– És engem minek hívtok? Cake? Lake? […]
– A Lake, vagyis tó, nem rossz ötlet. Mivel a
Chelsea-ben úgyis benne van az a szó, hogy tenger, logikus, hogy a beceneve is
valami vízféle legyen – jegyezte meg Scott. – Ráadásul illik hozzá. A tavak
mélyén több minden rejlik, mint gondolnánk.
Fülszöveg:
❖
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani!
Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába?
Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve
bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre
Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai
hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most
Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az
országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos)
Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.
Könyv információk:
Eredeti mű: Notable
Eredeti megjelenés éve: 2014
Móra, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789631199499 ·
Fordította: Kulcsár Júlia
|
A sorozat részei:
(befejezett sorozat)
+spin-off: Rocksztárt kaptam karácsonyra
(a ReadySet Dominic
Wyattjével a főszerepben)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Kifejezetten aranyosnak tartom Marni
Bates könyveit, kedvelem a Smith Gimi tanulóit és érdekelt a folytatás, mert a
második részben Jane Smith által egyre érdekesebb szereplőnek tűnt a "menő" Chelsea.
Szerintem:
❖
Kevésbé cuki, kevésbé laza folytatást
kaptam, mint amit vártam. Abszolút elszakadunk a Smith Gimitől, inkább az
ottani (ex)Méhkirálynő útját követjük Kambodzsába… Azt kell, hogy mondjam, Chelsea
Halloway érdekes jelenség – engemet jól meglepett a leányzó. Annyira felszínes
az első részben, hogy kételkedtem abban, van-e benne bármi mélység (Juj, nagyon
utáltam őt!), aztán a folytatásban a Jane-el való kezdődő barátsága meglepett,
most – az ő része elolvasása után – pedig itt állok befürödve, hogy nem fenékig
tejfel szegény élete. A szülei válnak, és hogy ezt ne a megszokott környezetében
kelljen feldolgoznia, elküldik őt Ázsiába… fősulisokkal. Hol van itt a logika?
Tuk-tuk (ezzel utaztak Kambodzsában) |
Egyébként marha jó húzás volt Marni
Batestől, hogy írt egy könyvet a Smith Gimi menőcskéjéről, amiben megmutatja,
hogy a csillogás és a Gimi Szép-szerep nem minden. Igen, néha azok a
legmagányosabbak, akik körül rengetegen vannak.
Szerintem eddig ez volt a
legizgalmasabb rész, bár nem a legjobb, de ez csak a kurta-furcsa befejezés
hibája. Meglepő módon imádtam Chelsea sztoriját és örültem neki, hogy végre
révbe ért.
– Houston! Nincs itt
semmi baj! :P
Miért nem 5 csillag?
Kicsit összecsapottnak érzem a
történet végét. Csak egy egészen picit többre számítottam, de ettől eltekintve
igazán jó kis olvasmány volt. Mondjuk, ahogy az előző részben Scott-tól, most
Houstontól se estem hasra – nekem kicsit kevés
volt belőlük, egészen elsikkadt a romantikus szál a sok izgalomban.
Kedvenc: Chelsea! ~~~ Kevés Barbie-leány tette volna meg azt, amit ő tett. Sokkal, de sokkal
kevesebbet gondoltam róla, mint amennyi van benne.
Értékelés: 4
Ajánlás: A humoros, ifjúsági romantikus regények kedvelőinek, akik
nem ijednek meg egy kambodzsai kiruccanástól, őrült drogbáróktól vagy egy
eléggé átgondolatlan mentőakcióktól!
Karakterek:
❖
A „MENŐ”-k királynője, akinek semmit sem kell szinte tennie
és a világ a lába előtt hever. Chelsea szép, szőke – mindenki ad a véleményére
(vagy megjárja), de érdekes, hogy mennyire nem tud kiállni magáért otthon a
szülei előtt, hiába van egy álma, amit akár meg is valósíthatna…
A szüleitől – főleg az édesanyjától – idegbajt kaptam. Az
ilyen embereknek nem is értem, minek gyerek – hogy legyen kit tönkretenni? Nem
vagyok a gyerekek folyamatos tündérbogarazása, ungyuli-bungyulizása mellett, de
képtelen vagyok felfogni, hogy szidhatja, hülyézheti le folyton a gyerekét… Elszomorító
az egész…
Houston
Nem sok minden derült ki róla, például a vezetékneve sem, ami
fura. Sötét hajú, magas srác, kockás inget és geek / nerd feliratos pólót szokott
viselni. Ben szobatársa volt, de aztán nem bírta tovább – spoiler lenne, hogy mit és miért. ;) Tanársegéd, furcsa a humora és
gyakran beszólogat Chelseanek, ami szerintem vicces.
Bár
közelebbről megnézve nem is tűnt olyan szexinek: most láttam, hogy az ing alatt
fekete pólót visel, amin valami őrült tudós azt üvölti: „Az univerzum
végtelen!”
Vigyázat:
lúzer!
Neal, Amy, Liz és Ben
Neal Hamilton professzor a túra
vezetője és olyan, mint egy jókedélyű, pocakos Buddha. Folyamatosan vidám,
vicceskedik, Micimackó történetéből a folyamatosan ugrabugráló Tigrishez hasonlítja
magában Chelsea. Én nagyon bírtam a pasit, aki egyáltalán nem egy buta, szép lányként,
hanem emberként közeledett hozzá.
Amy és Liz a csapat két másik
nőtagja. Amy a félénk, de logikusan gondolkodó nerd stílust, míg Liz a kicsit
lustább, ám színesebb hippi stílust képviseli.
Ben… *hatalmas sóhaj* …ez a gyerek
nem is tudom, minek kellett a könyvbe. Folyamatosan rárepül minden nőnemű
lényre, aki szembe jön a társasággal, aztán amikor közel ’s távol senkit nem
lát, akkor Chelseat bolondítja. A gyerek flörtöl, meregeti a szemét,
félmeztelenül császkál és 24/7-be csajozik – de legalább valaki szóba mert
állni az elején a főhősnőnkkel…
Kedvcsináló idézetek:
❖
Ben felnevetett, majd kajánul kuncogva
átkarolta a vállamat.
– Micsoda kis
boszorkány vagy!
– Nem tudom, miről
beszélsz – vetettem rá egy csábító pillantást. – Ellentétben ezzel a Texas nevű
figurával, én mindenkivel kedves vagyok.
– Texas egy állam,
nem egy város – akadékoskodott Houston.
– Houston pedig
város, nem emberi név.
❖
– Miért akart tőle megszabadulni?
– Nem akartam, és nem is tettem.
– Azért, mert a csaj kábé annyira
izgalmas, mint egy tányér zabkása.
– De mi a baj a zabkásával? Nekem
ízlik – tiltakozott Amy.
– Jó, de randiznál is vele?
– Nem, de amúgy se szoktam szerelmi
viszonyba keveredni a reggelimmel.
❖
Végképp egyedül
maradtam.
Hacsak nem számítom
a tanárt, aki gyors léptekkel haladt felém, és közben ostoba vigyor ült ki az
arcára. A pasas olyan volt, mint Tigris a Micimackóból:
folyton ugrált, szökdécselt és pattogott, csak éppen – Tigrissel ellentétben –
belőle az váltott ki ilyen hatást, ha a harmadik világbeli országok gazdasági
tendenciáival foglalkozhat.
❖❖❖❖❖
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése