Nicola Yoon: Minden, minden

  

Madeline: Nem vagyok királylány. Madeline: És nem kell megmenteni. Olly: az jó, mert én sem vagyok herceg

Fülszöveg:

♡

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Könyv információk: Eredeti mű: Everything, Everything Eredeti megjelenés éve: 2015 GABO, Budapest, 2016 336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062103 · Fordította: Szabó Luca · Illusztrálta: David Yoon

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Igazából nem is nagyon akartam elolvasni, mert ismét egy trendikönyv, aminek hatalmas a hypeja és a csapból is ez folyik a film miatt. Viszont úgy volt, hogy meg fogjuk nézni a kolléganőimmel ezt a bizonyos filmet, szóval úgy döntöttem, hogy „gyorsan” elolvastam mozi előtt. No, a mozizásból nem lett semmi, de nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt!

Szerintem...

Elsőre nagyon so-so-nak éreztem a regényt a fülszöveg alapján, de néhány oldal után magával ragadott sztori. Az alaptörténet nagyon tetszett a betegsége miatt bezártan élő leányzóval, aki mintegy véletlenül barátra (és cinkostársra) lel a kinti világban szabadon cirkáló, kissé kattant srácban. Nagyon bírtam a főszereplőt, Madeline Furukawa Whittiert, aki egyben a regény narrátora (E/1) is, habár a spoileres könyvkritikái miatt nagyon pipa lettem …volna, ha nem olvastam volna az említett könyveket! (Egy kis kitérő: mi értelme egy regényben más regények fordulatait ellőni?! Sosem értettem meg az ilyesmit. Örülök, ha egy író olvasott - és ezáltal a karakterei is azok -, de azért van egy határ, nem? Kitérő vége.)

Madeline mellett még Carla nővért és Ollyt, a szomszéd srácot imádtam. Mind a ketten igyekeztek a legjobban hozzáállni a leányzó betegségéhez és mégsem agyonnyomni őt a törődésükkel. A lány édesanyja viszont az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt. Tipikusan „túltolt” karakter, aki túl korlátolt, túl szabály betartó, túl gondoskodó, túl parancsnokoskodó és túl...túl...túl... minden. Gondoljuk el, hogy össze vagyunk zárva kiskorunk óta anyánkkal, mégis a nővér a legjobb barátunk, aki hozzánk jár. Jó ideig érthetetlennek találtam kettejük kapcsolatát, mert teljesen azt vártam, hogy ilyen „anya-lánya, avagy ketten a világ ellen” típusú harmóniában élnek. 

(Mondom én, akinek az anyja az egyik BFFje is...)

A könyv bizonyos szempontból elég összetett: szembeállítja az élni akarást azzal, hogy egyesek eldobják az életüket a szerelem / a szabadság miatt. Elég meghökkentő, hogy ez az okos, értelmes, jól nevelt lány megteszi, amit megtesz és azért, amiért... Értettem is a döntését meg nem is. Ezen felül több érdekes fordulatot tartalmaz a regény, amelyek egy részét kiszámíthatónak találtam (pl.: Olly befurakodása), de akadtak olyanok is, amik miatt a földön csattant az állam. Ilyen például a befejezése, a végső nagy fordulata a könyvnek. Ugyan elcsépelten hangzik, de homlokegyenest MÁST vártam - csupa nagybetűvel! Visszagondolva akadt egy gyanús rész, de olvasás közben mégsem álltam neki ezen molyolni...

Összességében

Furcsa könyv, ugyanis azt gondoltam, hogy egy szimpla, túlrajongott, romantikus regény lesz, ami ismételten valamilyen betegséggel, mint központi témával foglalkozik, és a Csillagainkban a hiba nyomán megpróbálja betornázni magát az olvasók szívébe. Nem kellett semmilyen hullámot meglovagolnia ahhoz, hogy a kedvenceim közé lopja magát, ugyanis Maddy annyira imádnivaló, annyira szimpatikus, hogy már az elején megkedveltem a stílusa miatt. Ráadásul meghökkentően eseménydús a történet ahhoz képest, hogy a nagy része egy házba bezárva játszódik! A lezárás sokkolt. Egyetlen pillanatig sem jutott eszembe, hogy ez történik a történet végén... 

Összességében jól esett valami „másfélét” olvasni.

Az abszolút kedvencem Madeline volt, nagyon szerettem a rajongását a könyvek (és az irodalom) iránt és az általa épített makettekben az elrejtett űrhajósfigurák. Eredeti ízt adott a könyvnek, hogy mennyire vonzódik a főszereplő az űrhajós-léthez! Imádtam a történethez nagyon passzoló illusztrációkat is.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… szereted a bájosan tapogatózó romantikus YA-regényeket, amikben a főszereplőnek van egy kis defektje, de ezt nem hátrányként éli meg! …kedveled az olvasni szerető, erős és kitartó főhősöket és a szintén kitartó udvarlóikat! …tudod, hogy nem minden fekete és fehér! …jobb szereted előbb elolvasni a könyvet és utána megnézni a filmadaptációt!

FILMADAPTÁCIÓ: Minden, minden (2017)

(Port.hu / Snitt / IMDb)

Nagyon szeretném valamikor megnézni a filmet, de mivel a „moziba látogatásról egy jó társasággal” verzióról lemaradtam, nagy eséllyel egyedül fogom megnézni otthon. (Nem, sajnos az otthoniak továbbra sem szeretik az ehhez hasonló történeteket...)

A szereposztás nagyon jónak találom - mind Ollyt, mind Madelinet így képzeltem el olvasás közben. (Oké, közrejátszhatott, hogy megnéztem a film előzetesét, hiszen amiatt jutottam végül arra, hogy a film előtt el kéne olvasni a regényt!)

Előzetes:

Kedvcsináló idézetek:

♡

Van, hogy a kedvenc könyveimet visszafelé olvasom újra. Az utolsó fejezettel kezdem, és a legvégén érek a legelejére. Ha így olvasok, akkor a szereplők a remény után kétségbeesnek, az önismeret után kételkedni kezdenek. A szerelmes történetekben a szereplők szerelmespárként kezdik, és idegenekként végzik. A fejlődésregények visszafejlődés-regényekké változnak, a kedvenc szereplők feltámadnak.

Ha az életem egy regény lenne, és visszafelé olvasnám, semmi sem változna meg. A ma ugyanolyan, mint a tegnap. A holnap ugyanolyan lesz, mint a ma. Maddy könyvében minden fejezet egyforma.

Olly felbukkanásáig.

♡

Amikor makettet építek, mindig készítek agyagból egy apró űrhajóst, és elbújtatom benne. Mindegyik figura más és más. Ezúttal teljes felszerelésben van, a fején van a sisakja, a hátán meg a hatalmas oxigénpalack, és egy ételtől roskadozó asztal mellett ül. Csináltam minibanánhajót, áfonyás palacsintatortát, rántottát, vajas-lekváros pirítóst, szalonnát, többféle turmixot (epreset, csokisat, vaníliásat), sajtburgert és sült krumplit. Eredetileg spirál alakú krumplikat akartam gyártani, de kifutottam az időből, úgyhogy csak simára volt lehetőség.

♡

Olly ablaka nyitva áll, a redőnyt felhúzta, de nem ég a lámpája. Az elpusztíthatatlan kuglóf a párkányon üldögél, mégpedig ragasztott szemekkel, és engem bámul. Megremeg, aztán előredől, mintha azt próbálná felmérni, mennyire van magasan. Visszahúzódik, és tovább remeg. Ollyt keresem a tekintetemmel a sötét szobában, amikor a kuglóf a mélybe veti magát.

Elakad a lélegzetem. Ez öngyilkos lett? A nyakamat nyújtogatom, szeretném látni, mi lett vele, de túl sötét van.

Akkor egy fénycsóva irányul rá. Hihetetlen, de semmi baja. Mégis, miből készült ez az izé? Azt hiszem, jobb is, hogy nem ettünk belőle.

♡

– Mit kívántál? – kérdezi, amikor kinyitom a szememet.

Igazából csak egyet kívánhatok, mégpedig azt, hogy valami csoda folytán meggyógyuljak, és szabadon kószálhassak odakint, mint egy vadállat, de ezt sosem kívánom, mert úgysem válik valóra. Ennyi erővel azt is kívánhatnám, hogy létezzenek hableányok, meg sárkányok és unikornisok. Inkább olyasmit kívánok, amire több esély van, és amitől kevésbé szomorodunk el anyuval.

– Világbékét.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

A képek a Pinterest táblámról származnak:

Minden, minden / Everything, Everything

Everything, Everything borítók a GoodReads-en.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