2017. november 9., csütörtök



V. E. Schwab: Gyülekező ​árnyak (Egy sötétebb mágia 2.)


 Köszönet a recenziós példányért a Ventus Libro / Kossuth kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)


– Mindenki azt hiszi, hogy halálvágyam van, tudod? De én nem akarok meghalni. Az túl könnyű lenne. Nem, én élni szeretnék, de az egyetlen módja, hogy igazán elevennek érezd magad, ha közel kerülsz a halálodhoz. És amint megteszed, ráébredsz, hogy mindaz, amit azelőtt tettél, valójában nem is nevezhető életnek. Csak vegetáltál… Tarts bolondnak, de szerintem akkor élünk igazán, amikor elég nagy a tét.


Fülszöveg:
Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…

Könyv információk:

Eredeti mű: A Gathering of Shadows
Eredeti megjelenés éve: 2016

Ventus Libro, Budapest, 2017
576 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155535963·
Fordította: Sámi László
A trilógia részei:

3. A Conjuring of Light
(befejezett)

Megvásárolható:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

„Ez kategorikusan az a könyv, amire ha ránézek a boltban, akkor leveszem a polcról. Két perc alatt beleszeretek a borítóba, a címbe és a fülszövegbe, aztán az ötödik percben már a kasszánál sorban állva olvasom az első fejezetét.” – írtam az első résznél, ami hatalmas szerelem lett, így tűkön ülve vártam a folytatást!

Röviden a történetről!

Az első rész Kell és Lina elválásával végződik, ugyanis a lány egy igazi kalandor, aki nem tud megmaradni a fenekén, míg Kellt a palotához köti a hűsége – ő vigyáz a testvérére, a koronaherceg Rhy Mareshre. A történet két szálon fut tovább: az egyiken Linával tartunk tengeri kalandjaira az Éjsudár fedélzetén, míg Kell részében a palota falai között mászkálunk fel ’s alá unatkozva, majd kiszökdösve bejárjuk Vörös Londont. Nagyon ritkán kapunk egy harmadik nézőpontot is, de nem lőném le a poént: életveszélyes dolgok alakulnak a háttérben, mert valaki egy másik Londonban szervezkedik!

Egy kis ismétlés!

Londonok: a többes szám nem véletlen, nem írtam el tényleg több van belőle. Mindegyik világnak megvan a saját Londonja; létezik Fehér, Vörös, Szürke és Fekete London (és világ). A Fehérben éhezik a nép, a Vörös egy egészséges birodalom, a Szürkéből elszivárgott a mágia, a Fekete pedig lezárt terület, amiről szót sem szabad ejteni. 
A különböző világok között csak az antarik képesek utazni!

Véres és veszedelmes viadal!

A könyv központi eseménye az Essen Tasch, az Elemek Viadala, ami egy háromévente megrendezett esemény, amit az előző győztes országa rendez. Általában 1 hétig tart a fesztivál és három ország (Faro, Verk és Arnes) résztvevői vehetnek rajta részt. Az utolsó körig a résztvevőkön maszkok vannak, vagyis inkognitóban harcolnak egymás ellen.


– Az uralkodás kényes művészet – korholta az apja. – Minden egyes gesztusnak célja és jelentése van. Ez a viadal nem csupán egy látványos rendezvény. Segít fenntartani a békét a szomszédos birodalmakkal, és lehetővé teszi, hogy megmutassuk nekik az erőforrásainkat bármilyen nyílt vagy burkolt fenyegetés nélkül. – A király egymásba fűzte az ujjait. – A politika olyan, mint egy tánc, egészen addig, amíg háborúvá nem válik. És mi irányítjuk a zenét.


Bár nagyon tetszett ez a varázsviadal, annyira szerettem a főbb karakterek – Lina, Alucard, Rhy és Kell – egymás körüli kavarását, hogy teljesen elvonták a figyelmemet a maguk történetével a viadalról! Így még sosem jártam, de ez is azt bizonyítja, hogy fantasztikus szereplőket és cselekményt kapott a regény.

Szerintem…

Továbbra is tartom a véleményemet, miszerint ez egy igazi YA fantasy regény, aminek nem nehéz belebolondulni a fandomjába! Olvasás bekapcs, külvilág kikapcs – így jártam vele, ahányszor belefogtam. Imádom az egészet - a sokszínű Londokkal teli, világok között átutazós, kalandozós, királyság megmentős fandomot. 
 
Alucard Emery kapitány by Book Fanartist
Jut eszembe! Új kedvenc kedvenc karaktert avattam, ugyanis amikor Lina az Éjsudárra keveredik – egyébként igazán kalandos módon kerül a hajóra -, ami lényegében egy partizánhajó, akkor felbukkan a hajó elegáns kapitánya! Alucard Emery haláli fazon, az első pillanatban megkedveltem a stílusát. Humoros, határozott, kalandvágyó és nagyon titokzatos. Néha sikerült úgy meglepnie, hogy keresgéltem az állam a padlón (vagy vigyorogtam, mint a vadalma egy bizonyos szerelmes jelenetnél). Lina jó kezekbe került, bár azért ez a zafírkő piercinges, macskaimádó, több nyelven is folyékonyan beszélő kapitány mégsem Kell Maresh.

Kell by cnemrys
Vannak történetek, amik olyan hatásosan érik el, hogy az ember olvasás közben érezze a szereplők szenvedését, átélje a rémálmaikat vagy a tehetetlenségüket, hogy szinte fizikai fájdalmat érzünk, amikor kiszakítanak a történetből. Ezt éreztem most is: felbukkantam a történetből, mély levegőt vettem, de a szemem már kereste a következő részt, ami nincs nálam és még nem is jelent meg… 
Fáj. 
Máris hiányzik Kell és Lina, ráadásul aggódom Rhy herceg és Arnes miatt.

Összességében

Maga a sztori nagyon tetszett – főleg, hogy érkezett egy enyhe LMBT szál is -, de meglepő módon nem maga az Essen Tasch eseményei vitték a prímet nálam, hanem a főbb karakterekkel történő dolgok. Vártam, hogy mikor derül ki végre valami Alucard Emery kapitányról – ugyanis ő az új kedvencem -, és kíváncsi voltam, hogy Lina és Kell útjai mikor keresztezik újra egymást. 

Ez egy letaglózó történet arról, hogy mi, emberek mennyi maszkot hordunk, hogyan igyekszünk mosoly mögé bújva eltitkolni a fájdalmainkat és milyen nehezen bízunk meg másokban. Attól, hogy ez a sorozat a mágiáról szól, még nagyon is életszagúra sikeredett. Véres, durva, fordulatos és alig letehető regény, én bírtam volna még 500 oldalon át olvasni!

Értékelés: 5

Folytatás?
Vicceltek? Fantasztikus ez a sorozat, ki nem hagynám a következő részt! A Molyon a sorozatnál már jelölték is, hogy a 3. rész címe A fényigéző lesz! Nagyon egzotikusan hangzik.

Kinek ajánlom?
® Mágikus világban játszódó YA-regények rajongóinak.
® Ellentétes stílusú, személyiségű főszereplőket kedvelő olvasóknak!
® Mindenkinek, aki szereti a fiatalos, sodró lendületű, de azért összetett sztorikat, főleg azokat, amikben át lehet ruccanni más, alternatív valóságokba!
® E/3-ban elmesélt, váltott szemszögű sztorik kedvelőinek.

Külföldi borítók: 



Kedvcsináló idézetek:
Lina vállat vont.
– Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.
Alucard megcsóválta a fejét.
– Micsoda elragadóan morbid szemléletmód, Bard.
– Nem tudom, miért keringtek úgy egymás körül ti ketten, mint a csillagok. Ez nem az én kozmikus táncom. De azt tudom, hogy egymás után jöttök és a másikról kérdeztek, amikor mindössze pár lépés és néhány lépcsőfok választ el titeket egymástól.
– Ez… bonyolult – felelte Lina tétován.
As esta narash – mormolta a nő magában, és Lina most már eleget tudott, hogy értse, amit hallott. Minden dolog az.
– Téged nem zavar, hogy mindenki másban hisz?
– Miért zavarna? – kérdezte Alucard. – Valójában mind ugyanabban hiszünk, egyszerűen csak másnak hívjuk. Ez aligha bűn.
Lina felhorkant. Bárcsak az ő világában is ennyire megengedő és megbocsátó állásponton lenének az emberek! 
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Egy sötétebb mágia
A Gathering of Shadows borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése