2016. december 30., péntek



Melissa Landers: Elválasztva (Elidegenítve 2.)

   

– Kérdezhetek valamit? Úgy tűnik, te elég sokat tudsz a női egyedekről.
– Hát igen. Az első dolog, amit taníthatok, hogy nem szeretik, ha női egyedeknek hívják őket. Elég, ha annyit mondasz, hogy lányok.


Fülszöveg:
Cara ​​mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?

Könyv információk:

Eredeti mű: Invaded
Eredeti megjelenés éve: 2015

Maxim, Szeged, 2015
336 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632616827 ·
Fordította: Marczali Ferenc
A sorozat részei:

1,5. Until Midnight (angol)

(befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Tetszett az első rész, ráadásul megrendeltem a folytatását, amint előrendelhetővé vált a kiadónál. (Az már más kérdés, hogy már bőven ide is ért, mire nagy nehezen bepötyögtem ezt az értékelést.)

Szerintem…
Beletelt némi időbe, amíg visszarázódtam a sztoriba és meglett, hogy ki kicsoda, ki mit tud és miről nem kéne tudnia és kiknek… Bonyolultan hangzik, mert az! Nagyon összetett a történet, ráadásul nagyon sokat sumákolnak, titkolóznak benne, de megérte folytatnom.

A történet két bolygón folytatódik

Cara elutazik a L’eihr-re, hogy megismerkedjen a párjának a kultúrájával és beilleszkedjen a társadalomba. Szerencsére a bátyja, Troy vele tart, ezért nem annyira rossz neki Aelyx világában. Azt hiszem, hogy én egy hét (vagy nap?) után, amit az idegen bolygón töltöttem, kiszerettem volna akárkiből (még Johnny Deppből vagy Ryan Goslingból is)! Oké, aláírom, hogy a szerelem igényel némi kitartást (pl. az összecsiszolódás miatt is), de önmagunk totális önfeláldozása egy olyan világban, ahol minden megalázó és/vagy fájdalmasan kínzó, az NEM normális!
Abszolút logikátlannak éreztem, átérezni meg végképp képtelen voltam Cara kitartását és önfeladását, holott amúgy nagyon érdekes az egész idegen bolygó, izgalmasak a tanórák, a gyakorlatok - az egész életvitelük!

Amíg Cara a szülőbolygóján szenved, addig Aelyx a Földön turnézik a fajtájának néhány tagjával és egy új testőrrel, Daviddel, aki nagyon, nagyon, NAGYON feldobta ezt a kötetet! Imádtam a testőr megmozdulásait, szövegét – odáig vagyok érte! Az a baj, hogy a Földön sem fenákig tejfel az élet, itt is – akárcsak a L’eihren – megy a politizálás, az béke ellehetetlenítése, mennek a hazugságok, a gyilkossági kísérletek. Egyik bolygón sem vidám a helyzet.
  

„Tudom, milyen az emberi szerelem. A szenvedélyük úgy ég, mint a kockacukor, gyorsan és forrón. És amikor kialszik a láng, másikat keresnek. A szikrákat keresik ahelyett, hogy a parázs melegére vigyáznának.”


Összességében

Nagyon jó volt végre ellátogatni Aleyx bolygójára, mert már az első rész óta kíváncsi voltam rá, hogy hogyan mennek náluk a dolgok! Ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam, nekem sokkal jobban tetszett az a része a történetnek, ami a Földön játszódott. Szerencsére nem volt nyálas, nem volt romantikus*, hiszen a fiatalok két külön bolygó vendégszeretetét „élvezték”.

 (*Persze az már más, hogy nem is egy fiatal szerelmespárhoz hasonlítottak, hanem olyanokhoz, akik már minimum 15 éve együtt vannak jóban-rosszban… Átesett a ló másik oldalára érzelmileg az egész.)

Továbbá nem tartom jó üzenetnek, hogy Cara feláldozza a személyiségét, megalázza önmagát a szeretteitől távol, egy idegen bolygón, hogy Aelyx kedvese lehessen, ugyanis a fiú abba a lányba szeretett bele, akivel a Földön találkozott. Érdemes teljesen átformálódnia Carának, hogy együtt lehessenek? Logikátlannak éreztem… Mindazonáltal Cara idegen bolygóbeli történetszála a végére nagyon is izgalmas lett, ami felhozta az egész könyvet nálam!

Értékelés: 4,5


Ajánlás… azoknak, akik kedvelik az ember + földönkívüli románcokat. Szerintem tartalmasabbak a karakterei és jobb a története, mint a Luxen-szériáé vagy a Buroké.
 
A L'eihr szerintem.
Hiszti, hiszti, hiszti – spoiler!
(Jelöld ki, ha érdekel.)

Nagyon kevés volt benne a blogos rész, pedig Aelyx megoldja, hogy a lánynak menjen az ő bolygójáról is az új, ELVÁLASZTVA nevű blogja. (Ami egyébként ANNYIRA hihető! Hagyjuk…)
Szóval CARA 3 hónapig egy idegen bolygón él, ahogy még soha előtte a Földről SENKI, de nem blogol a napjairól, nem ír a különböző kulturális különbségekről SZINTE semmit. Akkora genyóság, mint ide Texas! Ha blogol is néha valamit, akkor se nagyon megy vele sokra az ember…

SPOILER vége

Kedvcsináló idézetek:
– Csak mert nálad kevesebb ideig tart egy nő, mint egy rágógumi, ez nem jelenti azt, hogy az én kapcsolatom is kudarcra van ítélve.
– Ez statisztika. – Troy kék szeme villogott. – Tudod, mi a válás aránya a tizenévesek között? – Nem várta meg, hogy a húga találgasson. – Az országos átlag háromszorosa.
– Az országos átlag ötven százalék, Einstein.
– Akkor százötven százalék az esélyed arra, hogy szakítotok. Még magasabb, ha beleszámítjuk, hogy külön világból származtok. Ez akkor… – némán számolt az ujjain – … négyezer százalék körül lehet.
Szegény Troy. Ami az eszéből hiányzik, azt pótolja… szóval másutt.
Új barátaim szerint bolondság abban hinni, hogy Isten szelleme megtermékenyített egy szüzet, ugyanakkor teljesen logikus számukra az Áldott Anya,aki hat istent és istennőt szült, akik megteremtették a L'eihrt meteorporból és csillagfényből. Mert az sokkal könnyebben kivitelezhető.
Nagyi először zavartnak tűnt, de azután felderengett az arcán a megértés.
– Ó, nem, Miss Sweeney. – Úgy rázta a fejét, mintha Cara legalábbis véráldozatot javasolt volna. – Sose vesszük föl a kicsiket étkezés közben. Fontos, hogy az étkezést ne társítsák a vigasztalással.
Na, ezt hozzáadhatja a Tíz ok, ami miatt a l’eihrek csodabogarak listájához.
– De hát az evés is vigasztalás – jegyezte meg. Az anyai mézeskalács illatának még mindig megvolt a boldogító hatalma. És semmi sem vette el egy borzalmas nap utóízét jobban, mint néhány kocka keserű csokoládé.
– Lehet, hogy ez igaz a Földön – felelte Nagyi –, de itt az étel üzemanyag a testnek. Semmi több. Ételeink táplálnak minket, és noha élvezhetjük a tapasztalatot, ez nem jelent örömet vagy vigasztalást.
Talán másként érezne a Nagyi, ha nem lennének olyan íztelenek a l’eihr ételek.

❀❀❀❀❀
Képgyűjtemény a Pinteresten: Elidegenítve széria.
Az írónő TUMBLR-je: authormelissalanders
❀❀❀❀❀


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése