„Az
emberélet nevű társadalmi erőforrás pocsékolása a legmegvetendőbb szociális
probléma.”
Fülszöveg:
z
Ebben a jövőben az egyén teste
közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála
az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A
rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük
fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus
jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti,
miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy
megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy
harmóniában élhess magaddal?
z
Eredeti cím: ハーモニー (Hāmonī) / Eredeti megjelenés éve: 2008
Ad Astra,
Budapest, 2012 / 308 oldal · ISBN: 9786155229138 · Fordította: Mayer Ingrid,
Oroszlány Balázs
z
Szerintem:
z
Japán sci-fi egy disztópiában.
Tulajdonképpen kevés kiadással és relatíve sok irodalmi díjjal rendelkezik, név
szerint: Philip K. Dick Award for Special
Citation (2010), Seiun Award for Best Japanese Novel (2009), Nihon SF Taisho
Award (2009), SF ga Yomitai for Best Japanese SF of the Year (2009).*
Akkor mégis miért olvasom?
<list:okaim>
<o:Imádom Japánt és a japán
szerzőket!>
<o:Imádom a technológiát!>
<o:Kellett még egy sci-fi
erre a hónapra valami kihíváshoz>
<o:Belelapoztam és
megtetszett a programozói minta.>
<o:Disztópia.>
<o:Utópia.>
<o:Techno-thriller.>
</list>
„A WatchMe segítségével az ember
kiszervezte a betegségeket és a betegség érzését is.”
Őszintén szólva nekem baromira
bejött ez az (online) betegségmegelőző, betegségelfojtó dolog! Csírájában
elfojtott rák, pillanatok alatt ható gyógyszerek és fájdalomcsillapítók. A
test, mint egy jól karbantartott szerkezet. A baj az, hogy nagyon-NAGYON
szélsőségessé vált a dolog… szóval hiába tetszett, ha mellette megértettem a
főbb szereplők ellenérzéseit is. Így lesz az utópiából disztópia / disztópiából
utópia és ezt nagyon jól beleépítették a sztoriba! (Csak azért nem teljes
pontszám, mert sok az öngyilkosság és a gyilkosság benne az én ízlésemhez.)
Nem tetszett: Könyv = Halott Médium!
P.S.:
Akarok ThingList-et. És ezt a könyvet megfilmesítve.
Értékelés: 4,5
z
A történet felépítése
1. rész – Igazából felvezetés,
amiben keveredik egy rémes múlt és elbaltázott jelen. Kirie Tuan szemszögéből
egy izgalmas, de szörnyen egészséges jövőben. A kíváncsiságom hamar unalommá
szelídült, aztán a vége megdöbbentett-felrázott.
2. rész – Nyomozás, utána járás.
Szintén döbbenetes zárással.
3. rész – Irány Bagdad, a
nyomozás folytatódik és bekopog az Interpol is. Érdekesen érzékletes a tomboló
paranoia ábrázolása…
4. rész – Irány Csecsenföld.
Abszolút nem az a befejezés, amit vártam. Abszolút nem az az ok, amit
gondoltam. Viszont Uwe Vohl végre egy szimpatikus (mellék)szereplő!
Epilógus – Sokk-hatás!
Összességében jól felépített,
ki nem található befejezésű és kreatív cselekményű történet. Olvasás közben nem
kisléptékben gondolkodik az Olvasó, hogy mit tenne a főszereplő helyében, hanem
az egész Vitális Társadalom helyrehozatalán vagy tönkretételén mereng el.
Szerintem ebben a sztoriban mindenki találhat olyasmit, amivel együtt tudna
élni, de olyat is, amivel képtelen lenne! Elég provokatív kis könyv, nem
pihentet.
Végeredmény:
Lennék spirálcenzor vagy bármi
ebben a jövőben. Simán beolvadnék, ha cserébe nem leszek beteg és nem érzek
fájdalmat. Azt nem tudom, hogyan lennék meg könyvek nélkül – szóval esélyes,
hogy az összes fizum elmenne a papíralapú „halott médium” gyűjtésére! Az én
utópiám az ő disztópiájuk! :) Tényleg csak ne lenne ilyen szélsőséges a dolog…
a maximálisan megengedett koffein tartalomnál pöttyet elszomorodtam, mert tuti
nem férne bele a napi fél bögre kávém és 1,5 liter teám… Ugye?!
Azt sem hiszem, hogy tudat
nélkül lehetne élni vagy törekedni kéne a tudat nélküli életre… Ez az egész
addig utópia, amíg hagynak dönteni a MediWatch felől. Valami elkülönített
életmód talán megoldás lenne az ellentétekre. Egyébként ilyen ez a könyv, folyamatosan
azon kattog az agyam, hogy miként lehetne jól
kivitelezni ezt az egészet! A hangsúlyosabb történelmi, ideológiai, satöbbi
részeknél sokszor éreztem, hogy elbambulok, és azon gondolkodom, ez vajon mikor
romolhatott el és helyre lehetne hozni.
Mondjuk ez a test közös vagyon
dolog azért idegesített ahányszor elhangzott a könyvben (szóval olyan 4-5
oldalanként)! Ettől tuti epét köpnék, ha naponta felhívnák rá a figyelmemet!
A könyv trailere:
z
Idézetek:
z
–
Ezért kell öngyilkosoknak lennünk…? Hogy a támadás egyik láncszemeként magunk
válasszuk a halált?
Miach
közömbösen bólintott Cíannak.
–
Mert fontosak vagyunk nekik, mert a jövőnk érték a számukra. Mi vagyunk az infrastruktúrájuk.
A testünk a vagyontárgyukká vált, ezért kell elrabolnunk. Hogy világgá
kürtölhessük: a testünk a sajátunk. Annyi az egész, hogy éppen a testünk volt csak
kéznél, amikor kárt akartunk tenni az infrastruktúrájukban.
z
Vége az örökkévalóságnak.
Az emberek a születésüktől
fogva a százvalahány évesen bekövetkező halálukig
nem szenvednek semmiféle betegségtől,
és nem kell végignézniük semmilyen
szörnyűséget. A világot
átitatja a kellem.
<list:dialogue>
<d:Mozdulatlan az idő>
<d:Állandó a tér.>
</list>
És ez a délibáb egy pillanat
alatt semmivé lett.
z
Be
vagyunk zárva abba a jövőbe, amit a régiek megálmodtak.
(…)
Az
emberiséget bezárták egy végtelen kórházba.
z z z z z
z z z z z
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése