Blake Crouch: Wayward Pines-trilógia (Wayward Pines, A pokol kapujában, Az utolsó város)

   Akármerre nézett, mintha egy festményt látna.

 Mint egy kisváros platóni ideája. Legfeljebb négy-ötszázan élhettek itt, és azon kezdett morfondírozni, hogy mi szél hozta őket ide. Hányan tévedhettek Wayward Pinesba és szerettek bele a városkába, hogy aztán letelepedjenek? Hányan születtek itt, akik sose akartak elmenni?

Fülszöveg - Wayward Pines

✖

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.

Könyv információk:    Kiadó: Agave Könyvek       Megjelenés éve: 2015       Olvasott kiadások: 1. 2. 3.

A trilógia részei: 1. Wayward Pines (Pines) 2. A pokol kapujában (Wayward) 3. Az utolsó város (The Last Town)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Jeffi (Lapról-lapra  blog) ajánlotta, mert őt nagyon megérintette a trilógia. Addig-addig lelkendezett, amíg kedvet kaptam! Persze ennek már jó pár hónapja, szóval szánom-bánom, de eléggé megcsúsztam a trilógiával. 

Szerintem:

✖

Kifejezetten sokféle a trilógia, többféle műfajt és írásmódot vonultat fel, egy szereplőtől eljutunk odáig, hogy random Pines lakosok nézőpontjait hozza be az író. Nyilvánvalóan van egy fő szál, amiben egy szerencsétlen (eleinte) amnéziás, FBI ügynök keresi a helyét (és a családját) a világban, amibe csöppent. A történet előrehaladtával viszont nem csak a kisember problémái foglalkoztatják az olvasót ~ szépen kihátrálunk Ethan premier plánjából, hogy aztán az emberiség egészét kapjuk óriástotálba. Kész pofára esés a sztori! Minden fontos, minden apróság lényeges, minden összefügg: mind-blowing a sztori.

Az első rész egy amnéziás, válaszkeresős rész, amit egy kicsit átvezető jelleggel követ egy krimis-nyomozós, beilleszkedős történet és az utolsó rész kész horror: meglepő és csavaros túlélőjáték!

Jól megírt, halálian megkoreografált, folyamatosan izgalmas, sokrétű és izgalmas mindhárom rész! Különösen illik hozzá a magyar borító a kétértelműségével: a békével és az ordító / szenvedő arcokkal a sötét sávban. Ilyen ez a trilógia. Megkapargatjuk a felszínt és csupa szenvedés, fájdalom.

A folytatásról

Leginkább azt ajánlom, hogyha tetszett az első rész és folytatod, akkor legyen kéznél a befejező rész is, mert tuti megvadultam volna, ha nem tudom a 2. rész után AZONNAL folytatni a történetet. Komolyan.

A trilógia értékelése: 5 (~4,6)

Az egyes részekről bővebben (minimális spoilerveszély):

✖

Az első rész – Wayward Pines

Értékelés: 5/5 ☆☆☆☆☆

Ez valami elképesztő volt!

Amnéziás szétvert pasi bolyong egy idegen városban: micsoda kecsegtető kezdés. Az alapsztori izgalmas, ám mind inkább azon merengtem, hogy milyen szinten kiszolgáltatottá vált a pasi pénz, emlékek, iratok és igazából minden nélkül egy ellenséges helyen, ahol folyton ütik-vágják, és a kórházban akarják tartani, amíg csak lehet.

Rossz belegondolni Ethan Burke borzasztó kiszolgáltatottságába… A köd miatt kicsit befigyelt nálam a Silent Hill horroros utánérzése, aztán más miatt megint felrémlett bennem az a fandom.

Nem tudtam, hogy mi ez a helyen és mit akarnak szegény Ethannel, de a pasi annyira kitartó volt, hogy idővel egész megkedveltem és elkezdtem drukkolni neki! (Öreg hiba…) Egyetlen dologban voltam biztos, abban, hogy valaki vagy valami miatt időzavarban vagyunk. Semmi nem stimmelt az idővel! Olyan, mintha nem is lett volna, mintha az író kihagyta volna a regényből az IDŐT…

A könyv vége felé, amikor kiderültek a dolgok, akkor szó szerint pofán csapott az igazság. DöBBENETES. Sokkal logikusabb, mint az olvasás közben fejben felállított sok h_lyeség, amivel próbáltam megmagyarázni a dolgokat.

Második rész – A Pokol kapujában

Értékelés: 5/4 ☆☆☆☆

Ez a rész már kevésbé tetszett, mert az első rész túl nagyot ütött. Ebben a részben már teljesen más dolgokra vagyok kíváncsi. Szép lassan felvezeti jó néhány olyan elemét Wayward Pinesnak, ami eddig eszembe se jutott (és nem is nagyon érdekelt, hiszen Ethan volt a fontos).

És nagyon jól van megírva! Hiába más a stílusa, mégis ugyanaz a jól felépített, jól megkoreografált történetvezetés süt belőle, mint az első részből!

Nagyon jól mutatja be, hogy milyen magányosak lehetünk egy közösségben. Mennyire megnyomorítja a lelket, ha nincs kivel őszintén megbeszélni a dolgokat, átdumálni a gondolatainkat. Hogyan lehet cél nélkül élni? Mennyire vagyunk képesek elfogadni az irányított életet?

Kedvenc karakter: TED! Theresa.

A legjobb részek azok voltak, amikor a tervezési folyamatról (Pilcher) olvashattam és az expedícióról. Igazából Ethan jelenét leszámítva minden halál izgalmas volt, kifejezetten örültem Theresa nézőpontjának és Tobiasnak! Annyira feldobták a sztorit, hogy csak na. Valahogy sokk volt Ethanből az első rész után, szívem szerint pihentettem volna. Nem volt annyira meghökkentő, mint az első rész – leszámítva a végét, ami ismét ÜTÖTT!

Harmadik rész – Az utolsó város

Értékelés: 5/5 ☆☆☆☆☆

Azonnal folytattam, miután letettem a második részt, aztán egyszer csak arra eszméltem fel, hogy ledaráltam újabb 90 oldalt a trilógiából.

A harmadik rész HORRORISZTIKUS. Az elején a sok-sok szemszög, minden áldozat, minden lélek, mindenki… Egy nap alatt egyszerűen közelebb kerültek hozzám Wayward Pines lakói, mint az Ethan és Theresa nézőpontjaiban megélt napok alatt valaha. Hirtelen mindenki ember lett, aminek nem örültem, mert még a leggenyább, legundokabb embereket is sajnáltam a helyzetükért.

A „FőGonosz” zseniális. Igazi őrült - egy pszichopatával az oldalán. A legjobban Tobiast tudom megérteni, ugyanis abszolút igaza van és mégis nagyon utáltam a tetteiért. Végre Ethant is megint kedveltem – tényleg untam a második részben csórikámat! -, örültem neki.

Nagyon jól kezdődött, aztán kicsit belassult számomra a sztori, de a vége az hatalmas volt! Még sok-sok ilyen trilógiát, Mr. Blake Crouch.

Kedvenceim: A Richardson család. (Nagyon röpke szerepük volt, de imádtam őket!)

Ajánlás:

Disztópia- és posztapokaliptikus történetek kedvelőinek mindenképpen. Akkor is ajánlanám, ha tetszett a Razorland-széria, mert néha elkapott a deja vu olvasás közben, hiába alapjaiban más a sztori.

Sorozatra adaptálták!

Wayward Pines (2015–) – Snitt, Port, IMDb

Tervben van? IGEN! Remélhetőleg 2016-ban.

Mit hallottam róla? Eddig csak rosszat, de szeretem magamnak eldönteni a dolgokat (és nagyon kíváncsi is vagyok rá).

Hogy jónak tartom-e a castingot? Hmm… Hmm… Beverlyét kifejezetten igen, ugyanis Juliette Lewis illik a nő szerepéhez. Viszont senki más nem olyan, amilyennek a könyvbéli karakter után képzeltem.

Kedvcsináló idézetek:

✖

Ethan Burk, idegen egy idegen helyen
(casting: Matt Dillon)

A színlelés fájt neki a legjobban. Az erőltetett tereferélés az időjárásról, a legutóbbi szüretről, a tejesember lustaságáról, a felszínes dolgokról, és soha egy büdös szót sem szóltak őszintén az igazságról. Pinesban mindig csak az ártalmatlan csevegés ment, és a beilleszkedése alatt is azt fogadta el a legnehezebben, hogy ennél mélyebb témákról egy szót se ejthet.

✖

Nem fogok begolyózni.

Nem fogok begolyózni.

Elismételte a saját nevét. A TAJ-számát. A seattle-i címét. Theresa leánykori nevét. A fia születésnapját. Mind valóságosnak tűntek. A kilétét igazoló információmorzsák.

A nevek, a számok nyugalmat hoznak.

✖

– Pines lakossága nincs abban a lelkiállapotban, hogy megszállja őket az ihlet. 

(…) 

– Állandó megfigyelés alatt kénytelenek élni mindennapjaikat. Tudják, hogy sosem szabadulhatnak. Miféle művészetre sarkallhatnának a múzsák egy ennyire elnyomott társadalmat?

✖ ✖ ✖ ✖ ✖

A képek a Pinterest táblámról származnak: Wayward Pines.

Kiadások a GoodReadsen: Pines, Wayward, The Last Town.

✖ ✖ ✖ ✖ ✖