|
Hideg veríték ütközött ki a karján és a hátán az erőlködéstől.
Megőrült, most már tudta. Olyannyira őrült, hogy már önmagát is megrémiszti.
A normális emberek nem esnek szét teljesen, csak mert játszanak egy
koncerten, a normális emberek nem kezdenek el üvöltözni, amiért a barátaik
átjönnek vacsorára, a normális emberek nem gondolkoznak azon, hogy kivetik
magukat az ablakon, délután négykor, egy napsütéses tavaszi délutánon. |
 |
Miért történik ez
velem? – kérdezte magától kétségbeesetten. Mi baj van velem? Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi
Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap,
amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt
azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és
energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka
komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A
lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn
kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni,
de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem
tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja,
valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az
érzések. Néha minden rosszabb
lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok. Egy őszinte vallomás
a bipoláris zavarról. Meríts belőle! |
|
Könyv információk: Eredeti mű: A Note of Madness Eredeti megjelenés éve: 2006 Könyvmolyképző, Szeged, 2022 288
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789635970261 · Fordította: Füleki Anna Lili |
◈ ◈ |
|
Flynn
Laukonen duológia részei: A
Note of Madness – Az őrület hangjai / A Voice in the Distance |
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Ez a történet egy kicsit tönkretett lelkileg. Ülök
boldogan a végre rendbehozott erkélyemen, lábaim felpolcolva, mellettem házi
eperturmix jégkockával, és élvezném a napsütést, az új olvasósarkom, a csendet –pedig
igazából azt hallom, ahogy dobol a szívem és érzem, ahogy szétáramlik a
testemben az adrenalin, hogy vajon Flynn megsebesíti vagy megöli-e magát…
Nem egyszerű sztori, ugyanis fájdalmasan realistán
követhetjük végig az írónak hála Flynn
Laukonen lassú életbeni megtorpanását, még lassabb rádöbbenését arra, hogy
valami nem oké a fejében, és szinte csigalassúsággal haladunk afelé, hogy
elfogadja, hogy egyedül nem fog menni… Irtó mód megrázott a regény, mert
végigjártam a mentális betegség feltérképezéséhez vezető, sokszor zsákutcába
torkolló utat, de mégis egészen elképesztő(en más) volt egy bipoláris zavaros
ember történetét olvasni. Felkavaró,
nehéz olvasmány.
|
– Nem úgy fogod megtalálni a boldogságot, hogy
bujkálsz az élet elől, Flynn. |
Nagyon tetszett, hogy Flynn mellett ott állnak a
barátai, ámbár számomra a legnagyobb mélypontok a történetben éppen velük
kapcsolatosak, ugyanis valami zseniálisan van ábrázolva az először csak enyhe,
majd idővel mind kétségbeesettebbé váló aggódásuk. Ahogy Flynn mind
kiszámíthatatlanabbá válnak, ahogy egyre hamarabb esik az egyik végletből
(energikus, ihletett) a másikba (az ágyból se akar kikelni, fáradt), úgy válik
Jennah és Harry egyre idegesebbé, majd haragosabbá.
Hamar kiderül, hogy mindhárman a Királyi
Konzervatórium zenészei, Flynn például egy mások által rendkívül tehetségesnek
tartott zongorista. A történet elején kiderül, hogy van egy nemezise, André
Kolov, aki sokkal keresettebb, felkapottabb, mint a fiú, és emiatt ki nem
állhatja őt. Az Andréval vívott egyoldalú harc az egész regényen végigfut, és
olyan „lezárást” kapott, hogy képtelen voltam nem vigyorogni a röpke beszélgetésükön.
Jennah és Harry mellett még Flynn orvos testvérét,
Ramit kedveltem, aki a maga nyugodtságával és összeszedettségével a szöges
ellentéte az öccsének. Szerettem a testvérek kapcsolatát, bár nem könnyűek a
közös részeik, hiszen Rami mindenáron segíteni akar a fiúnak, aki ugye eleve
hadakozik a mentális betegség gondolata ellen…
Tulajdonképpen elég sok szál fonódik össze a
történetben, és legalább annyi szemszögből nyílik rálátásunk Flynn betegségére.
