Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (könyv és film)

Patrick ekkor olyat mondott, amit szerintem soha életemben nem fogok elfelejteni. – Charlie egy különc. Bob pedig hevesen bólogatott. És vele együtt a szobában mindenki. Kicsit olyan idegesség jött rám, mint korábban Bobra, de Patrick nem hagyta, hogy túl ideges legyek. Leült mellém. – Látsz dolgokat. Nem beszélsz róluk. És érted a lényeget.

Fülszöveg:

❀

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Könyv információk: Eredeti mű: Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower Eredeti megjelenés éve: 1999 Alexandra, Pécs, 2012 240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633570333 · Fordította: Gyuris Norbert

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem:

❀

Azt hiszem, rátaláltam arra a könyvre, aminek jobban szerettem a filmjét! Nem viccelek, komolyan gondolom. A könyv valahogy kevés volt; nem érte el azt nálam, amit a stílusilag hasonló Alaska nyomában, de elismerem, hogy a levél egy idegennek ötlet bejött.

A történet lassú, szinte andalgós – mintha a kissé lassú főszereplővel sodródnánk át a hétköznapokon. Ő olyan ahogy esik, úgy puffan típus. Ha Charlie nem lenne ennyire furcsa, akkor tökéletesen láthatatlan lehetne, mert beolvadni nagyon tud. Ritkán kezdeményez és ez engemet alkalomadtán idegesített. Nem is Charlie volt a kedvencem a könyvben, hanem Patrick. Ő egy igazi, vakmerő egyéniség – imádtam, ahogy felvállalja magát és a véleményét (khm… már amikor). A legjobban pedig a barátok hármasát szerettem: Charlie, Patrick és Sam részei tetszettek a legjobban meg a Rocky Horror Picture Show jelenetek. Lassú, de érdekes történet volt – néhány egész kemény szállal…

Arról, hogy mennyire Zabhegyező ez a könyv vagy sem: KIT ÉRDEKEL? Hagyjuk már a hasonlítgatást, kérem szépen.

Charlie nem útkereső srác a nagyvárosban, hanem egy kölyök, aki a saját kis agybajával együtt szeretne átevickélni a középiskolán, az életen. Elképeszti, hogy barátai lesznek. Igyekszik jó barát lenni. Képtelen feldolgozni, hogy tetszhet egy lánynak. Lépten-nyomon elsírja magát. Mégis annyira tökös, hogy nekiáll egy vadidegennek leveleket küldözgetni olyan részletességgel leírva mindent, ami vele történik, akárha naplót írna. Charlie csak Charlie… egy érzékeny, imádnivaló kölyök. Aki mellé szívem szerint oda állítanék pár embert, akik életben tartják, mert néha elég életképtelen…

Szerettem, ahogy a könyvekről írt! „Most ez a legkedvesebb könyvem, de persze mindig ezt gondolom, amíg el nem olvasok egy újabb könyvet.”

Értékelés: 4

Bővebben:

❀

Kedves Charlie!

Nagyon cukorpofa vagy, remélem, rendbe jönnek a dolgaid. Drukkolok, hogy Sam végül nagy sokára rádöbbenjen, hogy téged, a te szerelmedet fogadja el. Imádtam a barátaidat, de főleg Patrick-et.

Nem tudom, kinek írtál, és bár eleinte nagyon kíváncsi voltam Rá, a könyv első harmadára inkább csak élveztem a meséidet. Neked köszönhetően két ponttal is bővült a bakancslistám: a Zabhegyező elolvasásával és a Rocky Horror Picture Show megnézésével!

Élvezd a csendet, olvass sokat és maradjatok együtt. Mellettük nem lesznek rossz napjaid.

Köszönöm!

Ajánlás

Ha nem taszítanak a tinédzser hülyeségek, a drogok, a dohányzás és a vadulás. A történet kemény témákat dolgoz fel, akármilyen kis bájos, ártalmatlan könyvnek tűnik: NEM AZ!

Charlie olvasmányai a könyvben

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 

F. Scott Fitzgerald: Az Édentől messze 

J. M. Barrie: Pán Péter 

Jack Kerouac: Úton 

William S. Burroughs: Meztelen ebéd 

J. D. Salinger: Zabhegyező 

Henry David Thoreau: Walden 

Albert Camus: Közöny 

Ayn Rand: Az ősforrás 

William Shakespeare: Hamlet

John Knowles: A Separate Peace* 

*nincs magyarra lefordítva: A béke szigete

Igazából ezek közül egyetlen egyet olvastam – a Pán Pétert, egyet terveztem a regény előtt – A Hamletet, de a könyv hatására neki fogok állni a – Zabhegyezőnek is majd egyszer.

FILM (IMDb, Port.hu, SNITT)

❀

Annyira isteni jó lett ez a film! Fantasztikus a hangulata, zseniálisak a színészek, a zenék, a jelenetek és az egész abszolút hozta, sőt túlszárnyalta a könyvet! Ezt a filmet komolyan látni kell. Kell hozz egy bizonyos hangulat, mint általában az elmélkedős filmekhez-könyvekhez, de kihagyhatatlan.

Logan Lerman a legjobb választás volt Charlie szerepére, bár nem sírt folyamatosan, de mégis olyan volt, mintha erre a szerepre született volna. A másik színész, akinél képtelenség lett volna jobbat találni a Patricket játszó Ezra Miller volt. Róla még nem igen hallottam, filmben talán még sosem láttam, de szerzett magának a srác egy új rajongót. 

Sam szerepében Emma Watson igazából jó volt, de nem remek. Bár nem is jártam úgy vele, mint a Charlie apját játszó Dylan McDermott-al vagy a nővérét játszó Nina Dobrev-el, akiket nem bírtam… Annyira máshova skatulyáztam be őket a sorozatszerepeik alapján, hogy esélytelenek nálam az új szerepeikben. Hiteltelenek… de legalább jól játszottak.

Paul Rudd szerepe (Bill, a tanár) nem volt ugyan se jó, se rossz, de bírtam a filmben, akárcsak Watson kisasszonyt. Szeretem, ha a szeretett színészeim fel-felbukkannak egy jó filmben.

Adaptáció: 5/5 ☆☆☆☆☆

Nem hittem volna, hogy lesz valaha 5 csillagosra értékelt filmadaptációm, de ennyire jó adaptációval még nem is találkoztam. Ja, hogy az író rendezte a filmet? TÖKÉLETES munka, Mr. Chbosky!

Idézetek:

❀

A közös poénok nem voltak többé poénok. Történetté váltak. Senki sem emlegette a kellemetlen embereket és a kellemetlen emlékeket. És amíg a nosztalgia távol tartotta a holnapot, senki sem érzett szomorúságot.

❀

Csak azt szeretném, ha Isten vagy a szüleim vagy Sam vagy a nővérem vagy valaki más végre elmondaná, hogy mi a baj velem. Ha megmutatnák, hogyan legyek értelmes módon másmilyen. Hogy vége legyen ennek az egésznek. Hogy örökre magam mögött tudhassam. Tudom, hogy ez rossz dolog, mert ezért én vagyok felelős, és azzal is tisztában vagyok, hogy a dolgoknak először rosszabbra kell fordulniuk, mielőtt javulhatnának, mert ezt mondja a pszichiáterem is, de ennyi rosszat már nem tudok elviselni.

❀

– Te mindig ilyen sokat gondolkodsz, Charlie?

– Az baj?

Csak azt szerettem volna, ha valaki végre elmondja az igazságot.

– Nem feltétlenül. Csupán arról van szó, hogy néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől.

– Az baj?

– Igen.

✿❀✿❀✿

Képgyűjtemény a Pinteresten: Egy különc srác feljegyzései.

Különböző The Perks of Being a Wallflower kiadások borítói a GoodReads-en!

✿❀✿❀✿