Hagyjatok! Olvasok!: Alice Oseman: Loveless - Szerelem nélkül

18 + / LGBT+ / QUEER regény

Az egész életemet azzal töltöttem, hogy őszintén hittem, romantikus szerelem vár rám. Hogy egy nap megtalálom, és teljesen, megmásíthatatlanul boldog leszek.

De most el kellett fogadnom, hogy ez sosem fog megtörténni. Egyik sem. Nincs romantika. Nincs házasság. Nincs szex.

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Könyv információk:

Eredeti mű: Loveless

Eredeti megjelenés éve: 2020

Könyvmolyképző, Szeged, 2024

408 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9789635979776 ·

Fordította: Hujder Adrienn

Alice Oseman könyvei:

Fülig beléd zúgtam 1.

Fülig beléd zúgtam 2.

Fülig beléd zúgtam 3.

Fülig beléd zúgtam 4.

Fülig beléd zúgtam 5.

Solitaire – Pasziánsz

This Winter – Az idei tél

Nick és Charlie

Loveless – Szerelem nélkül

♡

[Radio Silence]
[I Was Born for This]

BRIT BORÍTÓ + AMERIKAI BORÍTÓ / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el…?

Egy időben izgatta a fantáziám, hogy vajon vannak-e aromantikusokról és/vagy aszexuálisokról írt regények. (Nincs túl sok, kb. hetvenet találtam angolul.) Sőt, igazából anno így találtam rá Alice Osemanre – ezt a könyvet megtalálva álltam neki online Nick és Charlie történetének. Ez a könyv vezetett el az egyik imádott queer-ekről író szerzőmhöz, és én nem is emlékeztem rá addig, amíg meg nem láttam, hogy megjelenik magyarul.

Vártam ezt a regényt, mert még mindig nem szeretem, mennyire nincsenek reprezentálva ezek a dolog (magyarul még úgy se), mennyire nem értik meg őket vagy nem is tudnak róluk.

Szerintem…

Még mindig úgy érzem, hogy Alice Oseman rendkívül kulturáltan és finoman tud a lélek legmélye felé nyúlni. Szép történetbe csomagolta főszereplőnk, Georgia Warr lassú ráébredését arra, hogy ő csak a filmeken látott vagy fanficekben olvasott szerelmet szereti, de nem vonzzák se szexuálisan, se romantikus se hírességek, se egyszerű emberek. Georgia aromantikus aszexuális (röviden: aro ace). Borzongató a csalódása, lélekfájdító a szomorúsága, és szerintem úgy van megfogalmazva az egész, hogy még azoknak is beleremeg a lelkük, akik egyik címkét se tudhatják magukénak…

A regény a Durham főiskolára kerülő gólyatrió (Georgia, Pip és Jason) történetén mesél nekünk barátságról, szeretetről, önmagunk felfedezéséről, beilleszkedésről, őszinteségről, árulásról és queer témákról. A könyvben elég sok lgbt+ karakter van, szóval találkozunk a már említetteken túl leszbikussággal, illetve pánszexualitással is – sőt Georgia önfelfedezésének egyik segítője a kollégiumi „szülője”, Sunil, és az általa vezetett Pride Egyesület is, aminek el-eljár a programjaira.

Főszereplőnk egyébként is elég zárkózott alak, de boldog, mert a legjobb barátai Felipa Quintana („Pip”) és Jason Faley-Shaw is a Durhamre kerülnek be. Ám míg ők egy koleszbe kerülnek, addig Georgia egy szexuálisan szabatos szobatársat kap a Rooney Bach személyében. Én személy szerint nagyon bírtam, hogy G. és Rooney az eltérőségeik ellenére mennyire hamar egymásra kattantak, és az is érdekessé tette a történetet, hogy a hirtelen barátkozásuk jócskán bekavart a többiekkel való kapcsolatába. Igazi próbatétel elé lett állítva a barátságuk a könyvben, és ez még csak az egyik első döccenő volt! Külön vicces volt, hogy mind a négyen rajonganak a színházért, ami annyiban összehozta őket, hogy megpróbáltak összeállítani egy saját maguk által rendezett színdarabot Shakespeare darabjait felhasználva.

Az internet áldás és átok egyszerre. Rágugliztam az „aromantikus aszexuális”-ra, és olyan információk tömegét engedtem szabadon, amire nem voltam mentálisan vagy érzelmileg felkészülve. Első alkalommal, amikor rákerestem, gyorsan kiléptem az ablakból, és egész nap nem kerestem rá újra.

Az első ösztönös reakcióm az volt, ez hülyeség.

Ez kamu.

Ez egy kitalált internetes dolog, ami hülyeség, hamis, és abszolút nem én vagyok.

És mégis én voltam.

Szereplőink fiatalok, akik néha hibát hibára halmoznak, és annyira későn veszik észre, hogy maguk alatt vágták a fát, hogy már-már menthetetlen helyzetbe kerülnek. Érzelmi hullámvasút a történet, és nem csak a romantikus-szexuális témák körüli tapogatózás miatt. Bár természetesen szíven ütött, ahogy Georgia ostorozza magát, ahogy elgyászolja a fantáziájában élő jövőbeli életét, mikor megérti, hogy se csók, se szex, se párkapcsolat - nem várják ezek a dolgok, és még csak nem is vágyott rájuk igazán, csak ez a „kötelező”. Nehéz volt beismernie és elfogadnia, nehéz volt coming outolnia, de nehéz volt Rooney küzdelme a múltjával és a szexpozitív életvitelével, ahogy Pip és Jason reménytelennek tűnő szerelme is.

A regény üzenete mégis pozitív: rendbe tudod hozni a dolgokat. Bármikor. El fogod szúrni, de végleg vesztett ügy nincs. Szerettem, ahogy elsimulnak a dolgok, és minden fura, ám szerethető karakter oda kerül a történetben, ahol a helye van. Imádtam a rengeteg popkulturális utalást, a dalokat, de még ezt az egész kollégiumi lánykéréses dolgot is.

Összességében

Nagyon szerettem ezt a léleksimogató, könnyekig megható, gyönyörűen megírt történetet, ami akár óda is lehetne a barátsághoz vagy a barátság, a baráti szeretet fontosságához. Az író szokás szerint rendkívül olvasmányosan tette közérthetővé a véleményét önmagunk és mások elfogadásáról, illetve megismeréséről, és még rengeteg mindenről. (Bónusz pont, hogy mindezt főiskolai légkörbe helyezte, szerintem kevésbé (vagy nem) ült volna a tőle megszokott középsulis keretek között.)

Tipikusan az a regény, amit jobban szerettem volna húsz évvel ezelőtt olvasni, mert rengeteg átsopánkodott évet megspóroltam volna magamnak, ráadásul biztosan hamarabb abbahagytam volna a beilleszkedésen való görcsölést is. Úgy érzem, hogy ebben a regényben én a jelenében már boldogan élő, ám családja által vegzált Ellis vagyok, akihez egyszer odatopog valaki, és közli, hogy ő ilyen-meg-olyan, és szerinte Ellis is ilyen-meg-olyan, neki meg leesek az álla, mert homlokon csapja a felismerés, hogy nincs egyedül. Sőt.

Értékelés: 5

Kinek ajánlom? Mindenképpen azoknak, akik szívesen olvasnak queer/LGBT+ emberekről, de különösen azoknak, akik érdeklődnek az aromantikus, aszexuális, pánszexuális ernyő alá tartozók iránt. Ez a te történeted akkor is, ha arról szeretnél olvasni, hogy milyen fontos a barátság! De Alice Oseman rajongói se hagyják ki, szerintem ez az egyik legjobban megírt regénye.

(x)

Érdeklődőknek: a könyvben főszereplőnk a Kinsey skála teszt alapján próbál rájönni magára, amelyek online kitölthetőek (magyarul ITT, angolul ITT vagy ITT), de amikről nem igazán vagyok meggyőződve, hogy elég összettettek... (Érdemes specifikusan aszexualitással (angolul ITT) vagy aromantikussággal (angolul ITT) teszteket nézegetni, ha van benned pár kérdőjel. (Az oldal fordítása magyarra opcióval az angol tesztek is egész korrektül értelmezhetőek!)

Kedvcsináló idézetek:

☆

Szeretem a romantikus történeteket. Mindig is szerettem. Szeretem a Disneyt (különösen az alulértékelt mesterművet, A hercegnő és a békát). Szeretem a fanfictionöket (még az olyan karakterekről szóló fanficeket is, akikről semmit sem tudok, de Draco/Harry és Korra/Asami a legfőbb komfortolvasmányaim). Szeretek arról elmélkedni, milyen lenne a saját esküvőm (egy csűrben tartanánk, őszi levelekkel és bogyókkal, fényfüzérekkel és gyertyákkal díszítenék, a ruhám: csipkés és klasszikus kinézetű, a leendő házastársam sír, a családom sír, én sírok, mert annyira, de annyira boldog vagyok, egyszerűen annyira boldog, hogy megtaláltam az igazit).

Én csak. Szeretem. A szerelmet.

☆

Töröltem a Tindert a telefonomról, aztán folytattam az Időről időrét, és azon tűnődtem, hogy ha bármilyen romantikus vagy szexuális helyzetbe képzelem magam, miért érzem úgy, hogy hányni fogok és/vagy futni másfél kilométert, míg a románc a filmekben az élet egyetlen céljának tűnik.

☆

Összességében nem egy rossz karácsony annak ellenére, hogy elvesztettem a legjobb barátaimat, és hogy a szingliségem állandó családi vicc lett.

Egy nap valószínűleg egyszerűen elmondom nekik.

Nem szeretem a srácokat. Ó, szóval a lányokat szereted? Nem, nem szeretem a lányokat sem. Mi? Ennek nincs semmi értelme. De igen, van. Ez egy valós dolog. Csak még nem találtad meg a megfelelő személyt. Idővel majd megtörténik. Nem, nem fog. Ez vagyok én. Jól érzed magad? Talán kérnünk kéne egy időpontot a háziorvoshoz. Aromantikus aszexualitásnak hívják. Nos, ez nem hangzik valódinak? Az interneten hallottál róla?

Uh! Oké. Nem igazán akartam egyhamar belevágni ebbe a beszélgetésbe.

☆

Ellis hangosan sóhajtott.

– Nem próbáljuk kritizálni… életed döntéseit – mondta Sal néni. – Tudjuk, hogy ez nem rólunk szól, de… csak azt akarjuk, hogy boldog legyél. Tudom, hogy azt hiszed, most boldog vagy, de mi lesz tíz év múlva? Húsz? Negyven? Milyen lesz az életed, amikor nagyi korában leszel, partner nélkül, gyerek nélkül? Ki lesz ott, hogy támogasson téged? Nem lesz senkid.

– Talán boldog lehetnék – vágott vissza Ellis –, ha nem azzal töltöttétek volna az egész életemet, hogy átmossátok az agyamat, hogy azt higgyem férjet találni és gyereket vállalni az egyetlen út, ha azt akarom, hogy az életem bármit is érjen. Talán akkor boldog lehetnék.

☆☆☆☆☆
Nem saját képek. HANGULAT TÁBLA: Loveless - Szerelem nélkül by Alice Oseman

Loveless a GoodReads-en.

☆☆☆☆☆

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha. Ez a történet nem csak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.

Tartsatok bloggereinkkel a Loveless – Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Nyereményjáték:

Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)