, másrészt szeretem a szellemtörténeteket. De van egy vicces harmadik indokom is, ugyanis beleolvastam, és a világ egyik legzseniálisabb kezdőmondatával már meg is fogott magának a könyv: „Ross Wakeman sikerrel járt, amikor először megölte magát, másodszor és harmadszor viszont nem.” Muszáj volt elolvasnom!

Szerintem…

Ha valaki szereti azokat a történeteket, amelyek olvasása közben néha levegőt se mer venni, hátha a levegő visszatartásával el tudja odázni a bekövetkezni látszó tragédiát*, akkor neki ajánlom ezt a könyvet! Az persze más kérdés, hogy néha annyira izgultam a kiderülő dolgok miatt, hogy elfelejtettem lélegezni… Nos, Jodi Picoult mindig így hat rám, mert még nem találkoztam olyan történetével, ami ne lett volna tele izgalmas fordulatokkal, túlságosan szerethető pasi karakterekkel, megrázó történetű családokkal, és valami extra pikantériával, amiről addig még nem is hallottam.  *[Őszintén nem tudom, hogy a végénél hogyan nem fulladtam meg… :D]

Mondhatnám, hogy ez egy szimpla szellemsztori, de hazudnék. Persze, van benne szellem is, de olvasás találkozunk egy ritka betegséggel (xeroderma pigmentosum), belefolyunk egy 70 éve lezáratlan gyilkosságba és egy régi földviszályra, aminek az érintettjei egy el nem ismert indiáncsapat. A történet többnyire 2001-ben játszódik, ahol számtalan szereplő szemszöge váltakozik (elsőre felfogni is nehéz volt, hogy ki kicsoda, és hogy jön a képbe), és ahol egy unszimpatikus idős férfi eladja a házát és a telkét valami ingatlanfejlesztőnek, nehogy az indiánokra szállhasson a halála után a terület. A vicces az, hogy elképesztő dolgok kezdenek történni, amikor építkezni kezdenének a telken. Nagyon tetszett minden egyes rész, ahol rózsaszirom esik éjszaka az égből, a betűk táncolni kezdenek a könyvekben vagy más furcsaság történik a comtosooki lakosokkal. (ld. az első idézetet fent)

A múlt mindig velünk marad, éppúgy, ahogy egy halvány parfümillat körbelengi az embert, vagy ahogy egy-egy emlékkép bevésődik az agyunk rejtett zugába.

Habár akadnak benne ijesztő részek, mégsem mondanám, hogy túl ijesztő a történet. Számomra több volt benne a humor, mint a horror… Oké, a morbid humor. Van egy rész, ahol a Comtosook legrégibb sírkövének a történetét mesélik el; egy kiállhatatlan vénasszonyról szól, aki az első temetésén kipattant a koporsóból, mert életben volt, ezért másodszorra sokat szenvedett hitvese százötven szöget vert a koporsó fedelébe elővigyázatosságból. Sajnálom, de én kifekszem az ilyeneken! Hatalmasat nevettem, és szerencsémre több hasonló furcsán morbid apróságot is tartogatott a regény! Nem tudom, hogy az első randin lerázott, nyáladzó séf vagy Ross borzasztó(an cuki) lánykérése volt a kedvencem a sok bohóság közül.

Ugyanakkor elég nehéz volt Ross (vagy Lia) öngyilkos gondolatairól vagy próbálkozásairól olvasni. Amilyen pechem volt, mindig a számomra szimpatikus karakterek fejében fordultak meg ilyesmik. De nehéz volt az indiánok lecigányozásáról és a velük kapcsolatos eugenikai** témákról, írásokról olvasni. Összeszorult a szívem, amikor arról olvastam, hogy a „selejtes” embereket meg kell akadályozni a nemzésben. Már a történet legelején megutáltam Spencer Pikeot (aki a vermonti eugenikai program tudósa), ám amikor a regény második részében 2001-ből átbuktunk 1932-be, és „élőben” kaptam a zseniális meglátásait, akkor rosszul voltam attól, hogy ilyesmi létezett… Az egész fajnemesítési témától borsódzott a hátam. **[Nagyon tömören: „ ez az a tudomány, amely a genetikai tökéletesítéssel kívánja elősegíteni az emberiség fejlődését” – azt vizsgálták, hogy örökölhető a bűnözői hajlam, a fogyatékosság, és ezt hogyan lehet kiiktatni az embereknél.]

Összességében

Az ilyen sokszereplős és sok témát boncolgató regényekben azt szeretem, ahogy szépen lassan összekapcsolódnak az amúgy össze nem illeszkedőnek gondolt szálak. Felbukkan egy ismeretlen apa, találkozunk a nővel, akiről álmodtunk, kiderül egy régi családi titok vagy meghökkenünk egy koporsó kinyitásakor. Imádom, amikor minden egyes puzzle a helyére kerül, és a könyv végére összeáll a kép - ismét rájöttem, hogy Jodi Picoult milyen jól tud írni.

Persze elég nehéz volt a legelején észben tartani a számtalan központi szereplőt, ráadásul valahol a regény negyedénél éreztem azt, hogy képtelen vagyok letenni, mert addigra szippantott be. Nagyon csavaros, iszonyatosan összetett és kész érzelmi hullámvasút volt számomra ez az olvasmány!

Kedvenceim: Ross, Ethan, Eli és Shelby. Tetszett Ross és Eli nyomozása, és az, ahogy a világot meg a szerelmet látják, de imádtam Ethan meglátásait is az életet és a halált illetően.

Értékelés: 4,5

Néhány külföldi borító:

Kedvcsináló idézetek:

♡

– A szellemek nem rémisztők – vágta rá Ross, mielőtt észbe kaphatott volna, hogy feltételes módot használjon. – Ők is csak emberek. Vagyis hát azok voltak.

Shelby épp a plédet hajtogatta, de erre mozdulatlanná dermedt.

– De hiszen soha egyet sem láttál!

– Nem.

– Akármennyire is akartad.

Ross kényszeredetten mosolygott rá.

– Hé, tízezer dolláros bankjegyet sem láttam, pedig azt is nagyon akartam.

♡

Szürke Farkas a fehér blúzomra tűzött brossra néz, amely valójában egy kis óra. – Látja, ez egy papizvokvazik. De ez a szó nem azt jelenti, hogy óra, hanem azt, hogy „valami, ami ketyeg”. A hódra mondhatjuk azt, hogy tmakva, favágó, vagy abagolo, lapos farok, vagy avadnakvazid, facipelő… attól függ, hogyan tekintünk rá.

Tetszik az elképzelés, hogy egy név változhat attól függően, kik vagyunk az adott pillanatban.

♡

Ross úgy szokott az öngyilkosságon tanakodni, ahogy mások bevásárlólistát írnak: szisztematikusan, ügyelve a legapróbb részletekre is. Voltak napok, amikor kifejezetten jól volt, és voltak napok, amikor azt figyelte, hány boldognak tűnő embert lát, és hány olyat, akiről lerí a fájdalom. Voltak napok, amikor tökéletesen észszerűnek tűnt lobogó, forró vizet inni, a hűtőszekrényt magára zárni, vagy meztelenül kimenni a hóba és a fagyba.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Második látásra Pinterest tábla

Second Glance a GoodReads-en.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából a hazai olvasók most egy újabb felejthetetlen Picoult-regénnyel lehetnek gazdagabbak. Az írónő ismét nehéz témákat jelenít meg, a tőle már megszokott körültekintéssel: ebben a könyvében többek között a vermonti eugenetikai projekt és paranormális jelenségek állnak a középpontban. Tartsatok három bloggerünkkel és ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!!

Nyereményjáték: Mivel a regényben fontos szerepet játszik az örökléstan, ezúttal minden állomáson egy olyan kérdés találhattok, ami a genetika egyik fontos alakjára utal. A feladatotok annyi lenne, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes nevet. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mai kérdés:

Ki volt az a magyar gróf, aki elsőként használta

a „genetika” kifejezést a szakirodalomban?

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSLISTA: [Blogturné Klub] 05.20. Flora the Sweaterist 05.22. Könyv és más 05.24. Hagyjatok! Olvasok!