18 + / LGBT+ / QUEER regény
Az egész életemet azzal töltöttem, hogy őszintén hittem, romantikus
szerelem vár rám. Hogy egy nap megtalálom, és teljesen, megmásíthatatlanul boldog leszek. De most el kellett fogadnom, hogy ez sosem fog megtörténni. Egyik sem.
Nincs romantika. Nincs házasság. Nincs szex.
|
|
Mikor kezdődik már az ő szerelmi
története? A fanficmegszállott Georgia még sosem
volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De
örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit. Amikor elkezdi az egyetemet, készít
egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat
okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan
könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az. Új címkéket aggatnak rá – aszexuális,
aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az
érzéseiben. Az a sorsa, hogy szeretet nélkül
éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és
önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman
csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az
igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára. Hagyd,
hogy elvarázsoljon! |
Könyv információk:
Eredeti mű: Loveless Eredeti megjelenés éve: 2020
Könyvmolyképző, Szeged, 2024 408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635979776 · Fordította: Hujder Adrienn |
Alice Oseman könyvei: ♡ [Radio Silence] |
BRIT BORÍTÓ + AMERIKAI BORÍTÓ / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el…?
Egy időben izgatta a fantáziám, hogy vajon vannak-e
aromantikusokról és/vagy aszexuálisokról írt regények. (Nincs túl sok, kb. hetvenet találtam angolul.) Sőt, igazából anno így találtam rá Alice Osemanre –
ezt a könyvet megtalálva álltam neki online Nick
és Charlie történetének. Ez a könyv vezetett el az egyik imádott
queer-ekről író szerzőmhöz, és én nem is emlékeztem rá addig, amíg meg nem
láttam, hogy megjelenik magyarul.
Vártam ezt a regényt, mert még mindig nem szeretem,
mennyire nincsenek reprezentálva ezek a dolog (magyarul még úgy se), mennyire nem
értik meg őket vagy nem is tudnak róluk.
Szerintem…
Még mindig úgy érzem, hogy Alice Oseman rendkívül kulturáltan és finoman tud a lélek legmélye
felé nyúlni. Szép történetbe csomagolta főszereplőnk, Georgia Warr lassú
ráébredését arra, hogy ő csak a filmeken látott vagy fanficekben olvasott
szerelmet szereti, de nem vonzzák se szexuálisan, se romantikus se hírességek,
se egyszerű emberek. Georgia aromantikus
aszexuális (röviden: aro ace). Borzongató a csalódása, lélekfájdító a
szomorúsága, és szerintem úgy van megfogalmazva az egész, hogy még azoknak is
beleremeg a lelkük, akik egyik címkét se tudhatják magukénak…
A regény a Durham főiskolára kerülő gólyatrió
(Georgia, Pip és Jason) történetén mesél nekünk barátságról, szeretetről,
önmagunk felfedezéséről, beilleszkedésről, őszinteségről, árulásról és queer
témákról. A könyvben elég sok lgbt+ karakter van, szóval találkozunk a már
említetteken túl leszbikussággal, illetve pánszexualitással is – sőt Georgia
önfelfedezésének egyik segítője a kollégiumi „szülője”, Sunil, és az általa
vezetett Pride Egyesület is, aminek el-eljár a programjaira.
Főszereplőnk egyébként is elég zárkózott alak, de
boldog, mert a legjobb barátai Felipa Quintana („Pip”) és Jason Faley-Shaw is a
Durhamre kerülnek be. Ám míg ők egy koleszbe kerülnek, addig Georgia egy
szexuálisan szabatos szobatársat kap a Rooney Bach személyében. Én személy
szerint nagyon bírtam, hogy G. és Rooney az eltérőségeik ellenére mennyire
hamar egymásra kattantak, és az is érdekessé tette a történetet, hogy a
hirtelen barátkozásuk jócskán bekavart a többiekkel való kapcsolatába. Igazi
próbatétel elé lett állítva a barátságuk a könyvben, és ez még csak az egyik
első döccenő volt! Külön vicces volt, hogy mind a négyen rajonganak a
színházért, ami annyiban összehozta őket, hogy megpróbáltak összeállítani egy
saját maguk által rendezett színdarabot Shakespeare darabjait felhasználva.
Az internet áldás és átok egyszerre. Rágugliztam
az „aromantikus aszexuális”-ra, és olyan információk tömegét engedtem
szabadon, amire nem voltam mentálisan vagy érzelmileg felkészülve. Első
alkalommal, amikor rákerestem, gyorsan kiléptem az ablakból, és egész nap nem
kerestem rá újra. Az első ösztönös reakcióm az volt, ez hülyeség. Ez
kamu. Ez
egy kitalált internetes dolog, ami hülyeség, hamis, és abszolút nem én
vagyok. És mégis én voltam.
|
Szereplőink fiatalok, akik néha hibát hibára
halmoznak, és annyira későn veszik észre, hogy maguk alatt vágták a fát, hogy
már-már menthetetlen helyzetbe kerülnek. Érzelmi hullámvasút a történet, és nem
csak a romantikus-szexuális témák körüli tapogatózás miatt. Bár természetesen
szíven ütött, ahogy Georgia ostorozza magát, ahogy elgyászolja a fantáziájában
élő jövőbeli életét, mikor megérti, hogy se csók, se szex, se párkapcsolat - nem várják ezek a dolgok, és még csak
nem is vágyott rájuk igazán, csak ez a „kötelező”. Nehéz volt beismernie és
elfogadnia, nehéz volt coming outolnia, de nehéz volt Rooney küzdelme a
múltjával és a szexpozitív életvitelével, ahogy Pip és Jason reménytelennek
tűnő szerelme is.
A regény üzenete mégis pozitív: rendbe tudod hozni a dolgokat. Bármikor. El fogod szúrni, de végleg vesztett ügy nincs. Szerettem, ahogy elsimulnak a dolgok, és minden fura, ám szerethető karakter oda kerül a történetben, ahol a helye van. Imádtam a rengeteg popkulturális utalást, a dalokat, de még ezt az egész kollégiumi lánykéréses dolgot is.
Összességében
Nagyon szerettem ezt a léleksimogató, könnyekig
megható, gyönyörűen megírt történetet, ami akár óda is lehetne a barátsághoz
vagy a barátság, a baráti szeretet fontosságához. Az író szokás szerint
rendkívül olvasmányosan tette közérthetővé a véleményét önmagunk és mások
elfogadásáról, illetve megismeréséről, és még rengeteg mindenről. (Bónusz pont, hogy mindezt főiskolai légkörbe helyezte, szerintem kevésbé
(vagy nem) ült volna a tőle megszokott középsulis keretek között.)
Tipikusan az a regény, amit jobban szerettem volna
húsz évvel ezelőtt olvasni, mert rengeteg átsopánkodott évet megspóroltam volna
magamnak, ráadásul biztosan hamarabb abbahagytam volna a beilleszkedésen való
görcsölést is. Úgy érzem, hogy ebben a regényben én a jelenében már boldogan
élő, ám családja által vegzált Ellis vagyok, akihez egyszer odatopog valaki, és
közli, hogy ő ilyen-meg-olyan, és
szerinte Ellis is ilyen-meg-olyan,
neki meg leesek az álla, mert homlokon csapja a felismerés, hogy nincs egyedül.
Sőt.
Értékelés: 5
Kinek ajánlom? Mindenképpen azoknak, akik szívesen olvasnak queer/LGBT+ emberekről, de
különösen azoknak, akik érdeklődnek az aromantikus, aszexuális, pánszexuális
ernyő alá tartozók iránt. Ez a te történeted akkor is, ha arról szeretnél
olvasni, hogy milyen fontos a barátság! De Alice Oseman rajongói se hagyják ki,
szerintem ez az egyik legjobban megírt regénye.
(x)
Érdeklődőknek: a könyvben főszereplőnk a Kinsey skála teszt alapján próbál rájönni magára, amelyek online kitölthetőek (magyarul ITT, angolul ITT vagy ITT), de amikről nem igazán vagyok meggyőződve, hogy elég összettettek... (Érdemes specifikusan aszexualitással (angolul ITT) vagy aromantikussággal (angolul ITT) teszteket nézegetni, ha van benned pár kérdőjel. (Az oldal fordítása magyarra opcióval az angol tesztek is egész korrektül értelmezhetőek!)
Kedvcsináló idézetek:
☆
Szeretem a romantikus történeteket. Mindig is
szerettem. Szeretem a Disneyt (különösen az alulértékelt mesterművet, A hercegnő és a békát). Szeretem a
fanfictionöket (még az olyan karakterekről szóló fanficeket is, akikről semmit
sem tudok, de Draco/Harry és Korra/Asami a legfőbb komfortolvasmányaim).
Szeretek arról elmélkedni, milyen lenne a saját esküvőm (egy csűrben tartanánk,
őszi levelekkel és bogyókkal, fényfüzérekkel és gyertyákkal díszítenék, a
ruhám: csipkés és klasszikus kinézetű, a leendő házastársam sír, a családom sír,
én sírok, mert annyira, de annyira boldog vagyok, egyszerűen annyira boldog,
hogy megtaláltam az igazit).
Én csak. Szeretem.
A szerelmet.
☆
Töröltem a Tindert a telefonomról, aztán folytattam
az Időről időrét, és azon tűnődtem, hogy ha bármilyen romantikus vagy szexuális
helyzetbe képzelem magam, miért érzem úgy, hogy hányni fogok és/vagy futni
másfél kilométert, míg a románc a filmekben az élet egyetlen céljának tűnik.
☆
Összességében nem egy rossz karácsony annak
ellenére, hogy elvesztettem a legjobb barátaimat, és hogy a szingliségem
állandó családi vicc lett.
Egy nap valószínűleg egyszerűen elmondom nekik.
Nem szeretem a
srácokat. Ó, szóval a lányokat szereted? Nem, nem szeretem a lányokat sem. Mi?
Ennek nincs semmi értelme. De igen, van.
Ez egy valós dolog. Csak még nem találtad meg a megfelelő személyt. Idővel
majd megtörténik. Nem, nem fog. Ez vagyok
én. Jól érzed magad? Talán kérnünk kéne egy időpontot a háziorvoshoz. Aromantikus aszexualitásnak hívják. Nos,
ez nem hangzik valódinak? Az interneten hallottál róla?
Uh! Oké. Nem igazán akartam egyhamar belevágni ebbe
a beszélgetésbe.
☆
Ellis hangosan sóhajtott.
– Nem próbáljuk kritizálni…
életed döntéseit – mondta Sal néni. – Tudjuk, hogy ez nem rólunk szól, de… csak
azt akarjuk, hogy boldog legyél. Tudom, hogy azt hiszed, most boldog vagy, de
mi lesz tíz év múlva? Húsz? Negyven? Milyen lesz az életed, amikor nagyi
korában leszel, partner nélkül, gyerek nélkül? Ki lesz ott, hogy támogasson
téged? Nem lesz senkid.
– Talán boldog lehetnék – vágott vissza Ellis –, ha
nem azzal töltöttétek volna az egész életemet, hogy átmossátok az agyamat, hogy
azt higgyem férjet találni és gyereket vállalni az egyetlen út, ha azt akarom,
hogy az életem bármit is érjen. Talán akkor boldog lehetnék.
☆☆☆☆☆
Nem saját képek. HANGULAT TÁBLA: Loveless
- Szerelem nélkül by Alice Oseman
Loveless a GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
Alice Oseman
legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként
definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is
csókolózott soha. Ez a történet nem csak
Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez
és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.
Tartsatok bloggereinkkel a Loveless
– Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani
se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a
turné végén megnyeri a könyvet!
Nyereményjáték:
Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+
karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az
irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is
ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell
felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez
tartoznak. (Figyelem! A
megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán
belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
|
ÁLLOMÁSOK:
07/21 - Csak olvass! 07/23
- Spirit Bliss Sárga könyves út 07/25
- Utószó 07/28
- Dreamworld ~ idézetes extra 07/29
- Dreamworld 07/30
- Hagyjatok!
Olvasok!
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése