Az utolsó nap témája az, hogy meséljem el egy napomat… fényképekkel. Bevallom, nekem nem igazán jön be ez a feladat – pláne nem fotókkal dokumentálva - és tucatszor álltam már neki… Megírtam egy napot, amikor reggeltől estig dolgoztam, aztán este megnéztem még egy színdarabot is. Megírtam egy napot, amikor délben leléptem, nagybevásároltam, aztán egész délután tévéztünk. Megírtam egy napot, amikor egy csodás csajszival és a párjával forró csokiztam, majd egy másikat, ahol a barátnőmmel könyvesboltban voltunk, aztán Teszkózni, végül paláztunk egyet.
Valahogy egyiket sem volt kedvem megosztani a blogon. Nem éreztem ide illőnek. Viszont nem az utolsó napon fogok elcsúszni, ezért megírom a mai napomat és lezárom ezt a kihívást! (A fotóktól bátran eltekinthetünk, mert ma alig lőttem pár képet instára.)
❖❖❖❖❖
12. NAP | – Életed egy napja!
(Fotódokumentációval vagy meg se történt!)
► Hajnalban kelés, jövő évi várólista csökkentő kihívásokra a listák és polcok megcsinálása kényelmes kávézgatás közben. (Mert egy marha vagyok, hogy korán reggel már a jövő évi olvasmánylistámat tervezgetem.) :P
► Kilenc után pár pillanattal megjelenni a munkahelyemen, kellemesen elbeszélgetni a portás csajjal, akit kedvelek, arról, hogy hogyan telt a Karácsony. Az irodában átnézem az utolsó munkanapot, megcsinálom a napkezdéshez szükséges dolgokat, majd délig türelmesen és kedvesen válaszolgatok a vevők kérdésére, illetve dumálgatok az arra járókkal.
► Néha azért elcsábulok és olvasgatok a mangámból (Akino Matsuri: Pet Shop of Horrors 2.) vagy fellesek a Molyra.
►Folyamatosan frissítem az emailemet, mert várom az első Merítés rovatrészem elbírálását a főszerkesztőtől, amit előző éjszaka adtam le. Egy idő után inkább meg sem nyitom a gmailt.
►
► 12 után lezárom a kasszát. Várom a főnöknőmet (és váltótársamat), ugyanis feleztük a két ünnep közötti munkanapokat. Ma övé a délután, holnap az enyém, mert este harmadszorra is megnézem a Kárment. :D
► Hazafelé beugrom a könyvtárba, ugyanis Jeffi napközben hívott, hogy beérkezett az új Stage Dive rész (Kylie Scott: Lead – Szóló), amit kitett az egyik kártyámra, ugorjak be, ha arra járok.
 |
| Emeleti kép a József Attila Könyvtárból |
► Naná, hogy arra járok! *…duma, duma, duma…* Aztán megszólal, hogy fent a Tini, izé… YA polcon megvan a másik tervezett könyvem (Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva) és még jó pár új akad. Felugrom értük, aztán *…duma, duma, duma…* Végül KÉT óra dumálgatás után NÉGY könyvvel távozom tőle.
► Hazafelé látom, hogy írt a Merítés kapcsán a főszerkesztő, amint hazaesem, azonnal válaszolok és kezdem el készíteni a rovat nevével kapcsolatos szavazást. Go enni.
► Ebéd, közben anyuval CSI: NY-ot nézünk. Imádom ezt a gárdát, kivéve a kis patkányképű gyereket és a görög csajt. (Danny Messer + Stella Bonasera) Utána Nagyi, kutyaséta és később ismét CSI:NY. Híradóig ez a program.
► Utálom a Híradót nézni, ezért fél szemmel végigolvasom azt a néhány fejezetet, ami hátravan a Tim Burton: The Nightmare Before Christmas szösszenetből. Ma sem bukom le, hogy nem figyelek. Kutyaséta, aztán irány a kád egy LOL könyvvel és pár órányi rommá ázás után vizes hajjal, frissen lakkozott karmokkal blog írás, miközben oldalról szól a FUTURAMA.
ÖSSZESSÉGÉBEN:
Ennyi voltam, illetve ennyi volt ez a kihívás. Hát nem tudom… :’) Jobban szeretem, ha a könyvespolcom van a középpontban és nem én.
❖❖❖❖❖
Jó olvasást! Köszönöm a figyelmet!
❖❖❖❖❖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése