Dan Wells: Csak ​a holttesteden át (John Cleaver 5.)

 Köszönet a recenziós példányért a Fumax kiadónak!

(FB / Weboldal / Moly)

  

A halál a legteljesebb béke, amelyet valaha láttam, a legteljesebb nyugalom, amelyet valaha éreztem. A holttestek némák és nyugodtak és tökéletesek. Sosem éreztem nagyobb kényelmet, nagyobb békét, mint amikor egyedül csak a halál vett körül.

Fülszöveg:

☠

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.

Könyv információk: Eredeti mű: Over Your Dead Body Eredeti megjelenés éve: 2016 Fumax, Budapest, 2016 310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba Megvásárolható itt: FUMAX WebBolt

Előzmény trilógia: 1. Nem vagyok sorozatgyilkos 2. Szörnyeteg úr 3. Nem akarlak megölni 3,5 Next of Kin Új trilógia / sorozat: 1. Az ördög egyetlen barátja 2. Csak ​a holttesteden át 3. Már nincs vesztenivalód (befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Mert imádom Dan Wells regényeit, különösen a John Cleaver-sztorijait. Véres, horrorisztikus, elborult és mégis szerethető a maga beteg módján.

Szerintem…

Nagyon nagy fordulat volt számomra, hogy az előző részben szinte dúskáltak a javakban (egy kis segítség fentről jól jön ugye…), most pedig hajléktalanként járják az államokat, folyamatosan stoppolnak és számolgatják a pénzüket. Legalábbis John, aki megdöbbentően korrekt módon viseli a nyakába szakadt felelősség súlyát (Brooke + Kutyafiú) és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, miközben megvannak a maga lelki gondjai. (7 hónappal az előző rész után játszódik és 4 évvel a Nem vagyok sorozatgyilkos után vagyunk! Szóval nem kis idő telt el, volt ideje felnőnie a gyereknek rendesen.)  

Miután megszoktam, hogy John ennyire felnőtt és felelősségteljes, kifejezetten szerettem a törődő pillanatait. Szinte folyamatosan együtt rezzent a rá utalt lánnyal (vagyis lányokkal és nőkkel), holott az ifjúsági trilógiában alig bírta megállni, hogy ne darabolja fel azt, aki tetszett neki. Furcsa ez a másság, de jó összeszedettnek és „tisztességesnek” látni a srácot.

Mindent megtenne Brooke-ért, ami viszont felvet egy újabb problémát az ő gondosan kiszámolt életében:

„Lehetett ezt pontosan számszerűsíteni? Hány embert kötözhetek, kínozhatok és ölhetek meg, mielőtt túl sok lesz, és inkább hagynom kell meghalni Brooke-ot? Mint mindig, most is a moralitás matematikája akasztott meg. Nem öldökölhettem végig a békéhez vezető utat.”

Stílus? Mellékszálak?

Egyrészt marha izgalmasnak tartom a főszálat, ugyanis John minden ellenére továbbra is vadászik a Sorvadtakra, másrészt a könyv eleje picit unalmas volt. Lényegében utolérjük történetben a fiatalokat és komótos tempóban megtudjuk, hogy mi történt velük az előző rész óta eltelt hónapokban. Talán Dillonban indult be igazán a történet, amikor végre előkerültek az első kirakós darabok, aztán meg az újoncnak rémlő Mills ügynök dobta fel a sztorit. 

(Legalábbis én imádtam a pasi szövegét!) 

Több mellékszálon fut a sztori, hiszen Brooke önmagában is megér egy misét a helyzetével, akárcsak John, akinek van mivel megbirkóznia, de közben a fiatalokra vadászik FBI is és még ott vannak a Dillonban élő sok-sok emberek.

Összességében

Sschizophrenia
by Christian Sampson

A kezdése nagyon lassú volt, azt hiszem, hogy elszoktam ezektől a sérült lelki állapot fölött merengő történetektől, de amikor beindult a történet – le sem bírtam tenni! Ismét toporogva várom a folytatást és az újabbnál újabb Sorvadtakat / Áldottakat. Ha már a Sorvadtaknál tartok: a Fény Lelke Közösség érdekes közjáték volt, de a következő Sorvadt ellensúlyozta a röpkeségét. Nem tudtam eldönteni, hogy túl egyszerű volt vagy szimplán zseniális. 

A legjobb az egész kötetben talán a sokféle előbukkanó lány / nő volt – a kedvenceim Regina (és M.) részei voltak -, és megdöbbentett, hogy ez a kis sorozatgyilkos-palánta mennyire törődött velük.

A vége torokszorító… sokkolt. 

De be kell látnom, hogy John ilyen ember. 

John, „Hogy tehetted ezt?” – el nem tudom képzelni, hogyan tovább…

Értékelés: 4,5*

*Kedvenc sorozat

Borító

Be kell látnunk, hogy a magyar borító a legszebb (ld. a fülszöveg mellett), ugyanis az eredetinél (TOR BOOKS a jobb szélén) tetszetősebb (és jobban elkapja, hogy mennyire durva helyzetben van John és Brooke). A német  PIPER kiadó kindle borítója kifejezetten katasztrofális (középen), az angol TANTOR hangoskönyv  borítója elmegy, de semmitmondó… (a bal szélén)

Ajánlom

Mindenkinek! Fordulatos és véres!

Krimi-rajongóknak. Nyomozós, FBI ügynökös, utazós, zaklatós, egymással törődős sztorikat szeretőknek. Urban fantasy kedvelőknek. Sorozatgyilkosságos, pszichopatás könyvek kedvelőinek.

FIGYELMEZTETÉS!

Aki most kap kedvet a szép borító, a jó kis fülszöveg vagy a vélemények kapcsán, inkább a „Nem vagyok sorozatgyilkos”-sal kezdje! Szinte az egész trilógiából felhasznál spoilereket a könyv és a lezárás nagy BUMM!-ját is elmeséli.

Kedvcsináló idézetek:

☠

– Az a John, akit én szerettem, sosem volt normális. Ezt szerettem benne.

– Akkor is hazugság volt.

– Talán nem is vagy olyan jó hazug, mint hiszed.

– Tehát akkor beleszerettél egy pszichopatába? – Ismét ránéztem, és bár nem tudtam, miért, kezdtem bedühödni. – Az iskolában az összes srác közül én voltam az egyetlen olyan merengő, lélektelen tekintettel, mire te azt mondtad magadban, „Egy olyan fiúval akarok járni, aki bármikor megölhet”.

☠

– Mindegyik élete tökéletes volt – mondta Regina. – Csak ő ezt sosem látta be.

– Addig voltak tökéletesek azok az életek, amíg ő fel nem bukkant bennük.

– Nem, nem így értettem. Minden életben akadtak problémák azelőtt és azután is, hogy ő színre lépett. Úgy értettem, hogy az élet munka és fájdalom és nehézség, és éppen ezért érdemes megélni. Senki egyetlen problémája az volt, hogy ezt sosem ismerte fel.

– Szerintem ezt senki nem akarja felismerni.

– Pedig előbb-utóbb mindenkinek fel kell. Így növünk fel.

☠

– Pocsék vagyok a szeretetben – mondtam végül. – Egyszer szerettem valakit, és ő mostanra halott.

– Ezért nem tudod elengedni – krákogta Brooke. – Számodra egy hulla a tökéletes nő.

– A legelkúrtabb nyomorult vagyok, akivel valaha találkoztál. Az utolsó, ami lenni akarsz, az az én tökéletes nőm.

– Egy nap megteszem – suttogta. – Egy nap megölöm magam, és nem leszel ott, hogy megállíts.

– Akkor leszállok érted a pokolba, és visszahozlak.

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.

Különböző Over Your Dead Body kiadások borítói a GoodReads-en!

☠☠☠☠☠