Benyák Zoltán: Requiem ​I. - Egy különös tavasz emlékezete

Köszönet a recenziós példányért az írónak!

(Facebook / Weboldal  / Moly / Instagram)

 

- Ha pedig észrevettük a jót, már csak le kell számolni a rosszal – prédikálta a rádiós fiú Kurt Cobain gitárszólója után nyomban. – Nem engedhetünk neki. Ez a harc mindannyiunk harca. Senki sem kerülheti el. Bár lehet, hogy nem vagy elég erős, hogy legyőzd. A rossz néha hatalmasabb nálunk. Akkor futni kell. Futni nem szégyen. Szégyen az, mikor megtörten, feladva, befogadjuk azt. Hát ki vele! Soha többé! Tűnjön el!

Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi. Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről. 1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?   Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.

 

Könyv információk:   Eredeti megjelenés éve: 2023 Fumax, Budapest, 2023 264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703068	Benyák Zoltán könyvei:   Requiem I. A nagy illúzió Az utolsó emberig Képtelen történet (1.) Féktelen történet (2.) Veszett lelkek városa Az idő bolondjai Ars Fatalis A csavargók dala Kvartett A háború gyermeke
WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem…

 

Vannak írók, akiknek szeretem a gyerekkönyveit. Írók, akiknek inkább csak a romantikus történeteit olvasom el. Írók, akik írjanak bár ifjúsági regényeket, bár felnőtteknek szóló irományokat, én tűkön ülve várom, mi a következő, mert biztosan nem fogom kihagyni. Nos, Benyák Zoltán ez utóbbi kategóriába tartozik nálam, amióta elvarázsolt 2016-ban A nagy illúzióval!

 

A Requiem I. - Egy különös tavasz emlékezete ismét egy jól felépített, sok szálon futó történet, amiben a cselekményt több szereplő szemszögéből követhetjük. Ahogy várható, a szálak néha összefutnak, hiszen 1999. márciusában járunk egy kisvárosban, Paradisoban. A hely különlegessége, hogy egy független sziget Európa mellett, amit csupán egy híd köt össze a kontinenssel – szóval egy kicsi hely kevés lakossal és nem túl sok bűnüggyel.

Nagyon szerettem ezt a fantasztikus, vadregényes, ugyanakkor picit sötét hangulatú helyet, ahol egy önjelölt, álarcos férfi járja éjszaka az utcákat, ahol egy bankrablás szenzációnak számít, de egy templomból eltulajdonított szent kép senkit sem érdekel. Ahol senki sem vesz észre egy angyalt, ahol egyszerre tisztelik és gyűlölik a helyi boszorkányt és ahol a rossz előjelének számít, ha felbukkan három idegen motoros.

 

- Maga mit lát? - Most éppen egy maszkos férfit, aki az életét tette fel, hogy jobb hely legyen ez a város. A legfurább védőszentet, akibe csak belebotlottam, pedig akadt pár, elhiheti.

 

A legizgalmasabb szál szerintem az éjszaka nyomozó Doktor Pestisé volt, aki mindenféle saját maga által kotyvasztott dologgal bírja szóra vagy kábítja el a „rosszakat”. Bár azt gondoltam, hogy érdekelni fog, ki lapul a maszk alatt, egyszerűen hidegen hagyott, mert annyira érdekes volt anélkül is a karaktere, hogy tudtam volnakicsoda! Sokat megtudtunk róla, többször meg is könnyeztem a háttérsztoriját, mégis mindvégig sikerült titokzatosnak maradnia….

 

…akárcsak másik főszereplőnknek, Sandor Maliknak. A magányos óriásnak a hegyről, aki egyszer csak meghívta magához még élő motoros barátait, és bár előre nem kötötte az orrukra, hogy mi a meghívás oka, ők mégis eljöttek. Sandor az egyik legszimpatikusabb karakter a történetben, de ő sem a „jó” mintapéldánya… Például óriási gyomrosként ért a feleségével való kapcsolatának a története (amit nem fogok elspoilerezni, de elárulom, hogy tényleg nagyon szíven ütött). Persze a jelenben a férfi egy talán el nem követett bűnért börtönben ül, míg barátai kint sopánkodnak, hogy tudják kiszabadítani a direkt fölényeskedő McKay őrmester karmaiból a jóindulatú, békés, hatalmas embert, aki mindannyiukkal csupa jót tett.

 

Hozzá kell tennem, hogy nem érzem besorolhatónak a történetet egyik zsánerbe se, mert akadnak benne fantasy és drámai elemek az erdőben élő boszorkány, Lukrécia és a nála menedékre lelő, alkoholista apja által bántalmazott kislány, Valéria vonalán. (Hogy a templom körül felbukkanó fehér ruhás szépséget ne is említsem.) Aztán ott van a Doktor, aki kutat, nyomoz és igazságot szolgáltat a Paradisoban élőknek, szóval van itt némi nyomozós-krimis elem is. A történet vége felé beköszönő vallási vonal annyira nem jött be, de nagyon izgatja a fantáziámat, hogy hova fog kifutni a történet, mert Benyák Zoltán könyveit olvasni olyan, mintha vakon repülne az ember: sosem tudhatom, hova lyukadunk ki. Talán az egyik legkiszámíthatatlanabbul cselekményt szövő író, akitől valaha olvastam, és hogy őszinte legyek, jól esett most így az év elején valami nagyon megjósolhatatlan irányú történet.

 

Összességében

 

Személy szerint én nagyon szeretem az író stílusát, a történeteinek a kiszámíthatatlanságát és azt, hogy mindig ad némi gondolkodni valót. Érződik a regényen, hogy valami nagyobb felvezetése, ugyanakkor teljes értékű történet, aminek megvannak a maga tragédiái, fordulatai és halottjai. Nem állítom, hogy nem voltak benne szomorú részek vagy szívfájdító háttértörténetek, de voltak szórakoztató párbeszédek és gyönyörű leírások is.

Brutál jó hangulata volt, a karakteralkotás is az írótól megszokott zseniális, szóval nem panaszkodom. Sőt, ajánlom mielőbb elolvasni, hogy aztán velem együtt várjátok a – remélhetőleg nemsokára érkező - folytatást!

 

Értékelés: 4,5

 

Kedvcsináló idézetek:

v

– Még sosem voltam börtönben úgy, hogy éjszakára is ott kellett maradni. Szóval csak ezért kérdezem. Milyen itt élni?

– Hát…

– Maga, mint elítélt, ezt nyilván tudja.

– Én nem vagyok elítélt. Itt dolgozom.

– Mióta dolgozik itt, vén csont?

– Tizenhét éve?

– Na látja, ha kinyírt volna valakit, feleennyivel is megúszhatja.

v

A magány is orvosság, ha a megfelelő dózisban adagolják.

v

A szeretetről prédikálni veszélyes szakma. Korábban már másnak is lett baja belőle.

v

Szeretem az esőt. A melodrámákban ez mindig megtisztulást jelent. A főhős kimossa magából a régi énjét, a bűneit. Bár szerintem elhasználták már minden zápor minden cseppjét, de a közönség imádja. Ezért választottam én is a belépőmhöz.

 

v v v v v

Nem saját képek. Pinterest tábla: Benyák Zoltán - REQUIEM-sorozat

REQUIEM I. a GoodReads-en.

v v v v v