|
A könyv
nem a valódi Keanu Reevesről szól, de volt szerencsém találkozni a valódi
Keanu Reevesszel. Kétórás interjút készítettem vele, aztán másnap újabb két
órán át beszélgettünk, majd az így szerzett élményekről címlapsztorit írtam a
GQ magazinnak. |
 |
Keanu Reeves több mint színész:
jelenség. Egyszerre vagány akciósztár, dögös izompacsirta, akit a People
magazin az „internet pasijának” nevezett, a klasszikus motorok szerelmese,
kis példányszámú művészeti albumok kiadója, élő mém – valódi legenda.
Látszólag megszegi a 21. századi hírességekre vonatkozó összes szabályt.
Hogyan képes minderre? Alex Pappademas kultúrkritikus megpróbál választ találni Keanu kortalanságára és a karrierje által felvetett megannyi kérdésre. A csípős humorú, alapos kutatómunkával alátámasztott, a titokzatos színész iránti leplezetlen rajongással átitatott alkotás az első könyv, amely komolyan veszi a Keanu-jelenséget. Igen, beleértve a Johnny Mnemonicot is, amelyben Keanu elméje összeolvad egy delfinével. Mindeközben Pappademas bemutatja nekünk, hogy mit tanulhatunk Keanutól Hollywoodról, a tágabb értelemben vett kultúráról, és talán magáról az életről. |
|
Könyv információk: Eredeti
mű: Keanu Reeves: Most Triumphant: The Movies and Meaning of an Irrepressible
Icon Eredeti
megjelenés éve: 2022 Kossuth, Budapest, 2023 348
oldal · keménytáblás · ISBN:
9789635449859 · Fordította: Nimila Zsolt |
◈ ◈ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Keanu Reeves azóta az egyik kedvenc színészem,
amióta először láttam a Mátrixot. Persze nem ez volt
az első film, ahol találkoztam vele, ugyanis az öcsém totál rákattant a Bill és Ted
oltári kalandjára és túrájára,
és akkortájt heti ötvenszer meg kellett néznünk, miután anyumék valahogy
beszerezték videokazettán. (Tartok tőle, hogy van olvasóm, aki azt se tudja, mi
az a videokazetta. Huh, de öreg vagyok…) Imádni való színész, aki mindig különleges
karaktereket játszik el – nézzétek meg akár Constatineként,
akár Alex Wylerként, akár John Wickként, mindig fog
tudni újat mutatni és mégis mindig érződik rajtuk a színész vibe-ja.
Szóval
érthető okokból teljesen ledöbbentem, amikor a mostani könyv GoodReads csillagszámai
és Molyos százalékai elkezdtek mélyrepülni. Mit
nem lehet szeretni Keanu Reeves életrajzán? – kérdeztem magamban, és eldöntöttem,
hogy felkutatom ezt a könyvet, és utána járok a dolognak.
Hamar kiderült egyébként a turpisság, ugyanis Alex
Pappademas könyvének második fejezete a fent idézett szöveggel nyit. Ez a könyv
nem Keanu Reevesről szól, ugyanakkor mégis. Nem az életéről , hanem a
munkásságáról, a karaktereiről, a filmjeinek a mondanivalójáról, a munka közben
kötött barátságokról, a vágyott színpadi szerepeiről, a nem éppen sikertelen,
de félrement zenekaráról, és bizony a nagy veszteségeiről.
Nem mond újat... Lényegében elmeséli, kielemzi a
színész filmjeit és leír pár ismert, felkutatott sztorit, ami kapcsolódik a
benne szereplő színészekhez, a forgatáshoz vagy valami kapcsán a filmhez. Biztosan
jó kis kutatómunka volt Keanu Reeves filmeket nézegetni és elemezni, de egészen
mást vártam, így értem a többi olvasó csalódottságát.
A Dogstar többnyire háttérbe húzódó basszusgitárosa
|
Könnyebb elképzelni a Casablancát Bogart nélkül, a Szombat
esti lázat Travolta nélkül vagy az Ace
Venturát Jim Carrey nélkül, mint a Holtpontot
Keanu nélkül, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt nyilvánvaló választás
a szerepre, és (legalábbis a karrierje ezen pontján) nem tartozott a
legfittebb és párbeszédekben meggyőző színészek köré. |
Azt hiszem, hogy a leginkább a River Phoenix
haláláról szóló részek ütöttek szíven – ugyanis Keanu és River nagyon összebarátkoztak
az Otthonom, Idaho
film forgatásakor, amelyben mindketten prostituáltakat alakítanak. [Én őszintén
szólva nem ájultam el ettől a filmtől, de a színészi alakítások jók voltak –
minden más volt nagy katyvasz.]
Összességében
Érdemes szem előtt tartani, hogy nem Keanu Reeves
féltve óvott magánéletéről fogunk olvasni ebben a könyvben, hanem a
munkásságáról, a szerepeiről és azokról, akikkel együtt alkotott. A
filmfanatikusoknak sok élvezetes érdekesség van a könyvben, de én nem igazán
találtam benne magamra. Inkább a nem filmekkel kapcsolatos részek érdekeltek,
úgymint a Dogstar zenekar története vagy a színész színpadi Shakespeare fixáltsága,
amikről nem tudtam.
Értékelés: 3
Idézetek a könyvből:
◈
[Otthonom,
Idaho (1991.) Keanu Reeves és River Phoenix]
„Mike…”, de Phoenix közbevág: „Szeretnélek most
megcsókolni.”
Keanu felsóhajt. Kicsit arrébb húzódik, és
megveregeti az így felszabadult helyet. Odainti magához Phoenixet, és amikor az
közelebb lép, félszegen, habozva magához öleli, és megsimogatja a haját.
Egyszerre erős és gyengéd.
Sosem csókolják meg egymást. Van Sant később bevallotta,
hogy nem merte rendezőként utasítani őket, mert fura érzés lett volna felvenni
csókját, „akik után döglenek a lányok”. Egyszer megpróbálták, de „rinyálás lett
a vége” Keanu és Phoenix részéről.
◈
[DOGSTAR
zenekar (Aktív időszak: 1991–2002, majd 2023 - )]
De persze a Dogstar is ugyanarra szolgált, mint a
Hamlet: Keanu próbálta letagadni maga előtt, hogy mennyire népszerű lett (vagy
legalábbis szünetet akart tartani), ezért olyan projektbe vágott, amely meg sem
valósulhatott volna az ő hírneve nélkül. Együttest alapított, amelyben nem ő ál
a középpontban, de csak azért lehettek pénzügyileg sikeresek, mert sokan
szerették volna látni a velük zenélő Keanu Reevest.
◈
[JOHN WICK filmek]
A John Wick-mozik
a méltóságteljes kungfufilmek és az abszurd akciófilmek határmezsgyéjén
léteznek, és Keanu tökéletesen egyensúlyoz ezen a vékony határvonalon,
különösen John Wick „Mindenki azt kérdezi, visszatértem-e” beszédében, amelyben
olyan hihetetlenül mélyről törnek elő belőle a szavak, hogy elhiszed róla, hogy
a rekeszizmával is megölhetne, ha olyan kedve támad.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek.
Pinterest tábla: Random Pictures For My Blog
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése