Ha ács lennék, készítenék neked egy ablakot a lelkemhez.
De mindig zárva tartanám,
hogy ha beakarsz kukucskálni rajta, semmi mást ne láss,
mint a tükörképedet.
Láthatnád, hogy a lelkem
téged tükröz vissza.
Fülszöveg:
☆
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Könyv információk:
Eredeti mű: Point of Retreat
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
276 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633739020 ·
Fordította: Barthó Eszter
|
A sorozat részei:
3. This girl – Ez a lány
(befejezett sorozat)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szeretem az írónő írásait és a Szívcsapás nagyon megérintett. Simán elmehetne önálló kötetnek, de engem érdekelt a folytatás.
Szerintem
Ez a rész arról szól, hogy mikor szexelnek már végre, holott eltelt egy egész év?! Vicceltem, mert nem csak erről szól! A srácoknak új barátaik akadnak, Eddie és Gavin kapcsolata bonyolulttá válik, és régi ismerősök tűnnek fel a múltból, hogy jól belekavarjanak a jelenbe. Egy régi kedves különösen izgalmassá tette a regényt, amit nagyon élveztem, pedig nagyon sajnáltam Will-t miatta.
Nekem kifejezetten tetszett a regény, bár a Szívcsapás simán olvasható önálló kötetként is. A folytatás inkább a rajongóknak szól, akik képtelenek elengedni a csipet-csapat kezét, akiknek nem volt elég az első rész – egyébként ez a rész is olyan, hogy akár itt be is lehetne fejezni a sztorit. (Van valami ellentettje a függővégnek? Mert ez abszolút olyan…) Nyilván nem fogom befejezni itt a sztorit, mert a polcon várja az utolsó kötet (This Girl – Ez a lány) az olvasást, illetve mert imádom a társaságot és kíváncsi vagyok, mi lesz velük a továbbiakban.
Jó humorú, jól felépített, nem unalmas és nem vontatott regény, amiben ismét főszerepet kap a slam, Lake és Will kedvenc zenekara (The Avett Brothers). Kedvelem Hoover írásaiban, hogy képes belekeverni a történeteibe bájos-vicces dolgokat, amiket legszívesebben átvennék a szereplőktől (és néha át is veszek), úgymint a szerencsesüti-helyettesítő tanácsadó origami csillagokat, a mélypont-fénypont játékot vagy a káromkodás helyettesítő Pillangózd meg! –szófordulatot.
Jut eszembe: egyszerűen imádom a morbid humorú könyveket! Mondtam már? Nem is egyszer hangosan felnevettem a szereplők idióta, beteg beszólásain. A „kedvencem” a Lake édesanyja által Willre testált doboz körüli borzasztó ízléstelen, nagyon fekete humorú rész volt:
A dobozra pillant, amit továbbra is bontatlanul tart a kezében.
– Te tudod, mi van benne? – kérdezi.
– Halvány sejtelmem sincs róla, de szívből remélem, hogy nem egy kiskutya – felelem. – Ugyanis ez a csomag négy hónapja hever az ágyam alatt.
Összességében
Odáig vagyok a sztoriért, a szereplőkért, a regény fénypontjaiért és a mélypontjaiért is. Kellemes kikapcsolódás volt, jó volt ismét elmerülni Will és Layken történetében. Mondanám, hogy unalmas volt ismét a tipródásaikat, a slam verseiket, a kis társaság közös bolondozásait, de hazudnék – pont erre volt most szükségem.
Annyival jobban tetszett ez a rész, hogy Will szemszögéből meséli tovább a történetet az írónő és én jobban szeretem a férfi nézőpontból (tovább)írt sztorikat olvasni. Lehet, hogy jobb lett volna újraolvasni előtte a Szívcsapást, hogy friss élményekkel vágjak bele ebbe a könyvbe, de oda se neki – hamar belerázódtam.
Az én „mélypontom”: A 191. oldal… Ezer meg egy dolog futott végig rajtam, első helyen azzal, hogy mindjárt elsírom magam.
Kedvenc szereplők: Will! *.*
Értékelés: 5
Ajánlom, ha… szeretted az első részt és nem volt elég Willből meg Lakeből; …bírod Colleen Hoover irományait; …érdekelnek a romantikus regények, amikben helyet kap a költészet és a zene.
Igazából már az első részből is kicsordul az írónő The Avett Brothers zenekar iránti szeretete, ami elkerülhetetlenné teszi, hogy az egyszeri olvasó – úgymint én is – bele ne hallgatna a zenéjükbe. A Szívcsapás regény után hónapokig zümmögtem, énekelgettem őket, és most ismét elkapott a nosztalgia olvasás közben. Ritkán hallgatok zenét, de most folyamatosan ezt a zenekart hallgatom… ismét.
„Olyan barátokra vágyom, akikben bízhatok,
s akik azért szeretnek, aki most vagytok…
nem azért, aki voltam.”
A legtöbbször Layken édesanyjának a csillagaiban tűnnek fel a zenekartól idézetek a könyvben, de vannak közbeszúrt apróságok is, pl.: Will vett egy pólót is Lake-nek, amikor korábban egy koncertjükön voltak. Nekem tetszik, hogy ennyire belevonta a zenekart a fiatalok történetébe, mert különben nem találtam volna rá erre a gitáros-benjós, szerelmes, kedves dalszövegeket író zenekarra.
Miért Visszavonuló a könyv címre?
(SPOILERES!) – Jelöld ki, ha érdekel…
Az a marha nagy helyzet, hogy nem is értettem az egészet… hiszen együtt vannak! Miért vagy miben akarnak visszavonulni? Eltelt egy év a regényben, és Will meg Lake még mindig egy párt alkotnak. Aztán már az első fejezetben kiderül, hogy azért Visszavonuló a regény címe, mert…
…Will vagy Lake mindig visszavonulót fúj, amint szexre kerül a sor. Itt van két nagyon szerelmes fiatal, akik végső soron egyedül neveli a kisöccsét (vagy együtt nevelik a két rosszcsontot külön háztartásban, ha úgy tetszik), és nem feküdtek le egymással – egy ígéret miatt.
Nem mondom, hogy nem értem, de el nem tudom képzelni ezt az egészet. Persze ők elég komolyan veszik Lake édesanyjának tett ígéretüket, de attól még érdekes ez a kitartás. A regény jobbára arról (is) szól, hogy már nagyon a határaikon vannak szex-kérdésben. Hol az egyikük, hol a másikuk akar tovább menni… lesz is ebből bonyodalom. Csak ez az egy év tűnik nekem nagyon soknak.
(Spoiler vége)
Kedvcsináló idézetek:
☆
– Egy férfi addig ismételgetheti egy nőnek, hogy szereti, amíg bele nem kékül. A szavak mit sem érnek, ha a kétely befészkelte magát a nő fejébe. Tettekkel kell bizonyítanod.
– Jó, de hogyan? – nézek rá kétségbeesetten. – Megrongáltam a kocsiját, hogy velem kelljen idejönnie. Azon kívül, hogy árnyékként követem, már mindent megpróbáltam.
A szánalmas vallomásom jutalmaként rosszalló pillantást kapok.
– Ilyesmikkel csak a börtönhöz jutsz közelebb, nem a szeretett lány szívéhez.
☆
A vázához fordulok útmutatásért. Kihajtogatok egy csillagot, és elolvasom a feliratot:
„Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy. ”
– John Wayne
Felsóhajtok. Hiányzik Julia humora.
☆
Sherry kimegy a szobából, és kisvártatva egy DVD-vel a kezében tér vissza. Beteszi a lejátszóba, mellém ül, és a távirányítóval bekapcsolja a tévét.
– Mi ez? – nézek rá.
– Egy közeli felvétel Kiersten születéséről.
Felugrom, mintha megcsíptek volna, mire ő grimaszol egyet, és elneveti magát.
– Ülj már le, Will! Csak vicceltem.
– Ez egyáltalán nem vicces – ereszkedem vissza vonakodva a kanapéra.
★ ☆ ★ ☆ ★
Más borítók a GoodReads-en: Point of Retreat
A képek a Pinterest táblámról származnak: Colleen Hoover könyvek
★ ☆ ★ ☆ ★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése