Köszönet a recenziós példányért a Twister Media kiadónak!
Akkor és ott Agatha hirtelen felismerte a problémát. Olyan volt, mintha arcon csapták volna. A probléma nem változott. Mert míg a két lányt az ellenkező irányba vonták, ellentétes vágyaik nem is mutatkozhattak volna meg nyilvánvalóbban. Agatha vissza akarta kapni egyetlen barátnőjét. Ám Sophie-nak nem volt elég egy barátnő. Ő mindig is többet akart.
Sophie herceget akart.
|
Fülszöveg:
♛
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Könyv információk:
Eredeti mű: The School for Good and Evil
Eredeti megjelenés éve: 2013
Twister Media, Budapest, 2015
580 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786158029414 ·
Fordította: Bozai Ágota ·
Illusztrálta: Iacopo Bruno
|
Sorozat részei:
3. Jótett helyébe (2017)
(befejezett)
Megvásárolhatóak ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Réges-régen tervben volt már a sorozat, bár úgy terveztem, hogy bevárom a harmadik (és egyben befejező) részt is. Mivel 2017-re ígérték, hamarosan olvashatjuk is. Legyen így. ;)) (Érdekesség: Szimirzám olvasás után egyből közölte, hogy EZ nekem való, azonnal ugorjak neki.)
 |
| Illusztráció a könyvből (Iacopo Bruno) |
Szerintem…
Kicsit véres, kicsit ijesztő és kicsit Grimm-es, de abszolút egy jobbféle tündérmeséről van szó. Imádom a komolyabb hangvételű, de fantasy-tündérmese beütésű ifjúsági történeteket és simán el tudom képzelni, hogy a barátnőm (13+)-os leánykája csípné a történetet. Nem túl durva, de ennyi akció-agresszió még elfér a fiatalok életében!
Maga a sztori lassan indult be, ráadásul egyből az elején a történet egyik legidegesítőbb karakterét kapjuk telibe, Sophie-t, aki egy nagyon kevély leányzó. Hosszasan szépítkezik, nélkülözőknek buta ajándékokat adományoz és úgy gondolja, hogy a barátsága a legjobb dolog, amit a magányos, temetőben lakó, gót lánynak adhat. (Hozzá kell tennem, hogy bár jó barátnőkről van szó, folyton bántja, be-beszól neki.) Az említett barátnő, Agatha valóban magányos, zárkózott és elég sötét-darkos a stílusa, de én az első pillanatban megkedveltem a kis különcöt!
 |
| princess and witch by rorachu |
Abszolút nem pite a könyv se méretre, se történetre, de egy szépen illusztrált, csavaros cselekményű regény, amit miután beindul, már nehéz letenni. Tipikusan olyan az elbeszélése, hogy mindig történik benne valami váratlan, ami odatapaszt a következő fejezethez. Bár Sophie és Agatha beosztásának csavarja várható volt - én legalábbis azonnal a fekete hajú, önmagát nem szépnek látó leány pártjára álltam magamban, mert ő volt az őszintébb karakter -, nagyon viccesek voltak a helyzetből adódó gondok-problémák!
Jók és Rosszak Iskolája
Érdekes volt, hogy a Jók és a Rosszak iskolái mennyire élesen eltérnek egymástól! Amíg a Jóknál - más szóval Végesteleneknél - külön van a fiúknak lovag-, a lányoknak hercegkisasszony-képzés, addig a Rosszaknál - más szóval Végességeseknél vagy galádoknál - ugyanazokra az órákra járnak a fiúk és a lányok. A Jókat tündérek, a Rosszakat farkasok dirigálják, de mindkét iskola jó tanulóinak megvannak ugyanazok a kedvezményei, úgymint a részvétel a Mesetlonon (ami egy többórás túlélőjáték az erdőben, ahol magukra vannak utalva a tanulók...) vagy a Kit mit tud? Cirkusz (ahol a legtehetségesebbek bemutathatják, hogy mit tudnak).
Összességében
Nekem tetszett, mert én szeretem az egyszerre kemény, egyszerre tanulságos modern tündérmeséket! Megvoltak a maga nagy újításai a műfajon belül (Mesetlon, csontmadár, Gazgató, Ténetész, a varázstoll, Ki mit tud? Cirkusz, satöbbi), amik által igazán egyedi lett a történet. Talán az zavart csak, hogy mind Sophie, mind Tedros (a szép, szőke hercegecske) nagyon buta, üresfejű karakterek voltak.
Szövevényes, fordulatokban gazdag regény, amiben sok minden történik, egyik szálról lendülünk tovább a másikra. Abszolút bejött a lezárása, mert borzasztónak találom a passzív, hősre és megmentésre váró hercegnőket. Jobban kedvelem a tevékeny főhősnőket, akik a sarkukra állnak és tényleg hősei a meséjüknek. (A kedvenceim: Tiana, Merida és Mulan, de Agatha is nagyon jót alakított a könyvben.)
Ha ebből valaha filmet csinálnak, akkor ott fogok ülni a moziban az első adásnál. Remélem, hogy valaki felfigyel rá és csinál belőle egy JÓL (!) adaptált mese-horrort!
Értékelés: 5
Extra - Könyvtrailer
Imádom, amikor egy könyvhöz készítenek valami kis beharangozót. Bevallom, hogy először az angollal találkoztam és csak a bejegyzés elkészültekor találtam meg a magyar fordítást a kiadó facebook oldalán! ;) Linkek: angol nyelvű - The School for Good and Evil, magyar nyelvű - Jók és Rosszak Iskolája
Érdekesség - Quests for Glory #4 (Megjelenés: 2017.)
A JRI-sorozat GoodReads oldalán szerepel egy negyedik rész is, ami igazából NEM a negyedik rész, hanem egy új történet (széria), ami ugyanabban az univerzumban játszódik, de új szereplőkkel a főszerepben.
Ajánlás… azoknak, akik igazán ki vannak éhezve a mesékre és van türelmük kivárni, míg beindulnak az események! (Megéri kivárni!)
Kedvcsináló idézetek:
♛
– Hadd találjam ki – horkant fel a tetovált lány. – Ez itt Bella vagy Ariel vagy Anastasia.
– Kinézete alapján inkább Cukorfalat vagy Mézespuszika – jegyezte meg az albínó.
– Vagy Clarabelle vagy Rózsapiros vagy Borsószem királykisasszony.
– Sophie – közölte Sophie, pernyefelhőben állva. – A nevem Sophie. Nem vagyok „galád”, és nem vagyok „ez”. Élő személy vagyok. Tehát „ő”. És igen, nyilvánvalóan nem itt kéne lennem…
Az albínó és a tetovált lány kétrét görnyedt a nevetéstől.
– Sophie! – hörögte az utóbbi. – Ennél rosszabbat elképzelni sem lehetne!
– Aminek Sophie a neve, az nyilvánvalóan nem tartozik ide – zihálta az albínó a nevetéstől fuldokolva. – Az, ami Sophie, az ketrecbe való.
♛
– Még mindig próbálok rájönni, miért akarsz barátkozni velem.
– Azért, mert kedves és mókás vagy – felelte Sophie.
– Anyám szerint goromba és kedvetlen vagyok. Szóval valamelyikőtök hazudik.
♛
– (…) És könyörgöm, mit tanítanak abban a bizonyos iskolában?
– Nos, a Jók Iskolájában a fiúkat és az olyan lányokat, mint én, megtanítják, hogyan kell hősnek, illetve hercegnőnek lenni, hogyan kell igazságosan uralkodni birodalmakon, és hogyan találják meg a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak hitvest – felelte Sophie. – A Rosszak Iskolájában azt tanulják, hogyan legyenek gonosz boszorkák és töppedt trollok, hogyan kell átkozni és gonosz varázsigékkel dolgozni.
– Gonosz varázsigék? – csattant fel Agatha. – Ezt meg kicsoda találta ki? Egy négyéves gyerek?
♛ ♛ ♛ ♛ ♛
The School for Good and Evil borítók a GoodReads-en.
♛ ♛ ♛ ♛ ♛
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése