Köszönet a recenziós
példányért a Fumax kiadónak!
Philip felidézi
az alapkiképzése egyik szlogenjét.
Egy katonának készen kell állnia egy nála őrültebb
ellenségre.
|
✖
Philip Tonka
hat hónap kóma után tér magához. Senki sem tudja, mi történhetett vele –
ugyanis teste összes csontja összetört. Halottnak kellene lennie, mégis él. És
napról napra egyre több derül ki arról, hogy mi is történt vele…
A Danes együttes – Detroit üdvöskéi –
tagjai az 1950-es évek derekára kiégtek, és inspiráció hiányában képtelenek
újabb slágert szállítani a közönségnek. Kétségbeejtő helyzetüknek az amerikai
kormány egyik ügynöke vet véget, aki különös megbízással keresi fel őket. Egy
afrikai sivatagba kellene elutazniuk, hogy felderítsék egy rejtélyes és
állítólag rosszindulatú hang forrását. A frontember, Philip Tonka irányításával
a Danes tagjai hátborzongató utazásra indulnak a perzselő sivatagon át – egy
olyan utazásra, amely Tonkát egy borzalmas, sötét titok hálójába viszi.
Josh Malerman
az elképesztő sikerű Madarak a dobozban
szerzőjének meghökkentő új regénye a pszichológiai horror olyan mélységébe
merészkedik, ahol semmit nem hihetsz el, amit hallasz.
Könyv információk:
Eredeti mű: Black Mad Wheel
Eredeti megjelenés éve: 2017
296 oldal ·
ISBN:
9786155514975
Fordította:
Rusznyák Csaba
|
Az írótól:
Megvásárolható itt:
|
(Az
értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Szeretem
azokat a horrorokat, ahol az egyes érzékeink előnyt élveznek a többivel
szemben. Imádom, ha valaki nem hall, de lát vagy épp fordítva, de szeretem
azokat is, ahol a sötétben szépen megőrül az ember a hallott hangok és a
vizionalizált dolgok miatt. (És az íróért is odáig vagyok, ahogy a Ház a tó mélyén értékelésében
már jeleztem!)
Szerintem…
Ebben
aztán tényleg minden van! Van benne egy titokzatos szál, ahol egy ijesztő hang
nyomába ered néhány exkatona. Van benne egy másik titokzatos szál a túl gyorsan
felépülő túlélő kapcsán. Vannak benne erőszakos részek, összeesküvések, ráadásul
mindenféle őrültek rohangálnak a könyvben.
Főszereplőnk,
Philip Tonka (31),
aki egy sikeres zenekar tagja: a Danes-é. Minden tag – Larry, Duane, Ross és
Philip – szolgált a II. világháborúban, majd jóval a háború után végre lett egy
saját stúdiójuk (Csodaország) Detroitban. Amikor találkozunk Philippel, éppen
egy hathónapos kóma után eszmél fel, teljesen összetörve és mozgásra
képtelenül. Maga a könyv úgy van megírva, hogy a jelenbéli kórházi dolgok
mellett még egy szálon fut a zenekaros rész, amiben elfogadják a kormány
küldetését Afrikába, a Namib-sivatagba, hogy felkutassák egy szörnyű hang
forrását.
– Miről van szó?
– Egy hangról.
Ross elmosolyodik. De nem kedvesen.
– Hát a picsába, Philip – mondja immár izzadva. – Mekkora bajba
kerülhetünk egy hang miatt?
|
A METRO
2033-ban az (is) zavart, hogy nem tudunk meg többet semmit a titokzatos,
őrületbe kergető hangról. Bezzeg itt! Végigkövetjük egy ember teljes meggajdulását
– az egyik legjobb része a történetnek, hogy OLDALAKON át írja le, meséli el,
hogy mit áll ki Philip a HANG miatt. Nagyon tetszett.
Nem
rossz az alapsztori, mert elég ütős ez a HANG és a története – a könyv vége is
elég meghökkentőre sikeredett éppen emiatt. Bár én úgy gondolom, hogy az eddigi
regényei közül, ennek a legötletesebb a végjátéka.
Lehengerlő… főleg akkor, ha
utána elolvassátok a Köszönetnyilvánítást!
OFF: Érdekes
volt megtudnom, hogy a kezdő zongoristák (egyik) emlékeztető szava az, hogy
Every Good Boy Does Fine (EGBDF) és ennyire is lehet alapozni egy egész
regényt!
Összességében
Az író az első regényét – a Madarak a dobozbant – valószínűleg nem fogja felülmúlni
(bár ne igyunk előre a medve bőrére), de nekem ez a könyv ott toporgott a
kedvencem nyomában! Imádom az író elvont, beteg stílusát és történeteit.
(Ráadásul halál badass ez a borító!)
Érdekes
volt az exkatonákból álló Danes zenekar történetét átélni, végigkövetni Philip
megőrülését, majd ráeszmélését arra, hogy mi is történt a Namib-sivatagban a
csapattal, akik elindultak felkutatni a hangot. Nagyon jól volt felvezetve és
elmesélve a sztori, hiszen lényegében totál nulláról indultunk és mindig csak
egy kis információt kaptunk mind a múltban futó szálon, mind a jelenben.
Uhh,
amúgy a romantika az utolsó, amire gondoltam, hogy lesz a könyvben. Meglepett. De sokkal jobban tetszett az
őrületes rész, illetve a sivatagban kutakodás! (Nem mondom, hogy annyira féltem, mint a madaras könyvénél, de azért érdekelt... Alig bírtam ébren maradni, mégis olvastam, amíg be nem kómáltam!)
Értékelés: 5
Ajánlom:
A borzongató regények
rajongóinak!
Ha valakit érdekel, hogy milyen az őrület jól elmesélve, körülírva és/vagy szeretik a katonák,
a katonaság vagy a világháborúk történeteit.
Mindenkinek, aki
olvasta a Madarak a dobozban vagy a Ház a tó mélyén könyveket - és
megtetszett neki az író stílusa.
Kedvcsináló idézetek:
✖
– Ne
álmodjon túl szörnyűeket – mondja a nő. – És ha mégis, csak tegyen bele egy
meztelen, görkorcsolyázó nőt. Az mindig véget vet a rémálmoknak.
✖
– Ne
ölesd meg magad – szólal meg Marla.
– Nem
fogom.
– Ó,
tényleg?
– Az
nem az én történetem. Márpedig az én történetem nem így fog véget érni.
– Ez
valószínűleg a legnaivabb megjegyzés, amit valaha hallottam tőled.
✖
Elutasító.
De hiába mondja az anyja, hogy ne, Ross még így is érzi szilárdulni magában az
igent.
Az egyetlen egyetlen szón múlik, nem
igaz, Ross?, gondolja. Egyetlen szó hajt téged és a társaidat, a legjobb
barátaidat. A szó, amely annak idején a hadseregbe csábított benneteket, amely
egy bandába csábított benneteket, a szó, amely miatt hetente háromszor-négyszer
bajba kerültök. Egy szó, amely fejenként százezer dollárnál is többet nyom a
latban.
–
Kaland – rázza meg a fejét az anyja. – Feldughatod magadnak a kalandodat.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a Pinterest
táblámról származnak: Josh Malerman
Black
Mad Wheel a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése