2016. november 25., péntek



Agatha Christie: Gyilkosság ​Mezopotámiában (Hercule Poirot 14.) (könyv és film)


 
Mini-könyvklub 5. felvonás: krimi, thriller
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


Poirot franciás módon tárta szét a két kezét.
– Maga rám pirít, mademoiselle – mondta. – Leleplezi, hogy micsoda pletykás vénasszony vagyok. De hát mit akar? Mindig érdekeltek a fiatalok szerelmi ügyei.


Fülszöveg:
Amy Leatheran, a jó kedélyű és roppant hatékony ápolónő dr. Leidnertől, a neves archeológustól kap munkaajánlatot, aki éppen egy Hasszenje környéki expedíciót vezet. A tudós gyengélkedő feleségére, a már nem egészen fiatal, de még mindig vonzó Louise-ra kellene gondot viselnie a sivatag közepén. Amy tapintatos érdeklődésére, hogy tulajdonképpen mi is a baja a hölgyenek, dr. Leidner bizonyos ideges félelmekre tesz homályos utalást. Csak nem delirium tremens? – teszi fel magának a kérdést a sokat tapasztalt nővér. Ám amikor megérkezik az ásatás helyszínére, és négyszemközt marad Mrs. Leidnerrel, kiderül, téves volt az előzetes diagnózis. A szépasszony ugyanis egészen valós dologtól retteg. Nevezetesen attól, hogy rövidesen meg fogják ölni… 

Könyv információk:

Eredeti mű: Murder in Mesopotamia
Eredeti megjelenés éve: 1936
Ne jöjj vissza… címmel is megjelent.

Európa, Budapest, 2012
304 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789630795241 ·
Fordította: Szilágyi Tibor
Olvasott sorozat részek:





Hercule Poirot sorozat a molyon.
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

A történetről, a könyvről röviden

A történetet Amy Leatheran meséli el, aki egy nővér és kívülállóként vett részt a mezopotámiai ásatáson, ezért Dr. Giles Reilly felkéri, hogy írjon egy beszámolót az eseményekről. Kifejezetten érdekesnek találom, hogy ismét egy nem Poirot társa és legjobb barátja, Hastings által elregélt történetbe futottam bele!


Bírtam a nővér stílusát, bár szerintem eléggé ítélkező és kicsit tán rasszista is (a külföldiekre főleg), igazán érzékletesen írt le mindent. Tetszett, hogy a 88. oldalig fel sem merült POIROT neve! „- Hallott maga valaha egy Hercule Poirot nevű emberről, Leidner?” Az meg, hogy már megint fodrászhoz hasonlították, az zseniális volt! Poirot tényleg egy furcsa, kis ember, de hogy miért hiszik mindig, hogy fodrász?!

Szerintem

Maga a környezet igazán különleges, hiszen nem szoktam mindennap olvasni Mezopotámiában zajló könyveket, ráadásul régész társaságba sem gyakran futok bele! (Konkrétan egyetlen itt játszódó könyvet nem olvastam még és régészekkel vagy ásatással kapcsolatosat is talán csak egy-két másikat.)
A mesélő egészen egyedi, mert elsőre cseppet sem kedveltem, nem egy szimpatikus jelenség, mert mindenkivel van valami baja - ha külföldi, ha hűvös, ha alacsony, mindent szóvá tesz! Bevallom, hogy nagyon sokszor eltérő véleményen voltam ezzel a nővérrel és sokszor zavart eleinte a sok beszólása, mások leírása... 


Összességében

Nem volt rossz sztori, magamtól sosem jöttem volna rá arra, hogy kicsoda, hogyan és miért gyilkolt. Őszintén szólva tippem sem volt, jó kis csavaros történet ez! A helyszín tetszett, kedvelem a sokszereplős könyveket, de rettenetes volt, hogy szinte egyszerre mindenkit felsoroltak (kétszer is) és nehéz volt ennyi új embert észben tartani. Ugyancsak levon az értékéből a szájbarágós lezárás. 
Nagyon so-so érzelmekkel fejeztem be a könyvet, próbálkozni fogok még Poirot történeteivel, mert szeretnék rájönni, hogy miért van annyira érte az édesanyám, de különösebben mégsem bolygatott fel...

Értékelés: 4

8. évad 2. rész
Gyilkosság Mezopotámiában / Murder in Mesopotamia

Még életemben nem láttam egy Agatha Christie filmből készült filmet / sorozatot sem, így kíváncsian vágtam bele a könyv után ebbe a részbe… Sajnos nagyon eltér a történettől, aminek a legjobb része, hogy egy enyhén rasszista, kicsit zárkózott és kívülálló nővér regéli el a történetet, ami vele esett meg Mezopotámiában. Egzotikus helyszín, külső szemlélő – izgalmasan hangzik, de… az adaptálás bajos lett.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

!SPOILERES VÉLEMÉNY!

Poirot totál eltér a könyvbélitől - kényes, idegesítő és figyelmetlen jelenség - ráadásul hozza-viszi magával mindenhova az ő Hastingsét, aki jócskán eluralkodik a sztorin! Nem viccelek, néha konkrétan otthagyta az ásatást / a régészek lakhelyét, hogy kényelmesen aludjon, addig Hastings felügyelt az ottaniakra.
A „kedvenc” fordulatom az volt, hogy tök véletlenül bukkant fel, ugyanis még ügy sem volt, amikor már az elején összefutott az ásatás stábjával! 
Nem is értem ezt a feldolgozást… a könyv JOBB. Ettől függetlenül a szereplők miatt érdemes megnézni a filmet, mert jól alakítanak, még ha viccesek is néha.

Kedvcsináló idézetek:
Magából jó régész lett volna, M. Poirot. Megvan magában a tehetség ahhoz, hogy újrateremtse a múltat.
Én nem is tudom, mit képzeltem – valami Sherlock Holmes-szerűt: magas, karcsú termetet, markáns, intelligens arcot. Azt persze tudtam, hogy Poirot külföldi, de azt azért nem vártam, hogy annyira idegenszerű legyen, amilyen volt, ha tudják, hogy mire gondolok.
Az embernek egyszerűen nevetni lett volna kedve, amikor meglátta! Ilyet csak színpadon vagy moziban lát az ember. Először is szerintem aligha lehetett magasabb öt láb öt hüvelyknél – fura kis köpcös emberke, elég öreg, no és az a tojásfej meg az a hatalmas bajusz! Olyan volt, mint egy fodrász valami bohózatban!
Egyelőre nem is tudtunk tovább beszélgetni, mert megjött dr. Reilly, és tréfásan kijelentette, hogy a legfárasztóbb pácienseit időközben nagyrészt megölte.
A munkásokon muszáj volt nevetni. Sose láttam egy csomóban ennyi madárijesztőt – mind hosszú lebernyegbe és rongyokba öltözve, a fejük meg bekötve, mintha a foguk fájna. Kosarakban ide – oda cipelték a földet, és időnként énekeltek – ők legalábbis azt hitték, hogy énekelnek –, valami furcsa, monoton kántálást csaptak, aminek nem volt se vége se hossza, és mindig egyforma volt. 
❖❖❖❖❖
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek - Agatha Christie
Egyéb Murder in Mesopotamia (Hercule Poirot, #14) kiadások a GoodReadsen.
❖❖❖❖❖

10 megjegyzés:

  1. Milyen igazad van, most hogy olvastalak, eszembe jutott, hogy az elején én se kedveltem a nővért, mert mindent leszólt, és olyan hűvösnek tűnt. :) De aztán lassanként megkedveltem, a vicces kiszólásai nekem tetszettek.

    A szereplőket tényleg nehéz volt megkülönböztetni sokáig, valóban nagyon egyszerre kaptuk meg az összeset, én se tudtam szétválasztani őket. Egyébként a filmben kevesebb is volt a szereplő, ugye? Mintha Emmott nem lett volna. Jobb is így, mert nehéz követni, annyian vannak.

    A film kapcsán viszont tudod már, hogy mennyire nem értek egyet ezzel: "a szereplők miatt érdemes megnézni a filmet, mert jól alakítanak, még ha viccesek is néha."
    Szerintem egyedül Poirot alakított jól. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A film kapcsán - mint már lehet írtam is? - igazad van. Elképesztően suták az alakítások, de amatőröknek viccesek. XD (Ld.: az a kínos birkózásos jelenet) Nem bánom, hogy megnéztem a filmet (csak Mr "Kényeske" Poirot miatt), de egyszer elég volt (- Mr "Nincs helye a történetben, de a hülyefejűt királyul eljátszó" Hasting miatt).

      Törlés
    2. birkózásos jelenet? A nyitó jelenetre gondolsz, vagy mire?

      Jaj, hát Hastings-et én általában szeretem (Mindegyik részt láttam legalább egyszer), olyan kis aranyos és lassú felfogású, nem lehet nem szeretni - de most ebben a részben valahogy mégse volt annyira cuki, mint szokott.

      Én se bántam meg végül, hogy újra megnéztem, mert a végére már egész megszoktam őket, meg hát Poirot elég rendesen átveszi a szerepet a végén, és ő meg nagyon jól alakít. De az elején azért sokáig zavart, hogy milyen amatőrök, meg különösen a szinkronhangok voltak fájdalmasan gyengék. Kíváncsi lennék, hogy eredeti hanggal mennyivel tűnik jobbnak.

      Törlés
    3. brizkózásos: az a nagyon kínos jelenet, amikor az ásatáson valamelyik nyomorult munkás bosszút akar állni az egyik régészen (az apja miatt talán?!)... Hát az borzasztó. :D

      Törlés
    4. ja igen, az vicces volt! :D :D :D a bátyját akarta megbosszulni, mert ő halt meg a film legelején.

      figyi, van egy fogas kérdésem. Hogy a bánatba kell azt elképzelni, hogy valaki "elcsíp" egy táviratot, és másikat küld helyette? Ezt te érted?

      Törlés
    5. Ja, tényleg, a bátyját. Tök nem volt meg az a szál... :D

      Én ilyen postakocsis témában gondolkodtam. Tudod, régi filmekben ilyen lovaskocsik hozzák-viszik a postát. Gondoltam a táviratot is... X) Vagy lovas futárok? Bár jön egy rabló, leüti, elolvassa az üziket - ez már bonyolultabb... X)

      Törlés
    6. Szerintem nem lovaskocsi, hiszen akkor hogy érne oda meg vissza a távirat Amerikából, meg a világ különböző tájairól?! Arról nem beszélve, hogy ha leütik a postakocsist, akkor elég nyilvánvaló lesz, hogy babráltak a levelekkel, nem?
      Én arra gondoltam, hogy morzejelekkel küldik egyik postáról a másikra. De így aztán még érthetetlenebb, hogy hogyan lehet meghamisítani (vagyis kicserélni) egy már elküldött üzenetet valami másra.
      Benne lesz a kérdőívben is ez a kérdés, csak gondoltam, előbb megkérdezlek, hátha tök triviális a megoldás, és csak én vagyok ilyen értetlen. :)

      Törlés
    7. mármint pár nap alatt hogy érne oda meg vissza az üzenet... kicsit kapkodva írtam, bocsi

      Törlés
    8. Aha! Értem, mire gondolsz! Amúgy biztosan le lehetett hallgatni a morzés témát is, hiszen nem túl bonyolult. :D Biztosan valami tök triviális dolog lenne a megoldás, kíváncsi leszek, hogy mit válaszolnak a többiek. XD

      Törlés
    9. hát igen, lehallgatni még lehet, de hogyan cseréled le egy másik üzenetre?!? elvágod a vezetéket, amikor jön az igazi üzenet, majd újra drótozod és akkor küldöd el helyette a sajátodat? Ez valahogy nem jön ki, hiszen előre honnan tudnád, hogy mi az üzenet, és hogy érdemes-e meghamisítani?

      Törlés