Köszönet a recenziós példányért az írónőnek, Methis Arechin-nek!
– (…) Érti? Mintha…
ez számukra valamiféle játék lenne. Mintha mi lennénk a társasjátékukban a
bábok, akiknek lépkedni kell, de úgy nem érdekes a dolog, ha az egyik bábu
egyszer csak nem hajlandó a következő kockára lépni.
Fülszöveg:
◈
Az a rohadt golyó.
Hányszor akarta kitépni a szívéből, hogy megszabaduljon tőle.
Tudta, hogy akkor meghal, mégis ki akarta szedni, mert inkább a halált
választotta volna, mint ezt.
Mostanra ez is elmúlt. Hozzászokott a kis gömbhöz, és az
itteni létezéshez. (Mert ez nem élet, az erre az állapotra nem a megfelelő
kifejezés. Ez csak valamiféle létezés, amivel muszáj sodródni.)
Az ételhez. A zavaros löttyhöz. Még a szemben ülő ronda képű
öregasszonyhoz is, aki ugyanazt csinálta, mint ő. Semmi ingerkeltő nincs a
mozdulataiban, mintha csak egy tükörbe bámulna bele, mikor ránéz.
Kikötni vagy feltépni, lehúzni, félretenni, a gombokkal nem
kell törődni. Olyankor a ruhát (inget, nadrágot, akármit) széttépni, hagy
repüljenek a gombok szanaszét, mert azokra nincs idő.
Nem szokta megnézni, mennyi van még hátra a felöltözött
hullákból (hisz azok úgysem fogynak el soha) de most, valami mégiscsak arrafelé
vonzotta a tekintetét. Egy surranás? Egy mozdulat? Egy libbenés?
|
Könyv információk:
Publio,
2016
270 oldal · e-könyv
ISBN: 9789634246749
|
Megvásárolható ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Az író megkért, hogy olvassam el és
írjak róla, illetve megtetszett a borítón a Naruto mangából és animeből ismerős
Uchiha-szempár! Kíváncsi lettem, mert ráadásul horrornak van jelölve.
(Szerk.: Nem, nincsen köze az Uchihákhoz!)
Barangolás a horror-labirintusban
 |
| Kép a KOCKA című filmből Cube (1997) |
A történetét tekintve a sztori nagyon
jó kezdést kapott, ugyanis fejezetről-fejezetre új emberekkel ismerkedünk meg,
akik egy furcsa és veszélyes útvesztőben kóvályognak, és arra sem emlékeznek,
hogyan kerültek oda! Más történettel, más életből lettek kiragadva és tippjük
sincs, hogy mi történt velük. Bár jó, nem a legeredetibb a sztori kezdete,
engemet legalábbis az eleje a két kedvenc horrorfilm sorozatomra emlékeztetett.
Hangulatilag ijesztő és sötét, akárcsak a FŰRÉSZ széria, de a tévelygő, rémült
emberek kóborolása egy átláthatatlan rendszerű, labirintusszerű helyen vonulat
meg a KOCKA-filmekre hajazott.
Sokszereplős történet, mindig másnak
a szemszögéből látjuk a dolgokat. Mind másutt térnek magukhoz, teljesen egyedül
vannak. Megismerjük a múltjukat, velük megyünk a próbákkal teli úton, amíg
egymáshoz találnak és még később is váltakoznak a nézőpontok, amikor együtt
igyekeznek kijutni.
 |
| Kedvencem: Joana |
A nyelvezete
Az eleje néha túlírt, néha túl sok az
ige és érződik rajta, hogy az író sokat javítgatta – ezáltal némely mondat már
magyartalannak hat (ezt egyébként a végén is megfigyeltem egy helyen). Ahogy
belendül a sztori, eltűnnek ezek a hibák, mintha az írónőt is magával ragadta
volna írás közben a sztori – mind izgalmasabb, érdekesebb a sztori, annál
kevésbé éreztem sutának.
Egy jó szerkesztő csodákat tudna
művelni a regénnyel, mert az alapanyag nagyon ott van! Bár nekem a kedvenc
filmjeimre hajazó kezdéssel se volt különösebb bajom, ahogy megy a sztori, egy
egészen jó kis regény kerekedik ki belőle.
Szerintem
 |
| Charlotte, a kislány |
Érdemes elolvasni, mert egy elég jó
kis történetről van szó. Szeretem a sokszereplős, több szálon futó cselekményű
regényeket. Nem mondhatnám, hogy mindenkit szerettem, de az összes ember
érdekes volt és megvolt a maguk kis háttértörténete.
A történet eleje kicsit klisésnek – Kocka + Fűrész ötvözetnek – tűnt, aztán
az apró fémlapocskák utáni nyomozgatás, a hullák rejtélye, a helyszín
labirintusszerű folyosóin a sok bolyongás és az egymás ellen hangolódás
lekötött és érdekelni kezdett, mit kerekített ki belőle az író. Izgalmas volt és kíváncsivá tett! Gyorsan olvasható, érdekes könyv.
Egy jó szerkesztővel és egy másik
borítóval több esélye lenne a piacon – egyébként csak emiatt a két dolog miatt
vontam le pontokat. Nem tökéletes, de egy horror sci-finek jó, mert a történet
meglepően jó és (spoiler!) patent módon hozza, amit a cím ígér. (Spoiler vége)
KEDVENC: A legjobban a befejezés tetszett, én imádom az ilyen lezárásokat!
Értékelés: 4
OFF - Apró gondjaim:
A borító... Sajnos a történet ismeretében azt kell, hogy mondjam, abszolút nem illik
a könyvhöz, de még (az amúgy figyelemfelkeltő) címhez se. Továbbá én abszolút
újraalkotnám a FÜLSZÖVEGET
is, ami jelenleg egy
rész a regényből, de semmi nem derül ki belőle… Just sayin’!
Ajánlom…
Az erősebb gyomrú olvasóknak
ajánlanám, mert nem egyszer kerülnek TÚL közel hullákhoz a szereplők. Számomra
az egyik legdurvább részben konkrétan egy hullákkal teli hegyre kellett
felmászniuk, de több alkalommal feltűnnek felöltöztetett vagy lecsupaszított
halottak.
Nem ajánlom, ha nem szereted a horror sztorikat, nem bírtad a Kocka filmeket és/vagy a
Kocka című filmsorozatot.
Kedvcsináló idézetek:
◈
 |
| Das Cabinet Des Dr. Caligari dir. Robert Wiene, 1920) |
– Jupppijé! – kiáltott fel Graham. –
Hát kösz. És most mi lesz? Megöl bennünket?
– Mégis, mit képzel rólam, kedves
uram? Nem vagyok gyilkos. Legalábbis olyat biztos nem ölök meg, aki a kedvemre
való. Maguk pedig azok. Kedvemre valók, mindannyian. Egész a szívemhez nőttek…
– Milyen édes – mormogta Graham. –
Mindjárt elbőgöm magam. Aztán meg is puszilom, annyira meghatott.
◈
– Bárkik legyetek is, egyet jó, ha
megjegyeztek: az emberekben hatalmas az élni akarás. Fingotok sincs róla
mennyire.
◈
Sok időbe tellett, mire egyáltalán
felfogták, mi is van az ablakon túl. Az pedig még több időbe, amíg annak
tudatára ébredtek, hogy ezzel meg is pecsételődött a sorsuk. Joana egyenesen
sokkot kapott a látványtól. Andy elsírta magát, Bill Sanders pedig
nekitámasztotta a homlokát a sötét üvegnek, úgy ordított. Aztán a kezében a
robotkarral hatalmasat vágott az ovális ablakra, de az meg se rezdült tőle. Graham
egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán újra felnyitotta, hátha csak egy vízió,
vagy rossz álom az egész.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról
származnak:
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése