A HIV-fertőzöttségem nem veszélyes önökre, az önök
tudatlansága viszont annál inkább fenyeget engem. |
|
Egy
nem túl megértő közösségben
nincs könnyű dolga egy HIV-pozitív tininek. Meg kell küzdenie a félelmeivel, önmaga és a betegsége felvállalásával, valamint el kell fogadnia önmagát, főleg akkor, amikor életében először szerelmes lesz. Simone
Garcia-Hampton új iskolába kezd járni, és ezúttal minden más. Igaz barátokat
szerez, ismertté válik, mint a suli színdarabjának rendezője, és flörtöl
Milesszal, a fiúval, akitől minden alkalommal elolvad, amikor csak meglátja.
Az utolsó, amire vágyik, hogy kiderüljön, hogy HIV-pozitív, mivel legutóbb…
hát, legutóbb elég csúnyán alakultak a dolgok. A betegségét egyszerű kordában
tartani, de folyamatosan titkolni az egészet közel sem annyira. Ahogyan
Simone és Miles egyre jobban összemelegednek – amikor már jóval többről van
szó, mint a félénk kis csókokról –, a lány olyan nyugtalanságot kezd érezni,
ami aggasztóbb, mint a gyomrában repkedő pillangók. Tudja, hogy el kell
mondania a fiúnak, hogy pozitív, főleg ha a szexig jutnak a dolgok köztük, de
halálra rémíti a gondolat, hogy Miles vajon hogyan reagál majd. Aztán talál
egy névtelen cetlit a suliszekrényében: „Tudom, hogy HIV-fertőzött vagy.
Hálaadásig van időd szakítani Milesszal. Különben mindenki más is tudni
fogja.” Simone ezután is ösztönösen meg akarja óvni a titkát, de ahogyan
egyre jobban látja, mennyi előítélet és félelem járja át a környezetében lévő
embereket, elgondolkodik rajta, hogy vajon nem-e az az egyetlen módja annak,
hogy feléjük emelkedjen, ha szembenéz a gyűlölködőkkel, és kiáll magáért… |
Könyv információk: Eredeti mű: Full Disclosure Eredeti megjelenés éve: 2019 Maxim, Szeged,
2020 384
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634992554 · Fordította:
Béresi Csilla |
♡ ♡ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Igazából el sem olvastam a fülszöveget (és a címnél
sem esett le, hogy mire gondolt a költő), ezért picit megtorpantam a HIV
témánál, ugyanakkor azt gondolom, hogy igenis kellenek a keményebb témákkal
foglalkozó YA-regények! De hogy miért figyeltem fel a könyvre? Mert LMBT+
történetnek címkézték GoodReadsen, illetve mert Angie Thomas (The
Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál) és Nicola Yoon (Minden,
minden / A
Nap is csillag) rajongóinak ajánlották. Egyrészt szeretem a diverz
regényeket, másrészt az említett írónőket is.
Szerintem…
Kétségkívül nagyon értékes ez az olvasmány, hiszen rengeteg dolgot megtudtam a 17 éves főszereplőnk, Simone (E/1) által a HIV-ről. A fekete bőrszínű Simone már babakorától HIV-fertőzött, akit egy fekete-mexikói meleg pár fogadott örökbe a fiúk mellé, bár Dave tulajdonképpen az egyik apa vérszerinti fia a korábbi, hetero házasságából. Ha ez nem lenne elég, hamar megtudjuk, hogy Simone korábban iskolát váltott, amikor kiderült róla az állapota, és aki elárulta az első szerelme/crush-a volt: Sarah. Sejthető ugyan, de Simone el is meséli, hogy bizonytalan a szexualitásában…
Ez így kicsit sok egyszerre, nem? Nekem eléggé az
volt, pedig történetünk kezdetén még betoppan Simone két legjobb barátnője az
új suliból: a biszexuális Lydia és az aszexuális leszbikus Claudia! Eleinte még
örültem is annak, hogy mennyire sokszínű és mennyi nehéz témával foglalkozik a
regény, de egy ponton már too much
volt nekem… Persze lehet, hogy már kicsit azon is kiakadtam, hogy milyen
őrülten sokat foglalkozik a történet a maszturbációval és a szexszel, ami egy
ideig érthető, hiszen a regény elején Simone épp egy HIV-esekkel foglalkozó
doktorhoz megy, hogy felvilágosítsa a biztonságos szexről. Fontos tudást kap az
olvasó, ám nem érünk a téma végére, ugyanis Simone egy beindult kamasz, ezért
elég sokszor lyukadunk ki a testiséghez… Too
much.
Oké, nyilván más is teret kap Simone világában a
betegsége, bőrszíne, betegsége mellett, ráadásul egy számomra is fontos dolog:
a színház! A lány az egyik diákrendezője a Bohém
élet című musicalnak, ami 5 hét múlva, decemberben kerül bemutatásra.
Nagyon élveztem azokat a részeket, amik a sulis darab körül forogtak, ahogy
azokat is, amikor Simone a kedvenc musicaljeiről vagy a Broadway élményeiről
mesél másoknak.
Különösen Simone és Miles beszélgetéseit szerettem –
bármiről, nem csupán a musicalekről. A lány Milesra van rákattanva, miatta jár
utána annak, hogy hogyan szexelhet biztonságosan, veszélyes-e a csókolózás,
hogyan kerülheti el, hogy továbbadja a fertőzést, stb. A betegségével kapcsolatos tudnivalókat nagyon szépen adta tovább, mégis mindahányszor arról volt szó, hogy valaki félt a közelébe menni megtorpant puszi adás közben kicsit összetört a szívem Simone miatt. Fájt, amikor az ezekkel kapcsolatos érzéseiről beszélt…
Kiskoromban,
amikor szinte mindig kórházban voltam, apu és apuci addig nézte velem az Óz, a csodák csodáját, amíg kívülről
nem fújtam az összes dalt. Egy héttel azelőtt, hogy ebbe a suliba jöttem,
többször végighallgattam a Kedves Evan
Hansen albumát. A musicalek tartanak életben, amikor minden más
értelmetlennek tűnik. Effélére mindenkinek szüksége van. |
Nagyon sok minden tetszett a regényben: a már
említett sokszínűség és a különféle szexualitások reprezentációi, a rasszizmus
kitárgyalása és kezelése, a HIV és a veszélyeinek a bemutatása, a barátok felől
érkező elfogadás, a különféle csoportok, ahol a fiatalok kibeszélhetik magukból
azt, ami bántja őket... és a főszereplő! Simone bátor, erős és felelősségteljes
főszereplő, de nem folyamatosan az. Néha elbújik a világ elől szomorkodni
ugyan, de aztán összeszedi magát és képes szembeszállni a világgal. Teljesen
letaglózott a könyv végén, teljesen elsodort a szónoklatával! De a legjobban mégis
a két apukáját szerettem! Fantasztikusak, humorosak és nagyon tetszett, hogy
mennyire igyekeznek lépést tartani Simone-nal meg a betegségével.
Ugyanakkor volt, ami nem tetszett. Már említettem,
hogy a sokszínűség néha túl sok volt, ahogy az a rengeteg elfogadás is, amit
Simone kapott. Irtó nehéz lehetett neki, mégis úgy éreztem, hogy túl könnyen mentek a dolgok a barátival
és Milesszal. Ráadásul néha pofán csaptam volna, mert néha irtó idegbeteg módon
reagált le dolgokat, holott egy egyébként intelligens karakter. Bosszantott, hogy
a regényben felbukkanó fehérek majd mindannyian negatív karakterek (úgy a
focisták, mint Ms Klein), a túl sok testiség, és az, hogy voltak lezáratlannak
tűnő, meg nem beszélt dolgok…
Összességében…
Tetszett, és rendkívül értékes olvasmánynak tartom.
Nyers, őszinte regény egy általában elhallgatott betegségről, amiről mindenki
csak fél- vagy téves információkat tud. Komoly üzenetű történet, és szerintem
Simone csodásan át is adja az olvasónak mindazt, amit tudnunk kell. Szerettem a
musicales részeket, ahogy a csoportterápiás beszélgetéseket is. A lebuktatással
fenyegető üzenetek pedig még adtak némi extra drámaiságot a sztorihoz, habár én
hamar kisakkoztam, hogy ki és miért zsarolja a lányt.
Elég sokat gondolkodtam a pontozásán, mert a fent
említett negatívumok miatt fél csillaggal lejjebb akartam menni, de annyira
megkedveltem Simone apukáit és a családjuk történetét, összetartását, hogy nem
volt szívem 4 csillag alá menni. Igazából sokat adott ez a történet, és nem
csak azt, hogy végre megnéztem A nyomorultakat…
(Persze ez semmi, hiszen sokadik éve áll
a bakancslistám élén, mint kipipálandó pont.)
Értékelés: 4
Olvasás után ajánlott megnézni: A
nyomorultak (2012)
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik nyitottak a meleg szülők által nevelt
gyerekek történeteire, …szeretik az LMBT+ témájú regényeket / vonzódású karaktereket,
…érdeklődnek a betegséggel is foglalkozó történetekkel, és esetleg szeretnének
is tájékozottabbak lenni a témában! Mindenkinek, aki nem riad vissza a keményebb
témáktól és az elgondolkodtató sztoriktól!
Külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
♡
– Cariño! – morogja apu
döbbenten. – Okos vagy, szellemes és szenvedélyes mindenben, amibe belefogsz. Csodás
barát vagy és csodás lánygyermek. Mindenki szerencsésnek érezhetné magát, hogy
veled randizhat. A vérképed nem változtat ezen.
– Tudom. – Most még
sűrűbben pislogok. Nem akarok sírni. – De mások ezt nem tudják.
– Így találsz rá az okos
emberekre, akik megértik ezt – mondja apuci. – Ahogyan Lydia és Claudia is.
♡
– Nem élhetünk úgy,
ahogyan ők diktálják – jelenti ki apu szilárd hangon. – Éljük tovább az
életünket, és megvívjuk a magunk harcait. Nem hagyhatod, hogy mások
uralkodjanak fölötted a gyűlöletükkel. Éld tovább az életedet, Simone!
Mindkettőjük kezét a
magaméba fogom. Ilyen szülők mellett nem szabad félnem, hogy kiálljak a világ
elé, sem a tőlem rettegő, viszolygó emberektől. A lényeg, hogy része vagyok
ennek a családnak, ahol nincsen más, csak szeretet.
♡
Mindössze annyit mondok,
olyasmit kellene tanulnod, amit igazán szeretnél, vagy ne is tanulj inkább
tovább. Jobb szenvedélyesnek és szegénynek maradni, mint gazdagnak és
depressziósnak.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Nem
saját képek. Pozitív
/ Full Disclosure Pinterest tábla
Full
Disclosure a GoodReadsen
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Camryn Garrett neve egyelőre még nem
cseng ismerősen a magyar olvasóknak, de a Maxim Kiadó jóvoltából most végre
itthon is megjelent a szerző világhírű regénye, a Pozitív, mely nagyon nehéz
témát dolgoz fel. A történet főhőse, Simone ugyanis HIV-pozitív, melyet nemcsak
diáktársai, de újdonsült szerelme elől is eltitkolja. A könyvből most ti is
nyerhettek egy példányt, ha bloggereinkkel tartotok, és játszatok is velünk!
Nyereményjáték: Mivel a Pozitív történetében fontos
szerepet kap egy betegség, ezért a mostani játékunkban olyan regényeket kell
felismernetek, amelyekben szintén kiemelt szerepet kap valamilyen testi vagy
mentális betegség. A ti feladatotok mindössze annyi lesz, hogy a blogokon
található leírás alapján kitaláljátok, hogy melyik regényre gondoltunk, és a
helyes megoldást beírjátok a Rafflecopter dobozba. (Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72
órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új
nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
[Regényünk
főszereplője egy fiatal lány, aki betegsége miatt sosem mozdulhat ki az
otthonából, ám amikor az ablakon keresztül meglát egy fiút, hirtelen minden
megváltozik. A két fiatal azonban csak online tud kapcsolatot tartani, és
csupán az ablakból láthatják egymást, egy idő után azonban ez már nem elég. De
vajon mit tehetnek azért, hogy együtt legyenek?]
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 12. 05. Utószó 12. 07. Sorok között 12. 09. Hagyjatok! Olvasok! 12. 11. Readinspo |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése