Alice Broadway: Scar (Ink-trilógia 3.) | Blogturné Klub ajánló

  

(…) ez a történet – aminek egész más vége van – csak egy magányos hang lenne, és senki nem akarná meghallgatni. Azért, mert ez a történet ellene megy annak, amit mindenki magáénak érez; az emberek szeretik az ellenséget látni az üresekben, hitet ad nekik, és egyesíti őket. Nem tudnának mit kezdeni egy béke üzenetével.

Mire Featherstone-ba érkezik, Leora már nagyon sok viszontagságon ment keresztül.  Rengeteg valós és hamis tényt tudott meg, és egyre növekvo zavar és félelem uralkodik el a fejében. Kénytelen megkérdőjelezni azokat az értékeket, amelyekre társadalma épül, még ha nagy árat is kell fizetnie érte, és súlyos következményekkel kell szembenéznie. A barátai vagy eltűntek, vagy börtönben ülnek, vagy épp nem azok, akiknek látszanak. Így rá hárul a feladat, hogy leleplezze a város alattomos vezetőinek gonosz tervét, égbekiáltó árulását és arcátlan hazugságait. Leora nem veszíti el az önmagába vetett hitét, és bár élete legsötétebb pillanatait éli át, mégis reményre talál. Ez a könyv egy remek trilógia méltó befejezése.

 

Könyv információk:   Eredeti mű: Scar Eredeti megjelenés éve: 2019 Maxim, Szeged, 2022 304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634995470 · Fordította: Sárossy-Beck Anita	Ink-trilógia:   1. Ink 2. Spark 3. Scar   (befejezett)
WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el…?

 

Mivel rendkívüli módon vonzanak a tetoválások, és a főszereplőnk nem csupán tetovált és tetoválónak tanult, de egy olyan világban él, ahol az életük történetét – a jó és a rossz dolgaikat – magukon viselik tetkókként. Bár nem tette túl magasra a lécet az első két rész, mégis kíváncsi voltam a trilógia lezárására. Vajon tudnak békében együtt élni a tetováltak és az „üresek”?

(Just4fun: az első rész ajánlójánál, amit 2018-ban írtam, az volt a Bakancslista-tételem, hogy tetováltatok. Mivel a harmadik tetkómat épp két hete varrattam, elég fura visszaolvasni, hogy 4 éve még csak ábrándoztam ilyesmiről. De hát ez van, elkezdtem magamon hordozni a történeteim.)

 

Szerintem…

 

Történetünk főszereplője, a tetovált és üres szülőkkel rendelkező Leora Flint visszatér a városba, ahol Dan Longsight polgármester és Jack Minnow, a jobb keze mind jobban az ujjuk köré csavarja a lakosságot. A halottnak hitt polgármester feltámad holtából, és elvakult kampányt folytat, hogy istenként tekintsenek rá. Eközben az első pillanattól ellenszenves, ám eszes Minnow titokzatosan viselkedik ugyan, de mégis a kedve szerint alakítja a történéseket. Leora azt hiszi, hogy képes lebuktatni a polgármestert és a segédjét, miközben napközben régi-új mentora, Mel társaságában tölti idejét. Pechünkre Leora se nem csavaros észjárású, se nem túl okos, így minden alkalommal, amikor azt hiszi, hogy sikerül csapdába csalnia másokat, hatalmasat koppan… és nekem ez volt az egyik legnagyobb gondom a történettel!

 

Azt mondják, az istenek nem alszanak. Mert ha aludnának, a világ megállna, és megvárná, amíg felébrednek. A legapróbb pillanatok, amik velünk történnek, a lélegzetvétel és a szívdobbanás varázslata – minden, ami az életben maradáshoz szükséges, kizárólag annak köszönhető, hogy az istenek nem pihennek meg.

 

Szeretem a világfelépítést, és a tetováltak hitvilágát, a mesemondók/mesélők történeteit, az üresek kívülállását, a szövetségeket és az árulásokat, de megzavarodtam a butuska főszereplőtől meg az arctalan, elvakult lakosok tömegétől, akik szinte zokszó nélkül benyaltak bármit, amit megpróbáltak elhitetni velük. Beliah és Moriah története gyönyörűen átszövi a trilógiát, mind többet és többet tudunk meg az egyik nővér testén feltűnő jelek miatti eltávolodásukról és a gyerekkorukról. Sajnos az eddigi részekhez képest kevésbé élvezetes, már-már semmitmondó történeteket kaptunk ebben a kötetben (a testvérekét leszámítva), amit eléggé sajnáltam, és csak emiatt éreztem gyengébbnek a többi résznél.

 

Összességében

 

Érdekes volt, ahogy főszereplőnk a korábbi mentora, Mel, a mesemondó mellé sodródik a városba való visszatérése után, és vele együtt igyekszik kideríteni, illetve bebizonyítani, hogy mi történt a két nővérrel, hogyan támadhatott fel a polgármester, és vajon tényleg annyira veszélyesek az üresek, ahogy azt elhitették a néppel?

A trilógia utolsó része gyengébb, mint az előző két rész, és nagy sajnálatomra nem ismerkedtünk meg közelebbről a Varjakkal, csak egy-kettővel közülük (de ő elég jól felkavarták az állóvizet). Jack Minnow játszmáit kifejezetten szerettem, de azért a végjáték is tetszett (spoiler: ahol pórult járt), örültem, hogy így fejeződött be a sorozat.

 

Értékelés: 3,5

 

Külföldi borítók:

  

 

Kedvcsináló idézetek:

☆

Volt egyszer egy lány.

Csak egy lány.

Nagyon szerette a meséket, mert a mesékben, amit az apukája mesélt neki, mindig volt egy lány, akit mindig valaki megmentett. Egy lovag megölt egy sárkányt. Egy herceg csókkal élesztett fel egy hercegnőt. Egy jóképű fiatalember felmászott egy toronyba egy fonott copfon. És az a lány? Az a lány megtanulta és megértette, hogy biztonságban van, mert a megmentőivel boldogan élhet, amíg meg nem hal.

Így a lány nem félt már soha, mert tudta, hogy jöhet a sárkány, jöhetnek az átkok vagy a magas tornyok, őt mindig meg fogják menteni.

☆

Anya mindig arra tanított, hogy járjak lehajtott fővel, de amikor most rápillantok, tudom, hogy már egyikünk sem hisz ebben. Mindketten kihúzzuk magunkat, vállunkat hátravetve, erős talpakon állunk. Mert nem arra születtünk, hogy hópelyhekként keringjünk – lehajtott fejjel –, inkább hatalmas, régi fák vagyunk, erős tölgyek.

☆

Karl megáll, és mintha méregetne, hogy eldöntse, mennyit mondhat el.

– Tanultam néhány dolgot a hűségről. Legfőképpen tőled. – Meglepve nézek rá. – Te mindig azt tetted, ami helyes, még akkor is, ha ez szenvedést okozott. És elgondolkoztam ezen. Korábban csak könnyű életet akartam – pénzt keresni, sikeresnek lenni –, de később rájöttem, hogy az egésznek nincs értelme, ha rossz a lelkiismeretem.

☆

A haragunk könnyedén átcsaphat gyűlöletbe, ha félelemmel és tudatlansággal tápláljuk, vagy vádaskodással és keserűséggel. Csakhogy idővel a gyűlölet minket is felemészt.

 

☆☆☆☆☆
Nem saját képek. Ink-trilógia by Alice Broadway

Scar (Skin Books #3) a GoodReads-en.

☆☆☆☆☆

Befejező részéhez érkezett az Ink-trilógia, Alice Broadway nagyszabású történet, melyben tetovált és csupasz bőrű emberek harcolnak a hitükért és a hagyományaikért. A sorozat lezárásában Leora ismét visszatér Saintstone városába, ám ezúttal megerősödve, egészen új tapasztalatokkal. Ha kíváncsi vagy rá, hogy bloggereink mit szóltak a könyvhöz, akkor tarts velünk a Blogturnén, és ha játszol, meg is nyerheted a Scar egy példányát!

 

 

Nyereményjáték:   Az Ink-trilógiában fontos szerepet kapnak a tetoválások, melyekkel a szereplők az életük fontos pillanatait rögzítik. De vajon te mindent tudsz a tetoválásokról? Mostani játékunkban ezt derítjük ki! Minden állomáson egy állítást találhatsz ugyanis, a Rafflecopter dobozba pedig azt kell beírnod, hogy az állítás IGAZ vagy HAMIS.   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

A rómaiak a bűnözőik és rabszolgáik
megjelölésére használták a tetoválásokat.

IGAZ VAGY HAMIS?

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 06.09. Utószó 06.11. Sorok között 06.13. Hagyjatok! Olvasok! 06.15. Csak olvass!