Mini-könyvklub 17. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.
A többiek
értékelését itt olvashatjátok el.
|
Anyám a legjobb ember a világon, a legnagylelkűbb, a legerősebb, de ez
volt az ő száraz évszaka, most jobban hasonlított viharhoz, mint emberhez,
még inkább szélfútta porhoz, keringett forrás és kiterjedés nélkül, és én
tudtam, jobban teszem, ha elbújok. |
 |
Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények
között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra. Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra
vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb
helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni
ennek a csillogó birodalomnak a mélységében. Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy
öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság
azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba
lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő
következményekkel jár. Az Akvárium aprólékos, finoman kidolgozott, mégis könnyed
prózája egy bátor fiatal lány története, akinek szeretetvágya és megbocsátása
képes megváltoztatni a körülötte élő, sérüléseikkel bajlódó embereket.
Egyszerre könyörtelen és szívbemarkoló, megváltó erejű történet. |
|
Könyv információk: Eredeti mű: Aquarium Eredeti megjelenés éve: 2015 Tarandus, Győr, 2015 256
oldal · puhatáblás · ISBN:
9786155584060 · Fordította: Lázár Júlia |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Amióta a könyvtárban az újdonságok polcán megláttam,
azóta húzott magához ez a kellemes, színes borítójú, egyszerű című könyv… most pedig
úgy döntöttem, hogy végre nekiállok.
Enyhén
spoileres bejegyzés!
A történetről…
A 12 éves Caitlin Thompson iskola után mindig órákat
lődörög Seattle Aquariumban, ugyanis imádja a halakat. Édesanyja mindig éves
bérletet vesz neki, így aztán munka után mindig az Akvárium előtt találkoznak,
és együtt mennek haza. Történetünk kezdetén Caitlin elkezd egy nagyon idős bácsival
barátkozni, akinek szintén a halak a mindenei, így a kislány szert tesz egy
olyan barátra, akivel csacsoghat a halakról. A másik barátja az iskolatársnője,
az indiai Shalini, akivel… nos, egymásra vannak kattanva. Folyton csókolni,
érinteni akarják egymást, és amikor egy ottalvós bulit csapnak, több is
történik közöttük. Persze ezt az egymás iránti vonzódást mind az iskolában,
mind otthon titkolják. Mindeközben Caitlin vígan él édesanyjával – mit sem
tudva az édesapjáról vagy bármelyik másik családtagjáról. Sheri habár jó
anyának tűnik, mégis akadtak fenntartásaim vele kapcsolatban már a sztori
elején is, és nem is csalódtam a megérzéseimben…
Szerintem…
Teljesen szétcsapott engem ez a történet… Az utolsó
mondatáig más, mint amit vártam. Nem gondoltam, hogy egy ennyire szépen
felépített és gyönyörűen megírt történet ennyire fájhat. Hogy ennyire a szívemre
telepedhet. Rég éreztem magam annyira dühösnek, hogy bőgni tudtam volna a
tehetetlenségtől, de most a regény felétől kábé sírógörcsöm volt a Caitlint érő
lelki bántalmazástól! Az édesanyja nem a kislány barátnője miatt vonzódásán
akad ki (az majd csak hab lesz ezen a tortán), hanem az idős bácsitól. Aki –
SPOILER! – az édesapja, aki magára hagyta Sherit a haldokló édesanyjával
kiskorában, és emiatt a kislánynak kellett ellátnia a hisztis, haldokló,
folyamatos fájdalomban élő nőt, miközben kisiskolásként iskolába is kellett
járnia. A nőből olyan fokú gyűlölet árad, annyira eltorzul pillanatok
alatt a személyisége és hirtelen úgy kezd el bánni a saját lányával, hogy nem
tudtam kezelni a dolgot. A happy end
éhségem miatt viszont kénytelen voltam befejezni… de térjünk át egy picit
vidámabb témákra!
|
„Azt akarom, hogy elviselhetetlen
fájdalmat érezzen. Többet, mint ami elfér ezen a világon. Nincs annyi fájdalom,
amennyit érdemel.” |
A regény csodálatosan van megírva, a szövegezése és
az egész olvasmány végzetesen élvezetes, ráadásul rengeteg rejtett tanulsággal
is szolgál az olvasónak. Árad a történetből a kislány és a férfi halak iránti
imádata, annyira mesésen írják le az egyes halakat, hogy szinte kedvem támadt ellátogatni
egy akváriumba, hogy megkeressem a tűhalat (ami a kislány kedvence), megnézzem
a vörös kézhalat, a sávos békahalat, illetve a sárga bohóchalat, és addig
figyeljem az akváriumot, amíg észre nem veszem a rejtőzködő törpe csikóhalakat.
Összességében…
Nos, ez nem az a regény, amit ünnepi lélekkel, rénszarvasos
rondapulcsiban, a Karácsonyt várva olvasni vágytam, de nem csupán ezért nem
tetszett. Nem tudom kezelni azt, ha egy kisgyerekkel úgy bánnak a szülei, ahogy
Caitlinnel – ezzel a végtelenül tündéri, nagyon értelmes, halimádó kislánnyal –
bánt az édesanyja! Sajnálom, hogy a szépséges borító alá, ilyen gyönyörű
stílusban megírva egy ennyire megrázó történet került.
Értékelés: 3
Kinek ajánlom…?
Hal- és akvárium rajongóknak, illetve azoknak, akik kedvelik
a kemény történeteket és/vagy a családon belüli gondokról szóló sztorikat!
(Tényleg megrázó!)
Kedvcsináló idézetek:
v
A gyerekkorban az a legrosszabb, hogy nem tudjuk,
elmúlik a rossz is, mert múlik az idő. Egy borzalmas pillanat úgy lebeg ott,
mintha örökké tartana, elviselhetetlenül.
v
– Most pedig el kell indulnunk, vagy elkésünk
mindenhonnan. És tudod, miért kell ilyen korán indulnunk?
Nem néztem rá. A müzlistálkára néztem, és próbáltam
a hangját is kizárni.
– Azért, mert anyád egy életre eladta magát
rabszolgának, hogy az ő kis hercegnőjének jobb élete legyen. Ilyenek a szülők..
v
A felnőttek élete néha elviselhetetlenül szomorú.
vvvvv
A
képek a külföldi borítók. Pinterest tábla: Akvárium
Aquarium
a GoodReadsen
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése