|
– Visszaszerezném a bizalmadat,
ha hagynád – mondta végül a férfi. A hangja rekedtes volt, és őszintén
csengett. – Tudom, hol rontottam el a múltkor, és jobban fogom csinálni. Hadd
bizonyítsam be! Miattad jöttem ide, Őrköszem. Miattad. – Nem az üst miatt? – Kényelmes kifogás – ismerte el
Graves. – Bár értékesek a képességeid, mindent megtennék, hogy bebizonyítsam,
a nőt akarom, nem csak a kis tolvajt.
|
 |
Annál, hogy rettegsz a
szörnyetegtől, csak egy rosszabb van: ha beleszeretsz.
Kierse épp most szegte meg a
Szörnyegyezményt. Újra. Nem egészen az ő hibája. A feladat
egyszerűnek tűnt: ellopni a koboldok által készített karkötőt a nimfák
királynőjétől, a saját palotájában. Aztán elcserélni az ékszert az igazságra
– arra, ami Kierse múltjából hiányzik. Csakhogy minden félresiklott. Kierse-t Gravesnek kellett kimentenie,
ennek az árnyékban élő, sármos szörnyetegnek, aki sajnos pontosan tudja, mi
kell a lánynak. Márpedig Graves semmit nem ad ingyen. Kierse-nek részt kell
vennie egy lopásban, ami a legnagyobb hatalmú szörnyeket fogja Kierse ellen
fordítani, köztük Graves halálos ellenségét, a Tölgykirályt. Egy titokzatos műtárgyat kell
megszerezni, és Graves csak Kierse-szel együtt tudja ellopni. Kierse dolga
csak annyi, hogy beengedje Gravest. De ha egyszer beengedtél egy szörnyet,
azt egy életre megjegyzed. Mert a szörnynek nagyon nehéz ellenállni.
„A fegyver csak annyira
erős, amekkora a gyengesége, az enyém pedig te vagy.” |
|
Könyv
információk:
Eredeti
mű: The
Robin on the Oak Throne Eredeti
megjelenés éve: 2025 Next21,
Budapest, 2025 592 oldal · keménytáblás · ISBN:
9786156821553 · Fordította: Ács Eleonóra Téma/műfaj: urban fantasy, mágia,
kaland, paranormális, romantikus, romantasy |
Tölgy és Magyal-ciklus:
3. (utolsó rész)
(nem befejezett) |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A
történetről… (enyhén
spoileres az első részre)
Regényünk hat hónappal azután folytatódik, hogy
Kierse képes elérni a mágiáját és felfedezte, hogy ő a népének az utolsó tagja.
Ugyanis nincs több lidérc… a Gravesnek végzett melónak hála bőven van pénze
Gennel együtt elutazni és mindenféle munkát elvállalni, hogy bejusson a dublini
Koboldpiacra, ahova mind Lorcan, a Tölgykirály, mind az ő ellensége: Graves, a
Magyalkirály küldte. Arra egyikük sem gondolt, hogy a lánynak nem lesz elég a
Koboldpiac Könyvesbolt, hanem az igazi, sötét, veszélyes piacra akar eljutni…
Szerencsére Graves felbukkan és megmenti önmagától a lányt.
Ethan, a baráti társaság tagja viszont elszegődött
Lorcanhoz, hogy kitanulja a druida mágiát. Ám immár 5 hónapja, hogy nem hallottak
felőle, így miatta is kezdenek idegeskedni, nem csak a sötét boszorkánymester,
a lidérc elméjében megismert mágikus blokkok és a harmadik legendás tárgy, az
üst felbukkanása miatt.
Szerintem…
Jó pár történetben olvastam már a Koboldpiacról, így
már az első rész elolvasása óta vártam, hogy vajon sikerül-e bejutnia
Kierse-nek oda, és ha igen, akkor mit vesz el tőle a sötét és/vagy nagyon
személyes dolgokkal üzletelő piac! Mivel ez a sorozat is elég véres-erőszakos,
így biztos voltam abban, hogy megúszhatatlan lesz némi csihi-puhi ott is, de
arra nem számítottam, hogy több nagyváros Koboldpiacát végigmeneküljük a
lidérccel és az őt kísérő boszorkánymesterrel meg új dublini barátjával, a
főpapnővel. Niamh egyébként üde színfolt volt a regényben, akiről, miután
kiderült, hogy kikhez tartozik – egyből tudtam, hogy fel fogja dobni a sztorit,
és így is lett. (Bár még ezzel együtt se
számítottam arra, mennyire hangsúlyos szerepe lesz a könyv végi nagy
fináléban!)
A Koboldpiac igazából csak a lány titokzatos módon
elzárt vagy elnyomott emlékeihez visz minket közelebb, de a regény fő szála az,
hogy Graves összeállít egy bandát, amivel elkezdik megtervezni, hogy lehetne
ellopni a rejtélyes Kurátortól az üstöt. (Ugyanis
Graves hoppáréja az, hogy összegyűjti a négy ősi keltra ereklyét, amiket Tuatha
Dé Danann készített. A korábban megszerzett ereklyéi „elhagyták”, amikor a kard
Lorcant, a dárda pedig Kierse-t választották.) Ugyanakkor Graves nehéz
helyzetben van, hiszen vissza kell
nyernie az ő Ökörszemének a bizalmát, és a lány alapjáraton is elég bizalmatlan
típus. A közös emlékfelderítő gyakorlatok viszont közelebb viszik őket
egymáshoz, aminek közönhetően akad bőven erotika a lapok között! (Én, mint Graves-drukker kifejezetten
örültem, hogy Kierse nem a druida mellett, hanem a rengeteget olvasó, saját
könyvtárral, macskával, szakácsnővel és komornyikkal rendelkező pasi mellett
tette le a voksát. Persze ez még alakulhat az utolsó részben, ki tudja.)
|
– Nincs olyan szervezet, ami bárkit is arra
kényszerít, hogy együtt legyen valakivel. Azóta több száz év telt el. Nincs
Tündértanács. Engem nem irányítanak a druidák. Téged semmi és senki sem
irányít. Az egyetlen, aki bármit választhat, mi vagyunk ketten, ebben a
szobában. Rendben? – Így sokkal jobban tetszik – mondta Graves,
felcsúsztatva a kezét a karján, majd a hátára, és magához húzta. – Jó. Ajkaival megérintette Kierse-ét, miközben azt
mondta: – Csak tudd, hogy én téged választalak. Mindig.
|
Nem csak Kierse gyerekkori emlékei és a nagy rablás
tetszett, de nagyon szerettem a három jóbarát újra egymásra találását, és a
közös erejük gyakorlását is. Érdekes volt a triszkelion-szál, amit tovább
bonyolított, hogy Lorcan és Niamh tudtak nekik segíteni csak, míg Graves nem
léphetett be az ellenséges területre, hogy felügyelje a dolgokat.
Ha nem érdekelne ennyire a történet, és nem ragadott
volna ennyire magával ez a sok kaland meg misztikum, akkor biztosan zavart
volna, hogy mennyi mindenféle történik ebben a második részben.
Hosszabb-rövidebb mellékszálakkal van tele, amik néha nem is kapcsolódnak be a
fő cselekményszálba, hanem elhalnak vagy szimplán feleslegesek voltak… de
atmoszféra teremtésnek jók voltak.
Nagyon ajánlom ezt a könyvciklust – még így:
függővéggel és egy ki tudja mikor várható utolsó résszel! Ha szeretitek a tüzes
frenemies-to-lovers sztorikat, a
mágikus kötelékek és blokkok okozta rejtélyeket, a barátok közötti mágia titokzatosságát,
a sok szálon futó cselekményeket, a hatalmas rablásra készülő történeteket,
akkor tényleg ne hagyjátok ki!
Összességében
Szerettem, hogy kicsit jobban körbenézhettünk New Yorkon
kívül, a nagyvilágban, pláne az tett boldoggá, hogy Kierse végül tényleg
eljutott a Koboldpiacra! Az ottani látogatása – nem csak Graves újboli
felbukkanása miatt – számomra jó nagyot csavart a sztorin, ahogy a Dublinban
megismert Niamh is, aki egyébként egy főpapnő.
Tetszett, hogy minden elkezdett szállal haladt
tovább a történet, bár emiatt és a sok új szál miatt jó sok minden történt
ebben a regényben! Nyilván a legjobban Kierse múlt, a mágiája és a kapcsolata a
két királlyal izgatja a fantáziámat, szóval mostazonnal olvasnám is tovább, ha
már kint lenne az utolsó rész!
Csak ismételni
tudom magam: tetszett Kierse és
Graves története, alig várom, hogy folytatódjon! Különösen jónak ígérkezik,
hogy a trilógia (vagy ciklus) utolsó része lesz, ahol remélem, nagyon
meggyepálja valaki végre Lorcant. :D
Értékelés: 4,5
Imádom, hogy a kiadvány nem csak kívül szépséges a védőborító alatti teljes képpel, de a belső borítókon is több alkotás látható, míg a nagy részeknek saját illusztrációja van. Sőt, még térképet is kaptunk!
Kedvcsináló idézetek:
v
– Régen történt. Nyilvánvalónak kellett volna lennie
számomra, hogy Emilie soha nem lehet az enyém. De nem volt az, csak… amikor már
túl késő volt. – A férfi tekintete kemény volt, és érzelemmentes. – Most azon
tűnődöm, hogy vajon ismét csupán meggyőztem-e magam a lehetetlenről.
Ezt hallva Kierse szíve kihagyott egy ütemet.
– Ami mi lenne?
– Az, hogy az enyém lehetsz.
v
– Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretnél többet
megtudni az örökségedről. Én talán többet tudok a lidércekről, mint bárki más
az élők közül, és szívesen megosztanám veled ezt a tudást.
Csábító. Ó,
nagyon is csábító!
– És neked mi a lenne ebből hasznod?
Lorcan mosolya kiszélesedett.
– Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy a társaságod
öröme?
– Ritkán hiszek el bármit, amit mondasz.
v
Annak alapján, amit a druidákról megtudott, érthető
volt, hogy Lorcan, a druida rend feje az örök Tölgykirály, a tavasz és a nyár
hírnöke, míg örök ellenfele a boszorkánymester Graves, a Magyalkirály, a tél
testet öltött istene. A történetek szerint a druida volt a jófiú, a
boszorkánymester pedig a rossz. Ám valójában mindketten homályba burkolódzó
fegyverek voltak.
v
– Az üst egy ősi kelta ereklye, amelyet a Tuatha Dé
Danann készített – felelte Graves egyszerűen. – Négy ereklye van, és
mindegyiket azért hozták létre, hogy segítsen egy előrenyomuló sereget. A
lándzsa, amit soha nem lehet legyőzni. A kard, ami feltárja az igazságot, hogy
segítsen bármilyen stratégiát. Az üst, ami táplálja a sereget, és meggyógyítja
a sebesülteket. És a kő, ami kihirdeti az igazi királyt.
v v v v v
Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak:
The
Oak and Holly Cycle / Tölgy és Magyal-ciklus
The
Robin on the Oak Throne a GoodReads-en.
v v v v v
Megjelent a Next21. kiadónál
K. A. Linde nagy sikerű Tölgy és Magyal ciklus második
része, a Vörösbegy a tölgy trónuson címmel.
Kierse és Graves nem mindennapi története folytatódik és újabb izgalmakkal teli
történetet ígérnek olvasóinak.
Gyertek és legyetek ti is részese ennek az élménynek és ismerjétek meg
jobban a könyvet! Milyen szörnyek lapulnak még a sötétben?
|
Nyereményjáték:
A mostani játékban versrészleteket
fogtok találni magyar költőktől, akik madarakról írtak vagy esetleg költői
szemmel írtak madarakról. Minden állomáson találtok egy-egy versszakot és
nektek nincs más dolgotok, mint költőjét kitalálni.
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket,
hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.)
|
“Búcsút mond a távozóknak
Fennkeringő tábora;
Jó utat, te légi pálya
Kéthonú kis vándora!”
< A kitöltendő form ide kattintva érhető el! >
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
09.25
Insane Life 09.27 Zakkant olvas 09.29 Kitablar 10.01 Hagyjatok!
Olvasok! 10.03 Könyv
és más
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése