|
– (…) a mi szabályaink szerint kell élned. Nálunk nincsenek jelek,
titkok és hazugságok. A mi jelszavunk a becsületesség. – Visszaadja Obel
levelét, majd az utamra engednek. Nincsenek jelek, titkok és hazugságok. Felfordul a gyomrom ettől a gondolattól. Az őszinteség az egyetlen,
amit nem tudok megadni nekik. |
 |
Minden éremnek két oldala van. Azután,
hogy Leora engedetlenségével mindent felforgat maga körül, olyan események
sorát indítja el, amelyek következtében fény derül a kegyetlen igazságra a
családjáról. Így hát nincs más választása, mint az, hogy végre szembenézzen a
múltjával. Mindent megkérdőjelez, amit eddig szeretteiről és magáról tudott.
Félig tetováltként, félig üresbőrűként melyik közösséghez tartozhat?
Engedetlenségéért a polgármester most fegyverként szeretné felhasználni őt,
és elküldi Featherstone-ba, hogy épüljön be az üresek közé, és így szállítsa
neki az információkat. Leorában sok kérdés maradt rejtélyes, vér szerinti
anyjáról, amelyekre talán megtalálja a választ. De vajon megnyugvást és békét
lelhet-e bennük, vagy újabb kétségekkel kell szembenéznie? És képes lesz-e
majd megkülönböztetni, ki barát és ki nem? |
|
Könyv információk: Eredeti mű: Spark Eredeti megjelenés éve: 2018 Maxim, Szeged, 2020 432
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634992233 · Fordította:
Bihari György |
Ink-trilógia: (befejezett) |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Az első részben megismerjük Leora világát, a
tetováltak világát, ahol mindenkire hivatásos tetoválók varrják fel a nevüket, a korukat, a
családfájukat, illetve bűneiket és eredményeiket. Ahol az embereket az
elfeledéstől az óvja meg, hogy a haláluk után a nyúzók lenyúzzák a
bőrüket, könyvbe szerkesztik a tetoválásaikat, majd a lélekbíráló ceremónia
után a család könyvtárába kerül a könyv. Akit elfeledettnek bélyegeznek és varjút varrnak a bőrére, azoknak a könyvét elégetik – így járt Leora édesapja is, és
emiatt a fiatal lány az előző részben lázadásból egy varjút varratott magára. Történetünk
kezdetén a városka polgármestere a lány korábbi mentora, Mel, a mesemondó előtt ad
parancsot arra, hogy a tetovált apától és üresbőrű anyától származó Leora
menjen el Featherstoneba az üresek közé, és beépülve kémkedjen utánuk. Ugyanis a Longsight polgármester a fejébe vette, hogy háborúra készülnek ellenük az ott
élők!
Leora nagy nehezen eljut az üresekhez, akik alig
akarják befogadni a tetovált lányt, de ahogy mind jobban összebarátkozik az őt befogadó
család lányával, Gullal, és mind többet segít az ott élőknek, annál inkább
rájön, hogy ezek az éhező, szegénységben élő emberek, akiknek a sorsa attól
függ, hogy tudnak-e elég élelmet és egyéb dolgokat lopni a városiaktól a
tetovált Varjúk segítségével, inkább békében élnének.
Szerintem…
Érdekes volt a Moriaht imádó tetováltak története
után a Beliaht követő üresek életét felderíteni Leorával, aki elsősorban vér
szerinti édesanyjáról, Mirandáról szeretne többet megtudni ebben az új élethelyzetben,
amibe a tetováltak polgármestere belekényszerítette. Engem jobban érdekelt az
üresek életvitele, az ő verziójuk a tetováltakról és Moriahról, ezért néha zavart a lány csökönyös ragaszkodása az édesanyja megismeréséhez, illetve, hogy emiatt nehezen nyitott az üresek életvitele és történetei felé. Nagyon
élveztem, hogy akárcsak az első részben, most is komplett (tan)meséket
olvashattam többek által elregélve, ugyanakkor ezeknek a történeteknek a
pozitív hőse minden esetben Beliah volt (míg ugye a városiak meséiben Moriah a történetek hőse). Izgalmas volt, ahogy Leorát újra és
újra felkavarják a gyerekkora óta hallgatott mesék kifordított, más szemszögből
elmesélt változatai, és ahogy a tanulságok levonása után egyre inkább
megváltozik a hozzáállása az üresekhez és a tetováltakhoz.
|
– (…) De vannak olyan jelek is, amit te magad
választhatsz. És az teljesen más érzés – folytatom szomorkás hangon. – Olyan,
mintha a tested éhezett volna valamire, és amint a tinta behatol a bőröd alá,
csillapodik az éhséged. Aztán a következő alakom már csodálatos érzés.
Elengedés vagy valamilyen feloldozás. |
Persze emellett ugye ott van a mind jobban elmélyülő
barátsága Gullal, aki az első perctől fogva nyitott Leora irányába, akárcsak a
családja (Fennt, a bátyját leszámítva, aki szinte végig lázad a tetovált
jelenléte ellen). /Spoiler: Az egyik kedvenc fordulatom volt, hogy
kiderült, hogy Obel (Leora tetoválómester tanítója) a legidősebb
testvérük. A regény végén ráadásul a meglépésének a történetét is
megismerjük, ami egészen torokszorító volt számomra./ Sajnos Leorát egyre
inkább naivnak és megvezethetőnek érzem, ami elég nagy baj az ő kiemelt
helyzetében… Nem tetszik sem ez, sem az, hogy túlmisztifikálják őt, annak
ellenére, hogy nem egy tökös/karakán főszereplő és nem is tesz semmi
érdemlegeset.
Összességében
Akadtak benne érdekes dolgok – például, hogy fehér
kavicsokat gyűjtenek évről-évre a hibáik, a sikertelenségeik miatt az
üresemberek, amelyek által megtisztulnak a születésnapjukon, és nagyon tetszett
az életfa kiválasztása 18 éves korukban, hogy aztán oda temessék őket haláluk
után -, de a legjobban az elmesélt történetek sokfélesége tetszett most is.
Összetett történet, érdekes világfelépítéssel, de
nekem még mindig hiányzik belőle valami extra, amivel kiemelkedővé válhat. Talán a trilógia lezárásában már meglesz az a plusz, és valami nagyon ütős
befejezést kap a történet.
Értékelés: 4
Folytatnám? Már csak kíváncsiságból is el szeretném olvasni a
befejező részt. Remélhetőleg megismerünk egy harmadik „kasztot” is: az
elfeledettekét (= azok a tetováltak, akikre varjú jelet tetováltak és elűzték
őket a városukból a tetováltak).
Külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
✿
– Amikor betöltjük a tizennyolcadik évünket,
választhatunk egy életfát. Az lesz a fa, ami alá eltemetnek, miután meghalunk.
Nekem ez az életfám. De meg kell ígérned, hogy senkinek nem beszélsz erről a
helyről, oké? – Az arca szigorú. – Mert még nem lenne szabad választanom.
Felhorkantok.
– Kinek mondanám el, amikor senki sem áll szóba
velem a városban? De miért pont egy fát kell választanotok?
– Mert ezzel szimbolikusan visszaadunk valamit az
erdőnek és a természetnek. A föld annyi mindent ad nekünk, és miután meghalunk,
testünk visszaad valamit abból az életből és energiából.
✿
– Már egyetlen fiatal lány lázadó szikrája is hamar
lángokká fajulhat: márpedig a te impulzív kitörésed miatt az egész közösség
kételkedni kezdett abban, amit mindig is igaznak vélt. Te egy üresbőrű vagy,
aki jelet kaphatott magára. Az apádat az elfeledettek közé sorolják – de te mégis
elérted, hogy emlékezzünk rá. Elvetetted a bizalmatlanság magvait. Most pedig
azt akarom, hogy jóvá tedd, amit tettél, hogy kisimítsd a hullámokat, és ne
mélyítsd azokat.
✿
A két történet közötti különbség olyan, mint amikor
a gyémánton áthatol a fény, és megtörik benne. Ugyanaz a prizma, de különböző
irányokba szerteszóródó fénysugár. És minden egyes fénysugár egy másik útra
visz, és egyre távolabb és távolabb sodor minket egymástól.
✿ ✿✿✿✿
Nem saját képek. Pinterest tábla: Ink-trilógia
by Alice Broadway
INK
#2 borítók a GoodReadsen
✿✿✿✿✿
A
Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Alice Broadway Ink sorozatának második
részét Spark címmel. A
meglehetősen megosztó témájú disztópikus
sorozat új részéről öt bloggerünk fejti
ki a véleményét. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó
által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
|
Nyereményjáték: Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén,
minden állomáson kaptok egy mondatot a tetoválással kapcsolatban, el kell
döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok
be az “igaz” vagy “hamis” szót. Az
értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre
válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A
kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! |
IGAZ VAGY HAMIS?
A tetoválásod gyógyulási ideje alatt kerüld a napfényt,
szolit, strandolást, szaunát.
|
ÁLLOMÁSLISTA: 12.16 Kelly és Lupi olvas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése