„Az időt nem lehet
feltartani, de a szerelem kedvéért olykor megáll.”
(Pearl
S. Buck)
Fülszöveg:
*
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mit tesz az, akinek összetörték
a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és
hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata
ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia
az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű
Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is
veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot,
Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik
legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba
bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az
évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő
bestseller-szerző tollából.
Beleszeretsz!
Eredeti mű: Kerstin Gier:
Smaragdgrün / Eredeti megjelenés éve: 2010
Könyvmolyképző, Szeged, 2012 / 444
oldal ·
ISBN: 9789632456829 · Fordította: Szakál Gertrúd
*
Szerintem:
*
Mindig
a legvége a legnehezebb, hiszen ki akarja befejezni a történetét?
*
Mi tartott ennyi ideig?
Az a helyzet, drága Molyok,
hogy megakasztottatok a könyvvel. Olyan rettenet lelkesen ugrottam neki az
olvasásnak a Zafírkék után, aztán elfogyott a lendület a sokadik olyan
értékelésnél, hogy „Miért ez a vége? Vége, neee, Miért? Hogy lehet így vége?
Nem tetszik a befejezés!” – satöbbi-satöbbi, hasonló stílusban.
Bonyolultság:
Nem terhelte meg az agyam az
összeesküvések szálainak kibogozása és a titkok felderítése. Kiszámítható, de
nem teszi unalmassá a sztorit. Máshogy izgalmas, más miatt jó olvasni.
Cuki-faktor:
Olyan kis idiótán bugyuta,
olyan kis idiótán bugyuták. Olyan, amit a legkőszívűbb ember is bárgyú
félmosollyal olvas végig, miközben arra gondol: „Aww, de arik, de bájosak.”!
Várható végkifejlet:
Ez az idióta olvasó is
elgárgyul, ha meghallja a Gideon nevet. A harmadik részig sikerült elkerülnöm,
de innentől hivatalosan is imádom a Gyémántot.
Bónusz pontok:
A Harry Potter és A Gyűrűk Ura
könyvek / filmek megemlítéséért. Az ilyesmik miatt szeretem különösen a kortárs
irodalmat!
Összességében:
Azt jövendölték nekem az előző
blogos értékelésem kapcsán, hogy a Smaragzöld vége meg fog lepni. Az egészen
biztos, hogy erre nem számítottam! Nekem személy szerint így kerek a sztori és
hogy stílusos legyek – igazán szívesen időutaznék vissza azonnal a kezdetekhez,
hogy kezdhessem elölről a trilógiát! :)
Értékelés: 5*
*megszerzem, ha beledöglök is
Bővebben:
*
Azonnal elkezdtem olvasni, mert
a Zafírkék végén Paul sebe, akár halálos is lehetett volna, én pedig nem bírtam
elaludni a bizonytalanságtól. Ezt tette velem a sorozat! Nem alszom, amíg
biztonságban nem tudom a kis kedvenceimet. A másik, hasonló szituáció, amibe a
trilógia sodort a következő:
Tegyük fel, hogy olvasunk
valamit, ami nem épp kedvező végkifejlet felé halad. Mit tehet az egyszeri
olvasó? Ott hagyja abba, ahol a kedvence MÉG semmi végzetes bajba nem sodorta
magát, nem halt meg senki fontos és nem kétséges az, hogy jelenleg „minden rendben
van”! Miután az Előszóban kiderült, hogy Paul életben marad – én félretettem a
befejezést.
Egy Moly.Hu-s értékelést
elkaptam, ami a komornyik (Mr. Bernhard) kilétét firtatta. Kicsoda ő? Nos, az
epilógusban kiderült, az állam pedig hatalmasat koccant a padlón! Aztán azonnal
elkezdtem sakkozni, hogy Gwen tuti megtudja és akkor mi lesz a hazatérése után?
Ezt a szálat ugyan szépen elvarrták, de mégis maradt az olvasóban némi kétely.
Mit vártam: Gwen anyja és Falk
összejön. Leslie és Raphael összejön. Gwendolyn feláldozza magát. Gideon végre
megszeretteti velem magát. Gwen megmenti Pimplebottom úrfit és Lucas-t.
Kiderül, hogy kicsoda Mr. Bernhard és miért segít ilyen „lelkesen”
Gwendolyn-nak. Megtudom, hogy micsoda Gideon különlegessége, képessége. A
sztori előrehaladtával az is a listámra került, hogy bár eltalálná egy meteor
Charlotte-ot és az édesanyját – teszem azt – vásárolgatás közben. (Mindenhova
kellenek idegesítő szereplők, N'est-ce pas?)
Hogy mik teljesültek? Imádom
azt a hülye, zöldszemű Gideont. Megtudtam, hogy miért olyan segítőkész Mr.
Bernhard. Bár megmenekült a kedvenc gőgös szellem-úrfim, kicsit sántít számomra
a dolog, hiszen ha nem halt meg „idejében”, akkor nem kéne eltörlődnie az
emlékének is? Vagy nem kéne kitörlődnie Gwen fejéből a tőle tanultaknak?
Érdekes kérdéseket vet fel az a beinjekciózás, na… Egyébként sajnos sem Charlotte-ot,
sem az anyját nem csapta agyon semmiféle aszterodia… Szóval az én befejezésem
sokkal cukrosabb lenne, holott ez anélkül is jó kis olvasmány volt!
Imádtam és tetszik a happy end,
de ettől függetlenül a Zafírkék rész egy leheletnyivel jobban tetszik!
Idézetek:
*
– Xemerius? Itt vagy? –
kérdeztem halkan, és kitapogattam a villanykapcsolót.
– Attól függ. – Xemerius fejjel
lefelé lógott az előszobai lámpáról, és hunyorgott a fényben. – Csak ha nem
változol ismét szobaszökőkúttá! – Azzal magas, sírós hangon utánozni kezdett.
Sajnos elég találóan. – És aztán azt mondta, fogalmam sincs, miről beszélsz, én
meg azt mondtam: igen vagy nem, mire ő azt mondta, igen, csak hagyd már abba a
sírást… – A démon színpadiasan felsóhajtott. – A lányok tényleg az emberi faj
legfárasztóbb egyedei. Őket csak a nyugalmazott pénzügyi tisztviselők, a
harisnyaboltban dolgozó eladónők és a kiskerttulajdonosok egyesületeinek
elnökei előzik meg.
*
És harmadszor: a szíved nem
üvegből van.
– Kő! Nem üveg – javítottam ki
zokogva. – Az én szívem egy drágakő, amelyet Gideon ezer apró szilánkra tört,
pontosan úgy, ahogyan Maddy néni látomásábn történt.
– Igaz, hogy nem hangzik
rosszul, de… nem! A szívek valójában teljesen más alapanyagból készülnek. Ezt
tényleg elhiheted nekem. – Leslie megköszörülte a torkát, és ünnepélyes hangon
folytatta, mintha a világtörténelem legnagyobb titkát készülne velem
megosztani: – Egy sokkal erősebb, törhetetlen és újraformálható anyagból,
amelyet egy ősrégi, titkos recept alapján gyártanak. – Újabb torokköszörülés
következett a feszültség fokozására. Ösztönösen visszatartottam a lélegzetemet.
– Mint a marcipán! – jelentette ki Leslie.
– Marcipán? – Egy pillanatra
abbahagytam a sírást, és kénytelen voltam elvigyorodni.
– Igen, marcipán! – ismételte
meg Leslie halál komolyan. – Méghozzá az a fajta, amelyikben sok a mandula!
*
– És a helyiségben síri csend
honolt… – suttogta Xemerius a csillárról. – Minden tekintet a pisisárga blúzos
lányra irányult…
(…)
– Még az árnyékok is elnémultak
a falakon, amikor ők ketten egymásra néztek, mintha épp pukipárnára ültek volna
– folytatta Xemerius, és otthagyta a csillárt, hogy kövessen minket. –
Romantikus hegedűszó hangzott fel, majd egymás mellett kibotorkáltak a
szobából, a lány a pisisárga blúzban és a fiú, akinek sürgősen fodrászhoz
kellett volna mennie. – Mellettünk repdesett, de a lépcsőnél balra fordult. –
Az okos és szép Xemerius ezer örömmel követte volna őket mint gardedémon, ha az
érzelmek ilyen mértékű kifejeződése után nem szükséges mindenekelőtt roppant
étvágyát csillapítania. Ma végre felfalhatja azt a kövér klarinétost, aki a
23-as szobában kísért, és egész nap Glen Millert játszott…. pocsékul. – Még
egyszer utoljára intett nekünk, majd eltűnt a folyosó ablakán át.
Borítók innen-onnan:
Szeretem elkülöníteni a
különféle kiadások borítóit „szeretem-nem szeretem” csoportokra, de most inkább
csak megmutatnám a legjobbakat. Nem lehet egyikre sem azt mondani, hogy nem szép,
mindegyik kiadó kitett magáért, hogy ízléses-hangulatos csomagolást adjon a
könyvnek.
 |
| Henry Holt and Co. |
 |
| Corbaccio (olasz) |
 |
| Egmont (lengyel) |
*
A
Képek a WeHeartIt.com-os Edelstein
trilogy by Kerstin Gier gyűjteményemből
vannak, a borítók a GoodReads
kiadás gyűjteményéből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése