– Nem fogsz elkésni?
– Megyek valahová? – kérdezett vissza apa. Nem
fordult felém, Venczel urat nézte a körfolyosó túloldalán. Misu idegesen
felröhögött, aztán prüszkölve köhögte fel a félrenyelt kakaót.
– Reggelente általában elindulsz dolgozni –
mondtam.
|
✖
Akinek egy szomorú stand-upos az
apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg
mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen.
Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak
a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és
egy igazi barátnője is.
Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá
az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén
találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy
szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van
sajnálni magát.
Tanítás után vacsorát főz, leleplez
egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus
nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit
ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2016
Tilos az Á Könyvek,
Budapest, 2016
246 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789634101369
|
Sorozat:
1. Stand
up!
2. Most már igazán
(még nem befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Egyrészt, mert Szimirza
ajánlotta az ő számára fenntartott ajánlópolcomon másrészt azért, mert még
nem olvastam rossz könyvet a kiadótól és rám fért valami jó. (Egyébként Merítés-díj esélyes, vagyis kihíváshoz
is kell! ,))
Szerintem...
Nagyon érdekes, hogy egy igazán naiv,
14-15 éves lány szemszögéből látjuk az alkoholizmust, a családi kapcsolatokat,
a segítségre szoruló állatokat és embereket. Bakos Virág nem akar sokat, csak
szeretne jóban lenni az osztályával, szerető és összetartó családot akar és
kevesebb boldogtalanságot a szeretteinek… Ő mindenkinek azt kívánja, hogy „jól”
legyen.
Szerettem Virágot, nem is értem,
hogyan lehet őt nem szeretni! Azt hiszem, hogy a szívem szakadt meg érte,
amikor kifejtette, hogy mit és miért szeretne a szuper képességének…
Persze nem egy nagy giccs a sztori –
félreértés ne essék! -, tényleg vannak benne komoly témák és még komolyabb történések,
pl. Berci csavarja várható volt, de kételkedtem benne, hogy meg meri-e lépni a
szerző! Az édesapa alkoholizmusa, a bemutatott feleség alapanyag rájuk erőszakolása,
a lassú csalási csőd és Virág testvéreinek kálváriája csak még erőteljesebben
hatott a mesélő naiv elbeszélésében. Néha megrázó élmény volt olvasni!
A regény szerkezete és sztorija
Naplóregény, amivel nem is lenne baj,
de eleinte roppant idegesítő, hogy röpke bekezdésekből tudjuk meg, hogy ki
kicsoda Virág életében és mi a sztorijuk. Meg kell szokni, nincs mese, ugyanis
utána fel sem tűnik a sok apró információmorzsa és élvezetessé válik a lány
mesélési stílusa.
Problem…?
Virág nővérét, Verát és az ő
mentalitását nem sikerült megkedvelnem. Borzasztó perszóna, akinek semmi sem
számít… Ha ezen az úton halad tovább, akkor „rongy nő” lesz belőle, akibe
minden férfi beletörli majd a lábát. (If you
know, what I mean!)
„–
Mi van akkor, ha egyszerre két srácba zúg bele az ember?
–
Viccelsz? – nevetett fel megkönnyebbülten. – Akkor egy egész jegyet romlik az
átlagod a suliban.”
Összességében
Izgalmas, sokrétű és ötletes
történet. Tetszett a csajszi stílusa, bár meg kellett szoknom a történetmesélés
módját… Kellemes kikapcsolódás, humoros sztori épp annyi drámával és
szomorúsággal, amennyi ahhoz kell, hogy ne egy fluffy ifjúsági regényt kapjunk.
A borító nagyon aranyos, kifejezetten ötletes és jópofa, szinte az olvasó
kezébe ugrik!
Imádtam a főszereplő elköteleződését
az állatok (kutyák, hörik, madarak), Gerald Durrell könyvei és a családja iránt.
Bírtam Dani fejét, tündéri kissrác a maga nem tolakodó, segítőkész, rajongó
módján, de az én kedvencem mégis Berci volt, aki szinte betegesen vágyik egy
barátra, pár jó szóra és egy kis odafigyelésre. (Marhára utáltam Virágot az
elején, amiért folyton lerázta szegény gyereket…)
Kedvencek: BERCI ( ♥ ), Virág, Misu
Értékelés: 5
Bónusz pont a könyvnek, amiért a mondanivalójával a helyes
irányba tereli az olvasót (pl.: egymás segítése, elfogadás, családszeretet, állatmenhelyek
támogatása, stb…). ABSZOLÚT AJÁNLOM!
Folytatom? Naná, hogy!
Kedvcsináló idézetek:
✖
Még Vera is kedves velem,
tegnap felolvasott nekem a Coco Channel -életrajzból, amit karácsonyra vettem
neki, ma pedig ő díszítette fel a tortámat marcipánkutyákkal és egy madárral,
ami szerinte szalakóta, pedig igazából papagáj. Persze csupa olyasmit kaptam,
amire már nagyon szükségem volt, új sportcipőt meg télikabátot, mert most volt
leértékelve, de aztán ki ne nődd nekem a nyáron, majd igyekszem, Helga néni, de
Misu kitett magáért, és valahonnan megszerezte nekem a Hahagájt, az egyetlen Gerald Durrell-könyvet, ami nem volt meg
nekem, sőt még egy tábla csokit is vett mellé, s az egészet átkötötte egy madzaggal.
✖
Apa szétválasztott
minket, de annyira elszomorodott, hogy meg kellett bontania a misebort, amit
Helga nénitől kapott ünnepi alkalmakra. Mire tartogassam, nekünk nincsenek is
ünnepi alkalmaink, mondta, én pedig megsajnáltam, és odaültem mellé a
karácsonyfa alá. Mire elállt az orrom vére, rájöttem, hogy inkább magamat kéne
sajnálom, végül is apa legalább misebort kapott a testvérétől, én meg csak egy
lecsúszott jobbegyenest.
✖
– …Miért vagy te ennyire
ügyetlen, Virág?
– Nem tudom, Helga néni,
talán mert az apám túl sokat ivott, amikor az anyám terhes volt velem.
– Virág! Hogy mersz ilyet
mondani! – sikoltott Helga néni – Azonnal kérjél bocsánatot!
– Bocs, apa!
– Egyre jobb Virág –
felelte apa cinkos mosollyal – Ez már egy egész komoly vicc volt.
– Feri, nem lehetsz
ennyire engedékeny! Nem lehet így gyereket nevelni!
– Arra nevelem őket, hogy
tiszteljék, ami számomra fontos. És a humor, számomra az egyik legfontosabb.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a
Pinterest táblámról származnak:
Egy majdnem normális család
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
hát én nem tudom, engem kifejezetten taszít ez a borító. Nagyon szépek a színei, de valahogy az a hatalmas haj, és hogy bele van gabalyodva egy óriási bélyegszerű cucc, ami a könyv címét mutatja... hát... nekem nem jön be. :) És a lány tekintete is olyan furcsa.
VálaszTörlésBocsi, hogy leszólom. :)
Nyugodtan!* Mondjuk a hajáról szegényke nem tehet, az egész könyv tele van azzal, hogy mindenféle kenceficével próbálja kigubancolni... :') Csak nekem ez valahogy nem tűnt fontosnak, említésre méltónak... (Amúgy Virág elég furcsa, lehet azért ilyen a tekintete. :D)
Törlés*Nekem a második részé ilyen: nem szeretem, nem jön be... - furcsák rajta az emberkék...
Na most megnéztem a második rész borítóját, az szerintem nem rossz. :) Azon olyan kedves arcuk van, a haja se olyan bántó, és ez így már hihetőbb, hogy nem a hajában, hanem a nyakukban lóg a tábla. Bocsi, úgy látszik, ebben nagyon nem egyezünk. ;)
Törlés:D Nem gond, szerintem ez vicces.
Törlésszerintem is ;)
Törlés