Köszönet a recenziós
példányért az Athenaeum kiadónak!
Ha úgy tetszik, mind egy moziban ülünk,
ahol a kaszás a jegyszedő. Bámuljuk a nagy közös filmet, ahogy a történetünk
belekeveredik másokéba. Egy óriásdráma, milliónyi főszereplővel. Azért ne ijedj
meg a nagyságától! Ahonnan te nézed, csak egy kis része látszik a sztorinak.
Fülszöveg:
◈
Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos,
hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon,
hogy illúzióit valósággá álmodhassa. Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy
halott. De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros
telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem
gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan
Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí
szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye,
édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a
legkevésbé számítanánk rá.
Könyv információk:
Athenaeum,
Budapest, 2016
368 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789632935232
|
Megvásárolható
ITT:
+ e-könyv
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Már régóta szemeztem Benyák Zoltán (aka. Jonathan Cross) könyveivel, de nem tudtam, melyiknek kéne
nekiállnom. A választást végül így hozta az Élet, ráadásul bejön nekem ez a "Ha elfelednek, meghalsz"
-mottó és az egész borító.
 |
| Highgate temető, London (by Davy Ellis) |
Miről szól?
Röviden a halál utáni életről szól a
könyv, de olyanról, amit várva nem (annyira) rettegnének az emberek. Groteszk
utazás a Másvilágon, ahol útközben halott hírességekbe és művészekbe botlanak,
abszurd szituációkba keverednek a főszereplők, miközben mennek előre a
valóságból átálmodott városokon és egyéb nem létező, de fantáziadús
helyszíneken.
Tom Pastor átutazik a Túlvilágon
Én ilyet még nem pipáltam. Road
könyv, ami a túlvilágon játszódik – lényegében világot látnak a Másik Oldalon!
Ez az a része a könyvnek, amit nagyon is szívesen vennék… körbeutazni a
nevesített~ (Roncsország, Papírhősök városa, Ordító Erdő) és egyéb híres helyszíneket
(Berlin, Highgate-temető), találkozni elhalálozott hírességekkel (Kurt Cobain,
Edgar Allan Poe, Salvador Dalí) és robogni egy Chevroletben előre a véget nem
érő utakon. Annyira királynak tűnik!
Persze nem móka és kacagás a sztori.
Vannak benne elgondolkodtató, horrorisztikus, elszomorító történések és
gondolatok is. Az első találkozás a Keselyűemberrel nagyon megijesztett, bár
biztos rádobott a hangulatra, hogy este volt, amikor olvastam… Ijesztő lény,
akinek ijesztő a munkája is – Ő hozza el a második – az igazi! – halált. Persze
ahogy megy a történet és mind jobban megismerkedünk a főszereplővel, Tom
Pastorral, és mind több dolog jut az eszébe, annál inkább a Lily utáni nyomozás
lesz a fontos.
 |
| Keselyűember (Monirath Nuit – TElombre) |
Szerintem
Csodálatos és ijesztő volt egyszerre.
Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá,
hogyan.
Na, hogyan? Kivel? És
miért? Mi lesz most?
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem,
mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről,
szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb
feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam.
Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ
morzsának szerepe van!
Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem
mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a
történetet. Meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legjobb Túlvilág-verzió, amit
valaha olvastam vagy filmen láttam. A könyv befejezéséért odáig vagyok, nagyon tetszett - meg is könnyeztem. "Szép" volt!
Whitman, Hemingway, Vonnegut meg a többiek
Különösen jól esett, amikor egy-egy
hírességbe futottunk bele és ők egyszerű emberekként társalognak egymással vagy
más karakterekkel, esetleg tanácsot adnak… Tetszett, hogy ennyire emberinek
ábrázolták őket és ennyire elérhetőnek, megfoghatónak érződtek. Szóval jó kis
vendégszereplői voltak Benyák Zoltánnak, abszolút jó húzás volt beleírni őket,
bár Dalí és Gala miatt még borsódzik a hátam.
(OFF: Azon gondolkodom, hogy jó lenne azért odaát Heath
Ledgerrel bandázni vagy beállni a Fekete Karneválba.)
Értékelés: 5
Zene a könyvben:
♫
Simon and Garfunkel - The Sound of Silence
♫ My Chemical Romance - "Welcome to the Black
Parade"
Ajánlom, ha…
…szívesen olvasol a Túlvilágról és
érdekel, hogy mi lehet Odaát;
…érdekel egy elgondolkodtató,
ráérősen olvasható könyv;
…szereted a borongós, sötét hangulatú
sztorikat;
…kedveled a szépen megfogalmazott,
sok érdekes gondolatot tartalmazó könyveket, és
…szereted Benyák Zoltán írásait! (Rajongóknak kötelező!)
Tervek
Érdekes élmény volt, valószínűleg
fogok még olvasni az írótól, bár még nem tudom, hogy a könyvei közül melyik
illene a legjobban hozzám. Jelenleg többel is szemezek. :))
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Tudja, miért
kiváló élőlény a virág?
– Mert szép?
– Mert haszontalan.
Az emberek azzal foglalkoznak leginkább, amit megenni, meginni, elszívni,
megkefélni lehet. A virágok nem tartoznak ezek közé. Az ostobák számára
haszontalanok, nem törődnek velük. Az veszi észre a szépségüket, aki elég
intelligens hozzá. Egyetért?
 |
| Nina Karch, a révész |
◈
– Azt hiszem,
többféle okból választják az emberek a halált. Menekülésből, fáradtságból,
kilátástalanságból.
– Kihagytál egy
fontos embertípust. Biztosan vannak olyan őrültek, akik kalandvágyból – vélte a
lány. – Már bejártuk a földgolyó minden sarkát, a csillagok pedig túl távoliak.
Ha nem lehet kifelé terjeszkedni, akkor megpróbálnak befelé. Kíváncsiak az örök
rejtélyre, amit senki sem válaszolhat meg, de mindenki felfedez.
– Hogy van-e élet a
halál után?
– És hogy kapható-e
ott malátasör.
◈
– Vajon örökké ezt
fogom csinálni? – kérdezte Tom, inkább magától.
– Mit? – Nina
szótlan volt, mióta elindultak Berlinből.
– Magam után
kutakodom. Az elveszett részeim után. Majd amikor megtalálok egy darabot, csak
arra döbbenek rá, hogy újabb hiányzik. Olyan ez, mintha az én poklomban ez
lenne a büntetésem.
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Benyák
Zoltán
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése