– Nem
felelt a kérdésemre. Miért ilyen rendes velem? – Mert
sok hasonló embert ismerek – felelte végül Hunter. – Régen én is ilyen
voltam, mint maga, és mindegy, milyen erősnek hisszük magunkat, mindannyian
követünk el hibákat, és időnként mindannyiunknak szüksége van segítségre. Nem
lehetünk mindig kemények és erősek. Tudom, mert én is azt hittem, és nem
sikerült.
|
|
Óvakodj
a szavaktól, gyilkos erővel bírnak!
Angela
Wood, az ügyes zsebtolvaj csak meg akart leckéztetni egy udvariatlan alakot.
Észrevétlenül elemelte a férfi táskáját, de amikor átkutatta, mindössze egy
fekete bőrkötéses naplót talált benne, a lapjain pedig a legrosszabb rémálmai
elevenedtek meg. A
sötét titkokat rejtő könyv Robert Hunter asztalán köt ki. A nyomozó hamar
rájön, hogy egy tébolyult sorozatgyilkossal van dolga, aki különös hangok
parancsára cselekszik, és választja ki az áldozatait. A rejtélyes tettes
szabadon garázdálkodik, és nem örül, amiért a legféltettebb kincse a
rendőrség kezére került: valakinek meg kell fizetnie érte. Hunter nyomozó
váratlanul egy őrült gyilkológép önkényes játékában találja magát, amelyben
minden eddiginél nagyobb a tét: nemcsak az ő élete forog kockán, de a város
biztonsága is. |
Könyv információk:
Eredeti mű: Written in Blood Eredeti megjelenés éve: 2020
General
Press, 2024 328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528661 · Fordította: Szabó István |
Robert Hunter sorozat:
1. A
keresztes gyilkos 2.
Kivégzés 3.
Vadász 5. Halállista 6.
Egy gonosz elme 8. A
hívás 11. Vérrel írva 12.
Genesis 13.
The Death Watcher
(nem befejezett) |
WEBSHOP / OLVASS BELE / MOLY / GOODREADS |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Egy zsebtolvaj lány, aki alig múlt 21 éves meg akar
leckéztetni egy goromba embert a bárban, és ellopja a táskáját. Sajnos első
látásra semmi hasznostól vagy értékestől nem sikerült megszabadítani, ám amikor
beleolvas a táskában talált naplóba…! A fekete napló egy polaroid fotókkal
megtűzdelt beszámolósorozat a fickó rémtetteivel, válogatott kínzásaival.
Angela Wood egy dolgot tehet: olyan helyre juttatja a naplót, ahol kibogozhatják
a bűnügyeket.
Naplónk előbb Dr. Susan Slater Kalifornia egyik
legjobb halottkémjéhez kerül, aki pár teszt után felhívja a Los Angeles-i
rendőrség extrém erőszakos ügyekkel foglalkozó részlegének irodájában Robert
Huntert, aki társával, Carlos Garciával már indul is naplónézőbe. Hogy a sokat
látott nyomozók mit szólnak a személyes hangvételű, elrejtett holttest
koorditánátokat és részletes leírásokat tartalmazó könyvhöz? Először is
kiderítik, hogy ki juttatta el a halottkémhez…
Szerintem…
Nos, azt gondoltam – ahogy mindig azt gondolom CC olvasás előtt -, hogy annyi
kegyetlenségről és annyi beteg agyú pszichoalakról olvastam már Chris Carter
könyveiben, hogy nehezen fog ismét meglepni. Nos, ezúttal is tévedtem. Most a napló tulajdonosának a történetével
meg a napló bejegyzésekkel sikerült pár hidegrázós órát okoznia nekem az
írónak!
Sorozatgyilkosunk naplójából kiderül, hogy a
„hangok” mondják meg neki, ki legyen a következő áldozat - ráadásul rendkívül specifikusan! A „hangokra”
hallgatva keresi meg a specifikus rasszú, hajszínű, szemszínű, korú és nemű
következő áldozatát a gyilkos – és néha
még személyiség is a kitételek részét képezi! Sőt, az elkövetés módja is,
amelyek ezúttal is rendkívül változatosak és néha durván brutálisak, ugyanis a
„hangok” nagyon kreatívak, ha kegyetlenségről van szó…
Amikor Hunter és Garcia elkezdik elolvasni a
naplóbejegyzéseket, már az elsőnél elszorult a torkom, annyira megrázó élmény
volt… Pláne mert közben a gyilkos elmondja, hogy hanyatlik a memóriája, és
emiatt kezdett naplóírásba. Nem állítom, hogy sajnáltam, mert elég rideg a
bejegyzések szövegezése, de a személyes vonulat kibontakozása miatt különösen
borzongató volt a szavait olvasni.
– Sötét és szomorú világban élünk – jegyezte meg
Garcia –, amelyben az emberek nemcsak zavartalanul árulhatják ezeket a szörnyűségeket,
de sok ezren hajlandóak meg is venni tőlük. Mi meg semmit sem tehetünk
ellene. Ez engem nagyon kikészít. – Carlos, nem menthetjük meg az egész világot –
mondta Hunter –, és nem menthetünk meg mindenkit, ezt te is tudod. Csak annyit
tehetünk, hogy folytatjuk a munkát, igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból,
megmentjük, akit meg tudunk menteni, megvédjük, akit meg tudunk védeni... és
közben rács mögé juttatjuk azt, akit sikerül elkapnunk.
|
Nem csak a sorozatgyilkos történetét, és a hozzá
mind közelebb kerülő nyomozókat szerettem a könyvben, hanem a zsebtolvajt is,
Angela Wood-ot. Angela fiatal kora ellenére eléggé megcsömörlött az emberektől,
mégis leadja a naplót… Nagyon csíptem a karakerét, aki néha fiatalnak, máskor
öregnek érződött, nagyon jól megformált figura. Nyilván az ő személyes
háttérsztorija is eléggé mellbevágó, de hamar összeállt számomra, hogy miért
juttatta tolvaj létére a naplót a rendőrök kezére. (Az eddigi regényekből okulva igyekeztem nem túlságosan megkedvelni,
hiszen kevesen élték túl az egy rész erejéig bekukkantó segédek közül… de
elbuktam. Nagyon drukkoltam, hogy túlélje! Amit nyilván megnehezített az, hogy
a sorozatgyilkos bemorcult rá a napló eltulajdonítás miatt és elkezdett
vadászni a nőre…)
A regény szuperhőse számomra ismét Robert Hunter volt, akin érződik a kiégettség és az elkeseredettség, amit nehezít az, hogy Tracy otthagyta, és hogy továbbra is álmatlansággal küzd, de ez a rész még nekem is betett. Micsoda ámokfutást rendezett!
Imádom, ahogy jár az agya, ahogy a minél valószínűtlenebb
forgatókönyveket körbejárja, ahogy küzd és harcol köröm szakadtsáig annak
ellenére, hogy tele van a tütüje… Őszinte leszek, a kötet végén annyira áradt
belőle az „elkaplak akkor is, ha beledöglök” vibe, hogy a könyvet félretéve
meglestem, nem ez a rész-e az utolsó a sorozatából…
Összességében
Szerelmes vagyok Robert Hunter agyába… meg Chris
Carter brutálisan beteg agyszüleményeibe is. Bár jól esnek a humoros chick litek ebben a melegben, totál
imádtam ezt az új pszicho-thrillert is! Jól esett, de nem állítom, hogy nem
éreztem úgy olvasás közben, mintha mázsás súly nehezedne a mellkasomra! Nehéz
történet hatalmas fordulatokkal és elég sok kegyetlenséggel.
Érdekes volt, hogy mennyire sokrétű és jól felépített
regény lett ez is, holott Lucien sztorija (A
gonosz nyomában) után úgy gondoltam, hogy nincs tovább, hogy most valami
gyengébb, egyszerűbb sztori következik majd egy kevésbé összetett sorozatgyilkossal.
Imádom, hogy tévedtem!
Értékelés: 5
Folytatom a sorozatot? Azonnal, amint jön egy új kiadású régi rész vagy a folytatás. Imádom! :) Ráadásul mindegyik rész egyre betegebb…
Ijesztő gondolatok a könyv kapcsán: Totál para belegondolni, hogy mennyi olyan kattant
ember él, akinek tényleg „hangok” mondják meg a dolgokat. És ha tegyük fel, él
egy mostani gyilkosunkhoz hasonló zseniálisan ügyes sorozatgyilkos, aki
semmilyen mintát nem követ? Hanem kvázi hasraütésszerűen választ áldozatot,
akiket többnyire eltérő stílusban öl meg? Soha nem derülne ki… A könyv
befejezése után azért eléggé ráparáztam, hogy ezzel a sztoprival mekkora
ötletet adhatott az író pár gyilkosnak, hiszen ha ügyesek és bírja gyomruk,
akkor sose kapják el őket, ha úgy csinálják, mint a mostani gonoszunk. (Persze
azért a naplóírást nem ajánlom, ami szintén a kötet nagy tanulsága.)
Borítómustra ~ külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
v
– De miért? – kérdezte. – Miért áldozná fel az
életét valakiért, akit alig ismer? Erre nagyon kíváncsi vagyok – tette hozzá
őszintén.
Hunter megpróbált megszabadulni a testét átjáró
feszültségtől, de nem nagyon sikerült neki.
– Mert arra esküdtem, hogy szolgálok és védek –
magyarázta. – Mert én sokkal régebb óta vagyok ezen a világon, mint ő.
Megküzdöttem a démonjaimmal. Volt, amelyikkel szemben megnyertem a csatát,
volt, amelyik legyőzött. Angela még fiatal, olyan sok mindent láthat,
tapasztalhat, annyi minden van, amiért élhetne. Megérdemli az esélyt. Én a
halállal, a fájdalommal, a szenvedéssel, a gonoszsággal töltöm a napjaimat, és
ahogy látom, a világ egyre rosszabb lesz, egyre kevésbé megértő, egyre kevésbé
együttérző. Talán elegem is van belőle, és ha megmenthetek valakit, akinek sokkal
több oka van élni, mint nekem, akkor azt méltányos cserének gondolom.
v
– A rohadt életbe! – ugrott fel a székéből a
kapitány. – Egy kiváló sorozatgyilkosról beszélünk, aki az ország egyik
legkiemelkedőbb, sorozatgyilkosokat üldöző párosával áll szemben, és mégis macska-egér
játékot játszik magukkal!
v
– Mi az, Robert? Kérem, mondja el!
– Ez nem is annyira elmélet, inkább csak valamiféle
sejtés – válaszolta Hunter, és visszament az asztalához. – És csak úgy tudom megerősíteni
ezt a sejtést, ha iszonyú alaposan végigmegyek mindenen, amit dr. Slater átküldött. Szóval
kérek még egy kis időt, és akkor talán többet mondhatok.
– Szó sem lehet róla – ingatta a fejét a kapitány. –
Ismerem a maga sejtéseit, Robert, és ilyenkor mindig várhatóan elszabadul a pokol.
Úgyhogy most azonnal mondja el!
v
– A rendőrségi karácsonyi bulira gondolsz? –
kérdezett vissza Hunter közömbösen.
– Persze – felelte Garcia láthatóan izgatottan. – A
zombi Mikulás-jelmezemet fogom felvenni.
– Zombi Mikulás? – kérdezte Hunter, és
összeszorította a száját. – Ez most komoly?
– Persze! Olyan unalmasak ezek a bulik, hogy muszáj
feldobni őket valamivel.
v v v v v
Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Chris
Carter könyvei
Robert Hunter #11 a GoodReads-en.
v v v v v
Chris Carter
sikeres sorozatának legújabb kötetében először egy bájos zsebtolvajt ismerünk
meg, aki eleinte maga sem sejti, hogy az általa ellopott táskában egy
sorozatgyilkos naplója rejtőzik. A szörnyű dokumentum hamarosan kedvenc
nyomozónknál, Robert Hunternél köt ki, ezzel pedig kezdetét veszi az őrült
macska-egér játék. Tarts velünk a Vérrel
írva című kötet blogturnéján, és nyerd meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a sorozat
további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a
ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz
megfelelő helyére!
(Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72
órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új
nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
“Hogyan pusztítasz el
valakit anélkül, hogy ténylegesen megölnéd az illetőt?
Nagyon egyszerű,
Szöcske. Kiüríted a lelkét, aztán megtöltöd fájdalommal… elveszed tőle azt,
amit a legjobban szeret.”
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
07.15. Könyv és más 07.19. Milyen könyvet olvassak? 07.23. Hagyjatok!
Olvasok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése