Az egész világon
egyetlen hely volt, ahol az emberek kívánságai teljesülhettek: Kénkő boltja.
És Kénkő kizárólag egyetlen valutát fogadott el. Nem aranyat, nem találós
kérdésekre való választ, nem kedvességet vagy hasonló, mesebeli marhaságot,
és nem, nem is lelket. Annál is különösebbet.
Fogakat.
|
Fülszöveg:
❀
Egyszer volt, hol nem
volt, történt egyszer,
hogy egy angyal meg egy
ördög
egymásba szeretett.
Nem lett jó vége.
Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány
Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről
időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút
nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ
legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie
Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen
küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti
szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában
és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és
a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák,
és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a
jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt
jelenti, „Remény”? Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben,
kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.
Könyv
információk:
Eredeti mű: Laini Taylor: Daughter of Smoke and
Bone
Eredeti megjelenés éve: 2011
Kossuth, Budapest, 2012
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630970327 ·
Fordította: Gálvölgyi Judit
|
A
sorozat részei:
2,5. Night of Cake & Puppets
3. Dreams of Gods & Monsters
(befejezett
trilógia)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
❀
Oh, egy kék hajú csajszi lesz a főszereplő! Csodás lesz! –gondoltam
bután. De a jó dolgoknak nem szabadna ennyire fájnia… Nyilván eltúlzom – hiszen
hajlamos vagyok rá -, de nem gondoltam ilyen mélységeket a sztoriba. Viszont
többször előfordult, hogy beugrott egy-egy utalás a könyv korábbi fejezeteiből,
amiket hirtelen megértettem. Vannak benne homlokra csapós pillanatok dögivel.
Zseniálisan rétegelt sztori, ezernyi külön árnyalattal, amit
apránként adagol be az olvasónak az írónő, hogy aztán a végén a szín
kavalkádtól már fáj a szemünk. Szép, de mégis rossz. Tetszett és hiába fájt a
vége felé, mégis alig várom a folytatást. Pedig
nem vagyok oda az angyalos történetekért!
Iszonyatosan tetszett Karou karaktere - a barátnőjével együtt
hamar megkedveltem. Bájos különc művész csajszi, aki Prágában jár művészeti
iskolába. Szabadidejében szkupikkal kíván csínytevésnyi kívánságokat vagy
kalandozgat a világ tájain egy teleport-ajtó segítségével. Ha nagyban nézzük a
sztorit, akkor vagy egy elátkozott szerelem története kerekedik ki belőle vagy
egy véget nem érőnek tűnő harc a szeráfok és a kimérák között.
Bírtam a visszatekintéseket, az emlékezéseket – picit megzavarják
a sztorit, de épp annyira, hogy érthető maradjon még. Az a poén, hogy ha
egyszer könyvet írnék, akkor ilyet írnék… de komolyan. Talán nem lennék ilyen
szörnyeteg a végén, de ki tudja?!
Ahogy elkezdtek kiderülni a dolgok, erősen csökkent a könyv
varázsa… RÉMES! Honnan van a mágia ereje? Mire valók a fogak és mi Kénkő igazi munkája?
Kik a hazajárólelkek? Mire valók a hamszák, mit jelentenek? Mi történt a
kimérákkal? Ha ezekre tudod a választ, akkor ez a könyv tuti összetörte picit a
Te szívedet is.
Mindazonáltal továbbra is kitartok amellett, hogy érdemes
elolvasni, mert ez a könyv egyedi és varázslatos. Az elvontabb irodalmat
kedvelőknek ajánlanám.
Kedvenc gondolat: Légy
az a macska!!!
Kedvenc szereplők:
Kénkő. Karou. Zuzana.
A borító (és az egész kiadás) gyönyörű. Igazából a kinézete miatt vettem meg végül.
Új pont a
Bakancslistán: Prágában bóklászni néhány napig.
Értékelés: 5
Bővebben:
❀
Karou
Tetovált, kékhajú leány, akit egy kiméra nevelt fel, aki
kívánságokat teljesít. Rengeteg nyelven beszél, sokat utazgat és hamszák vannak
a tenyereiben. Karou egy igazi különc, mind kinézetre, mind stílusra és még a
múltját tekintve is. Magányos, elveszett és szeretetéhes.
Szerettem, amikor a boltban van és olyan akárha otthon lenne
a családjával. Szerettem, ahogy Akiva mellett sem változtat a stílusán. Szerettem, amikor Zuzanával beszélgettek. Jó barát és jó ember.
Zuzana
Elsőre egy nem igazán szimpatikus, mindenbe belepofázós apró
leányzónak tűnt, de hamar kiderült, hogy igazi barát. Annyira drukkoltam, hogy Karou
mondjon el mindent a kiscsajnak. Féltem, hogy elveszti a lány barátságát a
folytonos küldetésekkel, titkolózással.
Egyébként Zuzana iszonyatosan tehetséges, akárcsak Karou –
kettejüket öröm olvasni!
Karou felnevelője és főnöke, aki naaaagyon bizarrul néz ki.
Derékig ember (a karjai és teste legalábbis az), a combja oroszláné, a lábai
madárszerűek. A feje és a szarvai kosszerűek, az orra bika, az írisze krokodilé.
Ő a Kívánságkereskedő. Annyira varázslatos, érdekes ÉS
titokzatos Kénkő személyisége és a munkája! Az állam a padlón koppant, amikor
lerántotta az írónő róla a leplet. Nekem ő a kedvencem a regényből, kevés nála
jobban megírt jószívű szörny karakterrel találkoztam eddigi életem során.
Nála dolgozik Issa a félig kígyó, félig ember, akinek
rengeteg kígyója van. Twiga, a zsiráfnyakú ékszerész. Yasri, a papagájcsőrű
szakács. Issán kívül nem sok szerepet kapnak, bár Issa se sokat. Kifejezetten
kedves és aranyos mellékszereplőként vannak bemutatva, csak eléggé
elhanyagoltak.
Akiva
Az átlag angyalkép ugye az, hogy vannak a szépséges és daliás
szőkeségek, akik fehér tógában feszítenek a hatalmas és gyönyörű hófehér
szárnyaikkal, ugye? Hát Akiva nem ilyen átlag-angyalka. Ő egy szeráf, de annak
csodaszép. Napbarnított, a szeme akár a tigrisszem ékkő és a szárnyai tűzben
izzanak folyamatosan. Nem égetnek, de égnek!
Elhiszem, hogy Karou álla leesett, amikor meglátta, mert nem
semmi látvány lehetett. Sajnos sokáig robot- és/vagy katona-módban nyomja
Akiva, alig tudunk meg róla valamit és az Istennek se mosolyodna el. Aztán
mesél, mesél és kiderül, hogy nincs is nagyon oka mosolyogni szegénynek… Jól
kidolgozott karakter, de mégis haragszom rá éppen…
Marrakesh buggyant bolondja, akinek a vállán ott él egy
rémséges teremtmény. Nem szokásom azokat a karaktereket kiemelni, akik
taszítanak, de Izilen és Razguton nehéz túllépnem, ugyanis akármennyire is
hánynom kellett tőle (és a stílusától), nagyon nagy dolgot vitt véghez.
Legalábbis akkor annak tűnt, szóval igyekszem tolerálni a
pacákot. Razgut már más tészta, tuti megdögleszteném, amint elárulta a titkát.
Madrigal
(spoileres, jelöld ki:) Annyira fájt, amikor
rádöbbentem, hogy mindegyik életében ugyanazt szerette és ugyanazon ajtó másik
oldalára vágyott. Itt
már elsírtam magam a könyvön.
HISZTI a sztori margójára (SPOILER!)
Jelöld ki, ha érdekel, de tényleg durva spoiler!
KOMOLYAN
MEGHALTAK? NEM MÁR!
Amikor Akira
benyögte, hogy a kiméráknak kampec, akkor legszívesebben kivágtam volna a
könyvet az ablakon. ANYÁM!
Nem is a
kimérák halála a bajom, hanem Kénkőé, Issáé, Twiggáé és Yasrié! Főleg Kénkő
miatt vérzik a szívem. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy megy a
történet, aztán Akiva lazán beközli az infót arról, hogy amíg a lány
kutatott-segített-várt és a többi, addig „Jah, pardon, kinyírtunk mindenkit,
aki fontos neked és a többi hozzájuk hasonlót is.”
Mi a ménkű?
(spoiler vége)
Nagyon kiborított,
igyekszem lenyugodni…. tényleg nemsokára már folytatom is a második résszel.
Idézetek:
❀
– Úgy is van – helyeselt Zuzana. – Esküszöm, napról napra
egyre több embert gyűlölök. Mindenki bosszant. Ha most ilyen vagyok, milyen
leszek, ha megöregszem?
– Te leszel az az ocsmány, vén tyúk, aki légpuskával lövöldöz
az erkélyről gyerekekre.
– Ugyan! A légpuska csak felhúzza őket. Inkább számszeríj.
Vagy páncélököl.
– Vadállat.
– Tudod, mit gondolok? Hogy a pillangók mindig ott vannak a
gyomorban, mindenkiben, állandóan…
– Mint a baktériumok?
– Nem, nem mint a baktériumok. Az egyes emberek pillangói
reagálnak más emberek pillangóira, mint a feromonok, így a megfelelő ember jön
a közeledbe, a te pillangóid táncolni kezdenek. Nem tehetsz róla – ez kémia.
❀
A szeretetért kunyerálástól állandóan úgy érezte magát, mint
a lábhoz dörgölődző macska, amint azt nyávogja: Simogass meg, nézz rám, szeress.
Jobb olyan macskának lenni, amelyik kifürkészhetetlen
tekintettel néz le a magas fal tetejéről. Olyan macskának, amelyik kerüli a
simogatást, nincs szüksége senkire. Miért nem lehet ő olyan macska?
Légy az a macska!!! – írta a lap sarkába hűvösen és
tartózkodón.
❀❀❀❀❀
Képgyűjtemény
a Pinteresten: Könyv
- Daughter of Smoke and Bone.
Különböző
Daughter
of Smoke and Bone #1 kiadások borítói a GoodReads-en!
❀❀❀❀❀
Nagyon el szeretném olvasni! Sürgősen! :) A Frigg rokkájával együtt! :) Köszi őket! :)
VálaszTörlés