Az ihletett pillanatira. A depresszív mélypontjaira. Az elképzelt és valós
harcaira. A jó és a rossz döntéseire. A zenével kapcsolatos dolgaira. Az
őrületére…
Összességében
Nehéz azt mondanom, hogy tetszett a történet... Tetszett
is meg nem is. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy megragadott, a falhoz vágott és
szembesített azzal, hogy néha milyen nehéz embernek lennünk. Flynn sztorija
megdöbbentő és drámai, rendkívül reális dokumentációja annak, hogy milyen
érzés beleőrülni abba, ami az életed, ami te magad vagy. A mániás időszakok, az
ihletett és a depressziós hangulatos hullámvasútján utaztam olvasás közben,
hiszen magával ragadott a regény, ugyanakkor annyira padlóra küldött, hogy alig
bírtam összekaparni magam utána.
Nem könnyű történet, de csodásan van kitalálva,
felépítve és megfogalmazva, illetve hála a fordítónak a nyelvezete is dob az
olvasási élményen.
Értékelés: 4
Azoknak ajánlom, akiket érdekel, hogy milyen lehet megőrülni, milyen
egy bipoláris / depressziós ember fejében lenni. Nehéz történet, lelkileg
nehéz, ezért a könnyed olvasmányok rajongói nem fogják megtalálni benne, amit
keresnek.
Külföldi borítómustra
Kedvcsináló idézetek:
◈
Nem mintha nem lett volna saját otthona, ahova hazamehetett,
saját családja, akivel törődhetett, ezért nem is értette a késztetést. Mégis
olyan érzése volt, mintha azzal, hogy belép egy másik házba, egy kis időre ő is
valaki más lehetne, egy másik életet élhetne, és elmenekülhetne önmaga elől.
Bármit megadnék, hogy elmenekülhessek önmagam elől,
gondolta Flynn, csak egyetlen napra, vagy akár csak egy percre. Csak hogy
tudjam, milyen érzés másképpen gondolkozni, másképpen érezni, nem én lenni.
◈
Az előtte álló hosszú estén és az éjjeliszekrényében
található három doboz lítiumon járt az esze. Elégnek kell lennie, hogy akár egy
lovat is megöljön… Fetrenghet itt egész este, elkezdhet pakolni péntekre, vagy
akár most rögtön véget vethet mindennek. A szívverése felgyorsult a gondolatra.
Mennyi időbe telne? Fájna vajon? Legkorábban holnap délután bukkannának rá,
mikor Harry aggódni kezd. Talán még akkor sem… Huszonnégy óra. Bőven elég idő…
De nem tudná megtenni. Túlságosan fél. Vagy fél egyáltalán? Más dolgok jobban
megijesztik. Az élet például.
◈
– Ez hülyeség. Sosem vagyok mániás.
Rami ajka kis mosolyra húzódott.
– Most nem vagy az. De eléggé fel tudsz pörögni.
Csak nem veszed észre magadon. Harry szerint egész éjszaka fennmaradsz, hogy
zenét szerezz, hosszú kilométeres futásokra indulsz, napokig gyakorolsz…
– Olyankor csak tele vagyok energiával és inspirációval!
– tiltakozott Flynn.
– Hát, több benned az energia és az inspiráció, mint
a legtöbb emberben. Mondjuk így.
– Szóval tényleg bolond vagyok.
Rami egy pillanatig habozott, de aztán mosoly terült
szét az arcán, és megborzolta az öccse haját.
– Sültbolond – mondta. – Mindig is az voltál.
(További
elgondolkodtató idézetek…)
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek. Pinterest tábla: Flynn Laukonen by Tabitha Suzuma
A
Note of Madness a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A Könyvmolyképző Kiadó
jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of
Madness - Az őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató
Forbidden után a szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak
számító témát hoz testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével,
aki zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris
depresszióval kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a
jövőjét. Kövesd az állomásokat és a
játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó
felajánlásában.
|
Nyereményjáték: A
játékunkban minden állomáson híres zongoraművészeket kell felismernetek a
megadott képek alapján, írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő
sorába. Figyelem! A kiadó csak
magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a
megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. |
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 05.31 Kelly és Lupi olvas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése