|
A két fiú farkasszemet nézett egymással. Két
világ: a vadászat, a tervezgetés, a testi erőkifejtés s a vad életöröm
világa, és a kiábrándító s mégis sóváran vágyott józan ész világa.
|
Fülszöveg:
✖
Golding a második világháborúban
szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén
megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember
félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan
izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk.
A világban háború dúl, s a fiúk
repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol
a civilizációtól – amely talán éppen elpusztul –, s megpróbálnak értelmes
rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a
menekülésnek.
Sokáig kellemes, szinte idilli
játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a
nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és
expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben – eleinte szinte
észrevétlenül – sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó
engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják
vele együtt a Legyek Urát.
|
Könyv
információk:
Eredeti mű: Lord of the Flies
Eredeti megjelenés éve: 1954
Európa,
Budapest, 2011
252 oldal ·
keménytáblás ·
ISBN: 9789630792523
·
Fordította: Déry
Tibor
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Ez egy régi tartozásom
magammal szemben, ugyanis igyekszem a disztópia műfaj nagy klasszikusait
elolvasni és mindig mindenki A Legyek
Urát firtatja, ha elkezdek a téma ifjúsági részlege iránti rajongásomról
beszélni. Már jó néhányszor megfogadtam, hogy ez lesz a következő olvasmányom,
no, most tényleg az lett. (Hogy miért?
Mert megláttam ezzel a zöld borítóval a könyvtárban és nem bírtam ott hagyni!)
(OFF: Kutakodás közben
tudtam meg, hogy a 2015-ös verzió új fordítás… Bevallom, most elcsábultam az
újraolvasásra, mert ebben a kiadványban – amit 1963-ban fordított Déry Tibor -,
elég sok régies szó szerepel.)
Szerintem...
Mindenképpen érdemes
fiatalabb korban elolvasni ezt a könyvet, amikor még nem olvastunk túl sok jó
és/vagy véres könyvet, mert különben nem érezzük annyira megrázónak. Tudom,
hogy én sem akkor olvastam el, amikor KÖTELEZŐ volt, de végig úgy éreztem, hogy
sokkal inkább át tudnám élni, ha korban közelebb állnék a fiúk korához vagy nem
olvastam volna annyi jobbnál jobb könyvet. (OFF: Mindazonáltal kötelezőnek épp megfelelőlen tartom, hiszen ezen a könyvön aztán el lehet témázgatni egy nyitott tanárral!)
Azt hiszem, hogy csupán
annyi energiát feccölt az író a műbe, amíg nem érezte eléggé szimbolikusnak a
dolgokat, aztán otthagyta. A karakterek abszolút alapszintűek, klisések. Kapunk
egy okos, kigúnyolandó, szemüveges, pufi srácot (Röfit), aki a magas,
megbízhatónak és jóságosnak tűnő vezéralkat (Ralph) nyomában jár. Természetesen
jár egy nagyarcú ellen (Jack Merridew) is, aki szintén vezéregyéniséggel van
megáldva, ráadásul karizmatikus is és elsőre ugyan bratyizik a szintén
karizmatikus, továbbiakban megválasztott vezetővel, de már érezzük, hogy valami
baj van a fejében. Kapunk buta csordát – „apróságok” gyűjtőnéven, akik
naphosszat zabálják az érett-éretlen gyümölcsöket, folyton fáj és megy a hasuk,
de inkább megszokják, mint hogy belegondoljanak, miért is vannak néha napokon
keresztül rosszul.
„A maszknak engedelmeskedni kell.”
Attól függetlenül, hogy
nem fogtak meg különösebben a karakterek vagy a cselekmény, nagyon jónak
találom az alapszituációt. Egy csoport angol srác egy felnőttek nélküli
szigetre vetődik, ahol túl kell élniük és az ügy érdekében az lenne a legjobb,
ha összefognának. De az ember hajlamos megőrülni a vadászat izgalmától és az
éjszaka sötétjétől, így elkezdenek megbomlani az agyak és meglazulni a
kapcsolatok. A gyilkosságot támogató vadászok leválnak a megfontolt csapatról.
„Jobb halántékán egy ér belesajdult az agyvelejébe.”
Érdekes, hogy miként
viselkedik egy magára maradt gyerekcsoport, ha két erős vezéregyéniség áll
eléjük és mindkettőnek mások az elképzelései és a prioritásai. Tetszett Simon
picit halvány, de folyamatos jelenléte, ahogy Röfi kitartása a szabályok és a
szabályokat képviselő Ralph mellett. Samsericet cukinak tartottam, bár kicsit
meredek volt a velük behozott kényszerítéses
csatlakozás-szál…
Megmondjam, hogy mit nem
értek? Miért A Legyek Ura a
címe? Oké, leesett az állam, amikor szegény őrült által végre találkoztam a
Legyek Urával és… megszólalt. Értem, hogy az első gyilkosság sokféle őrületet
okozott és értem, hogy épp itt az ideje egy új „valamit” tisztelni, de… Miért
éppen a Legyek Ura lett kiragadva, miért ez lett a címe, amikor rogyásig van
szimbolikus dolgokkal a könyv? (Pl. a zöld borítón lévő félig törött szemüveg,
a kagyló, az ejtőernyős, a sötétben kígyózó szörnyek, satöbbi.)
Összességében
Fiatalabb koromban lehet,
hogy nagyobb élményt okozott volna. Mostanra már számos „gázos” disztópiára
kukkantottam rá és jó néhány gyilkosságon túl vagyok – Na, nem úgy! -, ezért nem volt túl katartikus olvasásélmény…
Egyszerre éreztem
borzasztónak és érdekesnek. A történet nem túl összetett, néhol kicsit
keszekusza is volt számomra - napok tűntek el, máskor meg szinte örökké tartott
az éjszaka a könyvben. Izgalmas volt a szabadság-vadság párhuzam, ahogy az is,
hogy mennyire ragaszkodunk és / vagy nem ragaszkodunk a szabályokhoz, a normákhoz
egy speciális helyzetben! Eléggé ambivalensek az érzésem… nem vagyok elájulva
tőle, de régóta kíváncsi voltam rá. Okozott egy kis csalódást, hogy nem is
annyira durva, mint vártam, holott alapvetően elég erőszakos, meredek dolgok is
vannak benne.
Egyszer érdemes
elolvasni, de a mai kor erőszakos (skandináv) krimijeihez, thrillerjeihez vagy
disztópiáihoz képest picit „porosnak” éreztem ezt az 1954-es kalandregényt.
Értékelés: 3
Színházas OFF: Most ugyan a Valahol Európábant csinálta meg gyerekekkel a színházunk, de én abszolút vevő
lennék A Legyek Urára is! :D Vajon elengednék az anyukák meg az apukák a
kicsiket egyáltalán a castingra?!
Ajánlom…
► ha szereted a klasszikusokat, a Nagy
Könyveket vagy érdekel, hogy melyik az az 1001 könyv, amit el kell olvasnod
mielőtt meghalsz.
► ha disztópia fan vagy.
► ha kedveled az elveszett emberekkel
kapcsolatos és/vagy titkos szigeteken játszódó történeteket.
Nem ajánlom, ha nem szereted a fentieket vagy nem érdeklődsz az
olyan könyvek iránt, amikben gyermekek hadakoznak egymással.
FILMADAPTCIÓK?
Két filmadaptációja is
van. Létezik egy egész könyvhű 1963-as A legyek ura (IMDb / Port.hu / Snitt) és egy elég modorosnak mondott 1990-es A legyek ura (IMDb / Port.hu / Snitt) film.
Én egyiket sem tervezem
megnézni, de ha tervezném, akkor mindenképpen a korábbit nézném meg, ugyanis
még ahány embert csak kérdeztem, mindenki azt javasolta, dicsérte. Bár nem
vagyok oda a fekete-fehér filmekért, ennek a sztorinak 100%, hogy jót tesz ez a
színvilág. Extra vérfagyasztóvá varázsolhatja – és a trailerek alapján meg is
tette.
Kedvcsináló idézetek:
✖
- Tudom, hogy itt nincs
szörny…úgy értem, olyan, ami agyarral, karommal támad…s azt is tudom, hogy itt
nincs mitől félni…
Szünetet tartott.
– Hacsak…
Ralph nyugtalanul
megmozdult.
– Hacsak…?
– Hacsak az emberektől
nem.
✖
– Hát a következőt akarom
mondani. Úgy viselkedtek, mint a gyerekek.
Újra felhangzott a
hurrogás, majd újra elhalt, amikor Röfi ismét felemelte a fehér varázskagylót.
– Mi jobb: kifestett
ostoba vadakat játszani, vagy értelmesnek lenni, mint Ralph?
A vadak között nagy zaj
támadt, de Röfi túlkiáltotta.
– Mi jobb: a törvények
szerint élni békés egyetértésben, vagy vadászni és ölni?
✖
– Disznót vágni kell –
mondta Ralph vadul. – Ügy is szokták mondani, hogy: disznóvágás.
– Az ember elvágja a
torkát, hogy kiengedje a vérét magyarázta Jack – különben nem lehet megenni a
húsát.
– Hát miért nem vágtad
el?
Mind a hárman nagyon jól
tudták, hogy miért nem vágta el: mert elképzelhetetlenül szörnyű dolog lett
volna lesújtani a késsel, s élő húsba vágni vele… elképzelhetetlenül szörnyű
lett volna a vér látványa.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a
Pinterest táblámról származnak:
Lord of the Flies borítók a GoodReads-en.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése