Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

(FB / Weboldal / Moly)

Ha úgy tetszik, mind egy moziban ülünk, ahol a kaszás a jegyszedő. Bámuljuk a nagy közös filmet, ahogy a történetünk belekeveredik másokéba. Egy óriásdráma, milliónyi főszereplővel. Azért ne ijedj meg a nagyságától! Ahonnan te nézed, csak egy kis része látszik a sztorinak.

Fülszöveg:

◈

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. De az életének ezzel még koránt sincs vége.

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

   

Könyv információk:    Athenaeum, Budapest, 2016 368 oldal · puhatáblás ISBN: 9789632935232

Megvásárolható ITT: Líra.hu + e-könyv

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Már régóta szemeztem Benyák Zoltán (aka. Jonathan Cross) könyveivel, de nem tudtam, melyiknek kéne nekiállnom. A választást végül így hozta az Élet, ráadásul bejön nekem ez a "Ha elfelednek, meghalsz" -mottó és az egész borító.

Highgate temető, London (by Davy Ellis)

Miről szól?

Röviden a halál utáni életről szól a könyv, de olyanról, amit várva nem (annyira) rettegnének az emberek. Groteszk utazás a Másvilágon, ahol útközben halott hírességekbe és művészekbe botlanak, abszurd szituációkba keverednek a főszereplők, miközben mennek előre a valóságból átálmodott városokon és egyéb nem létező, de fantáziadús helyszíneken.

Tom Pastor átutazik a Túlvilágon

Én ilyet még nem pipáltam. Road könyv, ami a túlvilágon játszódik – lényegében világot látnak a Másik Oldalon! Ez az a része a könyvnek, amit nagyon is szívesen vennék… körbeutazni a nevesített~ (Roncsország, Papírhősök városa, Ordító Erdő) és egyéb híres helyszíneket (Berlin, Highgate-temető), találkozni elhalálozott hírességekkel (Kurt Cobain, Edgar Allan Poe, Salvador Dalí) és robogni egy Chevroletben előre a véget nem érő utakon. Annyira királynak tűnik!

Persze nem móka és kacagás a sztori. Vannak benne elgondolkodtató, horrorisztikus, elszomorító történések és gondolatok is. Az első találkozás a Keselyűemberrel nagyon megijesztett, bár biztos rádobott a hangulatra, hogy este volt, amikor olvastam… Ijesztő lény, akinek ijesztő a munkája is – Ő hozza el a második – az igazi! – halált. Persze ahogy megy a történet és mind jobban megismerkedünk a főszereplővel, Tom Pastorral, és mind több dolog jut az eszébe, annál inkább a Lily utáni nyomozás lesz a fontos.

Keselyűember
(Monirath Nuit – TElombre)

Szerintem

Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan.

   Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most?

Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van!

Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet. Meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legjobb Túlvilág-verzió, amit valaha olvastam vagy filmen láttam. A könyv befejezéséért odáig vagyok, nagyon tetszett - meg is könnyeztem. "Szép" volt!

Whitman, Hemingway, Vonnegut meg a többiek

Különösen jól esett, amikor egy-egy hírességbe futottunk bele és ők egyszerű emberekként társalognak egymással vagy más karakterekkel, esetleg tanácsot adnak… Tetszett, hogy ennyire emberinek ábrázolták őket és ennyire elérhetőnek, megfoghatónak érződtek. Szóval jó kis vendégszereplői voltak Benyák Zoltánnak, abszolút jó húzás volt beleírni őket, bár Dalí és Gala miatt még borsódzik a hátam.

(OFF: Azon gondolkodom, hogy jó lenne azért odaát Heath Ledgerrel bandázni vagy beállni a Fekete Karneválba.)

Értékelés: 5

Zene a könyvben:

♫  Simon and Garfunkel - The Sound of Silence

♫  My Chemical Romance - "Welcome to the Black Parade"

♫  Neil Young - My My, Hey Hey (Out Of The Blue)

Ajánlom, ha…

…szívesen olvasol a Túlvilágról és érdekel, hogy mi lehet Odaát;

…érdekel egy elgondolkodtató, ráérősen olvasható könyv;

…szereted a borongós, sötét hangulatú sztorikat;

…kedveled a szépen megfogalmazott, sok érdekes gondolatot tartalmazó könyveket, és

…szereted Benyák Zoltán írásait! (Rajongóknak kötelező!)

Tervek

Érdekes élmény volt, valószínűleg fogok még olvasni az írótól, bár még nem tudom, hogy a könyvei közül melyik illene a legjobban hozzám. Jelenleg többel is szemezek. :))

Kedvcsináló idézetek:

◈

    – Tudja, miért kiváló élőlény a virág?

    – Mert szép?

    – Mert haszontalan. Az emberek azzal foglalkoznak leginkább, amit megenni, meginni, elszívni, megkefélni lehet. A virágok nem tartoznak ezek közé. Az ostobák számára haszontalanok, nem törődnek velük. Az veszi észre a szépségüket, aki elég intelligens hozzá. Egyetért?

Nina Karch, a révész

◈

    – Azt hiszem, többféle okból választják az emberek a halált. Menekülésből, fáradtságból, kilátástalanságból.

    – Kihagytál egy fontos embertípust. Biztosan vannak olyan őrültek, akik kalandvágyból – vélte a lány. – Már bejártuk a földgolyó minden sarkát, a csillagok pedig túl távoliak. Ha nem lehet kifelé terjeszkedni, akkor megpróbálnak befelé. Kíváncsiak az örök rejtélyre, amit senki sem válaszolhat meg, de mindenki felfedez.

    – Hogy van-e élet a halál után?

    – És hogy kapható-e ott malátasör.

◈

    – Vajon örökké ezt fogom csinálni? – kérdezte Tom, inkább magától.

    – Mit? – Nina szótlan volt, mióta elindultak Berlinből.

    – Magam után kutakodom. Az elveszett részeim után. Majd amikor megtalálok egy darabot, csak arra döbbenek rá, hogy újabb hiányzik. Olyan ez, mintha az én poklomban ez lenne a büntetésem.

◈ ◈ ◈ ◈ ◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Benyák Zoltán

◈ ◈ ◈ ◈ ◈