2020. szeptember 7., hétfő



Ichiro Kishimi és Fumitake Koga: Vállald ​fel bátran önmagad | Blogturné Klub ajánló


ALCÍM: A japán sikerkönyv, amely megmutatja, hogyan lehetsz valóban szabad és boldog


FILOZÓFUS: (…) Mindenki kizárólag a saját életét éli. Ha felmerül a kérdés, kiért él az ember, a végén a válasz csak saját maga lehet. Ha pedig nem saját magáért él, akkor ki lehet az, aki ezt helyette megteszi? Végül csak az én marad. Nincs elfogadható érv arra, miért ne így kellene gondolkodnunk.




A Vállald fel bátran önmagad már több, mint 4,5 millió példányban eladott sikerkönyv, amely megmutatja, hogyan válhatunk azzá, akik valójában lenni szeretnénk.
A boldogság valóban csak rajtunk múlik? Vállald fel bátran önmagad egyszerű és egyenes választ ad erre a kérdésre: igen. A rendkívül olvasmányos és közérthető kötet egy filozófus és egy fiatalember megvilágosodást hozó, öt napon át tartó beszélgetésén kíséri végig az olvasót. Ez idő alatt megértjük, hogyan emelkedhetünk felül a múlt traumáin vagy mások elvárásain, és miként irányíthatjuk a saját életünket.
A Vállald fel bátran önmagad bölcsességeit olvasva világossá válik, miért fontos, hogy megbocsássunk magunknak, s hogy testi és szellemi értelemben is törődjünk magunkkal. A kötet által képviselt felszabadító erejű gondolkodásmód lehetővé teszi, hogy merjünk változni és figyelmen kívül hagyni a korlátokat, amelyeket magunk elé állítunk.
A milliók életét megváltoztató Vállald fel bátran önmagad című könyv sokkal több egyszerű önsegítő kötetnél: megvilágosító erejű gondolatai a pszichiáter Alfred Adler nézetein alapulnak, és amellett, hogy valóban könnyen érthetők és világosak, összetett és filozófiai mélységekkel rendelkező rendszert alkotnak, amely segít a boldogság megtalálásában.

Könyv információk:
Eredeti mű: The Courage to Be Disliked
Eredeti megjelenés éve: 2013
Libri, Budapest, 2020
276 oldal · ISBN: 9789634336648 ·
Fordította: Kovács Viktória
(Az értékeléshez olvass tovább!       )
Miért figyeltem fel a könyvre…?

Szeretem a különlegesebb önsegítő, önfejlesztő könyveket, főleg az északi országokból és Japánból érkezőket kedvelem, de ez a könyv nem csupán japán íróktól származik, a stílusa is felkeltette a figyelmem, ugyanis pár beszélgetésen keresztül adja át az információt az olvasónak.  

Szerintem...

Rendesen feladta a leckét nekem ez a könyv, mert felcsigázta az érdeklődésemet a maga különleges elbeszélési módjával, majd rendkívül lassan tette le az Adler-féle pszichológiai alapokat. Persze a megfelelő bevezetés elkerülhetetlen a könyv megértéséhez, mégis sajnáltam, hogy ennyire laposan indított. Na, de a folytatás! Az odaszögezett az oldalakhoz!

Alfred Adler (1870 – 1937) osztrák pszichiáter
A könyv egy fiatalember és egy filozófus több éjszakán át tartó beszélgetéseit jegyzi le. A filozófus nyugodt, szabad, bölcs érzéseket kelt az olvasóban, akinek elhisszük, hogy majd mindenre tudja a választ, míg a fiatalemberből az egyet nem értés, az ellenkezés sugárzik felénk, ám a kérdéseiben, az ellentmondásaiban mind magunkra ismerhetünk. Ő azt kérdezi, amit mi is kérdeznénk a helyében az adott szituációkban, az adott témáknál, így előbb vagy utóbb választ kapunk a filozófustól a saját kérdéseinkre is. Érdekes, hogy a megszokott Sigmund Freud és Carl Jung vonaltól eltérően a kötet középpontjában Alfred Adler pszichológiai és filozófiai elgondolásai állnak – és amelyekről én nagyon keveset tudtam, így néha csak pislogtam a felvetésein.

Adler szerint a múltbéli traumáink nem határozhatják meg a jelenünket és a jövőnket, csak kényelmes kifogásként használjuk őket arra, hogy változtassunk az éltünkön. Szerinte egyszerűen a bátorság hiányzik belőlünk, pedig simán képesek lehetnénk az életmódváltásra vagy a boldoggá / szabaddá válásra. Érdekes, hogy elkülöníti a kisebbrendűségi érzést a kisebbrendűsági komplexustól, és csavarva egyet az egészen felhívja a fiatalember (vagy az olvasó) figyelmét arra, hogy a kisebbrendűségi érzést hogyan lehet üzemanyagként felhasználni a céljaink elérésben. Figyelmeztet minket arra, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, és meg kell tanulnunk elhelyezkednünk a közösségben, de el kell kerülnünk azt, hogy bajtársak helyett ellenségekként tekintsünk másokra. De rendkívül érdekes az is, hogy a dicséretre, mint a manipuláció eszközére tekint, sőt egyáltalán nem tolerálja se a dicséretet az interperszonális kapcsolatokban, mert így nem egy szintre helyezkedünk másokkal, hanem alá-fölé rendeltségi viszonyokat alakítunk ki magunk körül.

Nagyon sok elgondolkodtató témát érintett, a haragtól kezdve az önzőségen, a boldogtalanságon és az egoistaságon át a feladatok szétválasztásáig és mások beken hagyásáig. Nyilván nem értek minden gondolatával egyet, de érdekesnek találtam az összes beszélgetést. Oké, eleinte untam a párbeszédet az adleriánus pszichológia alapjairól, talán a második beszélgetésük idején már faltam a sorokat az adott témáról. Szerencsére a könyv stílusa is közérthető, de nem szájbarágós.

Összességében

5 éjszakányi komoly beszélgetés, amelyeknek a középpontjában az egyén van az adleriánus filozófia és pszichológia tekintetében. Elgondolkodtató könyv, de élveztem, hogy bele tudtam rázódni az egyszeri fiatalember szerepébe, aki több alkalommal is leült a bölcs filozófussal beszélgetni mindenféléről. Nem mondom, hogy tökéletesen egyetértek azzal, hogy mindent baj forrásai az interperszonális kapcsolatok, de több téma megvitatásakor is csak bólogattam, hogy milyen igaz, amiről beszélnek. (Például amikor a balszerencsével kérkedő emberekről esett szó, egyből beugrott valaki a környezetemből…) Érdekes élmény volt egy kicsit szembenézni önmagammal!

Külföldi borítók:




Kedvcsináló idézetek:
FILOZÓFUS: Amikor megpróbáljuk megváltoztatni az életmódunkat, nagy bátorságpróbának vetjük alá magunkat. A változás szorongást kelt, ha nem változunk, az pedig csalódással jár.
FILOZÓFUS: Ó, de hát nem az egyedüllét tesz magányossá! A magány azt jelenti, hogy ott van körülöttünk a többi ember, a társadalom, a közösség, és határozottan azt érezzük, hogy ki vagyunk zárva. A magány érzéséhez szükség van a többi emberre is. Csak társadalmi összefüggésben válik a személy egyénné.
FIATALEMBER: Nem én vagyok a világ közepe. A világunk gömb alakú, nem sík, mint egy térkép. Értem, mire próbál utalni. Viszont miért kell a tudatában lennem annak, hogy nem én vagyok a világ közepe?
FILOZÓFUS: (…) Ha ön a világ közepe, egyáltalán nem fog törődni a közösség iránti elköteleződéssel, mivel mindenki csak valaki, aki magáért tehet valamit, önmagától pedig nem szükséges tennie semmit. Ám sem ön, sem én nem vagyunk a világ közepe. Mindenkinek meg kell állnia a saját lábán, és előre kell lépnie az emberi kapcsolatainak feladataiban. Nem arra kell gondolnunk, hogy mit kaphatunk a másiktól, hanem inkább arra, hogy mit adhatunk neki. Ezt jelenti a közösség iránti elköteleződés..


♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Pinterest tábla: Random Pictures For My Blog
♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Idén nyáron a Libri kiadó gondozásában nálunk is megjelent Ichiro Kishimi és Fumitake Koga nagy sikerű könyve, a Vállald fel bátran önmagad. A külföldön már több mint 4,5 millió példányban elkelt írás Alfred Adler pszichológiáján alapulva segít megtalálni az olvasónak a boldogság és szabadság felé vezető utat. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok a véleményünkre, és szeretnétek nyerni egy példányt a kötetből!



Nyereményjáték:

A játékunkban arra a gondolkodóra fókuszálunk, akinek elméletei ihlették ezt a könyvet. A feladatotok mindössze annyi, hogy válaszoljátok meg a bejegyzésekben található, Alfred Adlerrel kapcsolatos kérdéseket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

MAI KÉRDÉSÜNK:
Milyen új fogalmat vezetett be az individuálpszichológia?
ÁLLOMÁSOK:

08.29. Readinspo


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése