Nincs olyan földi fegyver, amely felérne egy
szerelmes lány elszántságával.
|
❀
Miután megmentették a világaik közötti
szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten
napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat
egymás karjaiban. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig…
Az egyezség, amelyet a Föld és a L'eihr kötött, olyan ősi
erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a
titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek,
megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak.
Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját
bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás
lesz mindkét világ végzete.
Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön,
és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi
az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket.
Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell
harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik
megmentéséért.
Könyv információk:
Eredeti
mű: United
Eredeti
megjelenés éve: 2016
Maxim, 2016
336 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632617701 ·
Fordította: Béresi Csilla
|
A sorozat részei:
1,5. Until Midnight (angol)
3. Összefonódva
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Imádom Melissa Landers sci-fi YA
regényeit! Nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy a kiadó lecsap a Starflight-könyvekre
is!
Szerintem…
Kicsit baljóslatúbb volt ez
a történet, mint az előző két rész, ami vagy a kilátásba helyezett galaktikus
háborúnak, vagy a két bolygót fenyegető, ősi idegeneknek köszönhető. Persze csak tippelek! Szerencsére
megmaradt a humoros, családi élcelődéssel és vérszívással teli, egymással évődő
hangnem, amit az eddigi részekben is annyira szerettem.
A depressziósabb részek
is érdekesek voltak, hiszen Syrine gyásza is jól megkavarta a dolgokat,
akárcsak az újonnan felbukkanó Rune! Rune „tragédiája” bár szomorú (és
hátborzongató), mégis meglepően egyedi! Nagyon érdekes mind az ő mellékszála,
mind maga a mellékszereplő. Egyszerre
utáltam, sajnáltam, bírtam, szántam és imádtam a csajszit, ami finoman szólva
is különös, mert vagy utálok valakit, vagy nem. Most drukkoltam neki is és
ellene is.
A kevésbé depis sidestoryk
közül Jake szerelmének a történetét kedveltem, bár magát a srácot a Holdig
pofoztam volna a húzásai miatt.
Nagyon tetszett, hogy végre
elkezdődött a kolónia belakása, elkezdtek jönni a l’eihrek és az emberek.
Kicsit aggódtam, hog mit sikerült Carának kihoznia az egészből, mert az
idegenek fenyítési módszerei több mint elfogadhatatlanok az embereknek. Féltem,
mi lesz, de a lánynak sikerült egy relatíve korrekt megállapodást kötnie,
vagyis inkább kiharcolnia. (Azért a
bemutatott idillt nem vettem be! Bár érdekesnek találtam a két faj
összehozását, még mindig nem húz a szívem a L’eihr bolygóra vagy a kolóniára.
Teljesen megértettem Jake lázongásait, még ha egy cseppet sem bírtam a srác
fejét.)
Cara + Aelyx = Calyx
Az a helyzet, hogy a
rajongók hajlamosak összevonni a kedvenceik neveit egy közös névbe, ezáltal egy
közös személyiséget alkotni az imádottaknak vagy egy burkot vonni köréjük. Én
még könyvben nem találkoztam hasonlóval - talán
csak a Fangirlben meg a Bexi sorozatban, de mindkettőben csak a neveket vonták
össze szóban -, ez a jelenség a fandomoknál meg a celebeknél elég gyakori. Pl.:
Harry + Draco = Drarry, Angelina + Brad = Brangelina – vagy…
„–
Mi az a Calyx?- kérdezte Aelyx.
–
Cara plusz Aelyx.- A hajónk neve.
–
Hajónk? Miféle hajóról beszélsz? Vitorlásról talán?
Cara
nevetve megveregette a fiú térdét.
–
Később elmagyarázom.”
|
Nagyon fájt, amikor
leesett, hogy a shippelést (angolul: shipping) fordították úgy, hogy a (közös)
hajó neve. Shipping vagy „I ship it” jelentése: amikor úgy
gondolod, hogy két ember szerinted nagyon jó párost alkotna együtt, akkor
(fejben / fanficben / fanartban / etc) shippeled
őket.
Abszolút és
maradéktalanul meg voltam elégedve a könyv szövegezésével eddig a könyvig, de
ezt valami borzasztó volt magyarítva látni. (OFF: Nem tett jót a sorozatnak az
új fordító…) Humoros és groteszk élmény volt, ráadásul nem jöttem rá, hogy
miként kéne magyarítani ezt a közös nevezőre hozást, shippelést… de a Calyx nagyon
aranyos gondolat, ezért nem is morgok tovább. (Még annyit, hogy azért a 11.
oldalon a „tízedik” elírása fájt…
Ahogy a később váratlanul felbukkanó „evvel” is.)
Összességében
Mit mondhatnék a
könyvről? Jó könyv. Már a 32. oldalon szexelnek benne… Na, komolyra fordítva a
szót! (Persze ettől még tényleg szexelnek
benne a 32. oldalon!) Khm…
Tetszett, hogy az
aribolok megszólalása (és az emiatt felmerülő problémák) mellett a párosok vitték
a történetet előre. Szerettem, hogy ennyiféle szerelmet bemutattak a könyvben,
de nem törekedtek gejl happy endekre mindegyiknél, hanem akadtak megrázóbb
párok is.
Ha minden trilógia /
sorozat befejezése ennyire tökéletesen illeszkedne a korábbi részekhez, akkor
nem lenne annyi frusztrált könyvmoly; szerintem ez a zárókötet kimeríti a „tökéletes befejezés” fogalmát. Mindent megkaptam, amit vártam és még többet
is (pl: Zane tette, Rune története) – egy
szó, mint száz: imádtam a trilógiát az elejétől a végéig!
Tényleg csak az egész széria
margójára: jó lett volna, ha az eredeti fordító viszi végig a trilógiát, ha már
elkezdte…
Értékelés: 5
Ajánlás… azoknak, akik kedvelik az ember + földönkívüli románcokat.
Szerintem tartalmasabbak a karakterei és jobb a története, mint a Luxen-szériáé
vagy a Buroké.
A történet lezárásáról – spoiler!
(Jelöld ki,
ha érdekel.)
Az aribol-szál érdekes volt, akárcsak
a békét és összefogást ellenző intergalaktikus háború belengetése is! De nekem
leginkább a kevésbé fontos karakterek happy endje tetszett. Troy végre megkapta
Elle-t, David visszatért az életbe és visszatalált Syrinehez – engemet ezek a
momentumok érzékenyítettek el!
Számomra a legnagyobb HAPPY END az
volt, amikor RUNE kinyírta végre az ő egyetlen szerelmét, akit már a második
rész óta rühelltem, mint állat. Mégis micsoda beteg állat volt már JAXEN?!
Amikor megtudtam, hogy Cara 2.0-ás változatát leklónozta, ráadásul gyorsítva,
akkor kaptam két idegbajt… Egyet, mert JAXEN egy szörnyeteg, majd egy másikat,
mert elkezdtem sajnálni csóri RUNEt, holott rühelltem őt is az első
másodperctől…
SPOILER vége
Kedvcsináló idézetek:
❀
– Nézd, mindkét faj
kihalhat egy héten belül – érvelt tovább Cara. – Mi vesztenivalód van?
Jake félrebillentette a
fejét, úgy nézett rá.
– Tudod, ez nem is rossz
csajozós szöveg.
❀
– Mit?
– Hogy szükségem van rád.
– Nem azért jöttem, hanem
mert nekem volt szükségem rád –
vallotta be Aelyx.
Szavaira Cara ellágyult,
hiszen mélységes összetartozásukat bizonyították. Valóságos természeti erő volt
a szerelmük, egyfajta lelki gravitáció, amely összekötötte őket, akár az egymás
körül keringő planétákat a nehézkedés törvénye.
❀
Egy régi mondás szerint
nem készíthetsz omlettet, csak ha feltörsz hozzá pár tojást. Vagy, ahogyan apu
megfogalmazta: „Ha napjában legalább egyszer nem cseszel el valamit, nem
próbálkozol elég komolyan.”
❀❀❀❀❀
❀❀❀❀❀
A Holdig pofoztad volna?!!? :D :D :D :D hát ezen meghaltam. :)
VálaszTörlésNeked nem volt túlságosan nyálas, hosszú, vontatott a regény eleje? Engem ez zavart leginkább. És én sajnáltam azt is a végén, SPOILER!!!! hogy feltámasztották Davidet, szerintem nem kellett volna, ez így már túlságosan nagy happy end, és hihetetlen is. Valahogy ettől a szememben gyengébb lett a történet.
A fordító cserét sajnálom, mondjuk pont az ilyen béna fordítások miatt szeretem inkább angolul olvasni a regényeket. Nekem ami nagyon emlékezetes (és fájdalmas), az a "tortaszelet" volt a "piece of cake" helyett. :D :D