Garcia
egészen a folyosó végén jobbra található ajtóig vezette Huntert, majd megállt
előtte. –
Tudom, hogy sok borzalmat láttál már az életedben, Robert. Isten a tanúm rá,
hogy én is. – A kilincsgombra tette a gumikesztyűs kezét. – De ilyet... még a
rémálmaimban sem – mondta, azzal kitárta az ajtót. |
|
Azért vagyok itt, hogy műalkotást készítsek belőled! Ha Robert Hunternek tíz nem fogadott hívása van a
szabadnapján, az általában nem sok jót jelent. Egy forró nyári nap reggelén
is azért keresik ennyire kitartóan a nyomozót, mert gyilkosság történt Los
Angeles egyik előkelő negyedében. Az áldozat a köztiszteletben álló ügyész,
Derek Nicholson, akivel a saját ágyában végeztek, méghozzá szinte
felfoghatatlan kegyetlenséggel. A bűncselekménynek ráadásul látszólag semmi
értelme, a férfi ugyanis halálos betegségben szenvedett, és már csak hetei
voltak hátra. Mégsem ez a legfurcsább az esetben, hanem a helyszínen talált
vérfagyasztó alkotás: egy bizarr szobor, amelyhez hasonlót korábban még a
tapasztalt Hunter és Garcia nyomozók sem láttak. És nem ez az egyetlen brutális haláleset a környéken.
Mivel azonban semmilyen kapcsolatot nem sikerül felfedezni az áldozatok
között, a rendőrség különleges egysége értetlenül áll az ügy előtt. Talán egy
titkos bosszúhadjárat folyik a város tisztes polgárai ellen? Esetleg a
gyilkos az általa készített művekkel üzen a rendőrségnek? A legfontosabb
kérdés azonban az, hogy sikerül-e elkapniuk a nyomozóknak a Szobrászt,
mielőtt lecsap a következő áldozatára… |
Könyv információk: Eredeti mű: The Death Sculptor Eredeti megjelenés éve: 2012 General Press, 2022 376
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634526438 · Fordította:
Őri Péter |
Robert Hunter sorozat: 1. A
keresztes gyilkos 2.
Kivégzés 3.
Vadász 5.
Halállista 6.
Egy gonosz elme 8. A hívás 11. Vérrel írva 12. Genesis 13. The Death Watcher (nem befejezett) |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Robert Hunter
és Carlos Garcia a rablási és gyilkossági osztályon belül egy különleges
alakulatnál, a speciális ügyek részlegén dolgozik, ahova a legrémesebb,
legfelfoghatatlanabb ügyek kerülnek. Ezúttal egy igazi pszichopata után
nyomoznak, akinek a munkásságával egy végstádiumos beteg maradványainál
találkoznak. A férfit megkínozták, megcsonkították és a levágott testrészeiből
egy szobrot állítottak a szobába. Igazi vérfürdő a helyszín, még a legerősebb
gyomorú kollégákat is megviseli az eset… ráadásul ez csak az első áldozat,
ahogy halad a történet, úgy változik a tettes stílusa, válik mind
kegyetlenebbé!
Szerintem…
Nos, ha van
halál, amit nem kívánnék magamnak, akkor ebben a kötetben szinte mindegyik
fontosabb típus szerepel! Vagy inkább a
sorozat részeiben…? Elképesztő, hogy micsoda dolgokat képes kitalálni Chris
Carter; minden regénye olvasása közben újra és újra elakad a lélegzetem amiatt,
hogy mennyire borzasztó gyilkosságokat álmodik papírra.
Ezúttal sincs
könnyű dolga a két kedvenc nyomozómnak, hiszen nem elég, hogy a nyakukba sóznak
egy okoska hackert, akit a Los Angeles megyei ügyészségnél dolgozik, de a második
gyilkosság rendőrgyilkosság, és így már az összes los angeles-i kapitányság
vérbosszúért kiált!
A regény
cselekménye talán kevésbé tetszett, mint az eddig olvasott két másik történet a
sorozatból, de nagyon kreatívnak és meghökkentőnek találtam ezt a részt is.
Robert Hunter számomra még mindig egy igazi zseni, talán ő az egyik kedvenc
modernkori nyomozóm a rémálmaival, a whisky mániájával és az alvásproblémával
együtt, amik miatt azt várná az olvasó, hogy gyenge, de őt épp ezek a dolgok
erősítik meg. Ivás közben vagy az éjszakai mászkálásai során támadnak a legjobb
ötletei, esténként beoson a lezárt (és számomra totál parának tűnő)
helyszínekre. Kattog, kattog, kattog az
agya, olvasás közben is szinte hallani, ahogy jár az agya a tettesek
motivációját kutatva…
Minden csupa vér volt: az ágy, a padló, a szőnyeg,
a falak, a mennyezet, a függöny és a bútorok nagy része. Nicholson holtteste
az ágyon hevert. Vagy legalábbis ami megmaradt belőle. A férfit ugyanis megcsonkították.
Mindkét karját és lábát levágták. Az egyik karját az ízületek mentén
feldarabolták. Ezenkívül mindkét lábfejét elválasztották a lábszárától. Ami azonban a leginkább megdöbbentette a
hálószobába lépőket, az a szobor volt. |
Nem könnyű
olvasmány, de az egész sorozat olyan, hogy csak az erősebb gyomrú, igazi
pszicho-thrilleres, nyomozós könyvrajongóknak javaslom. Tele van részletes
leírásokkal (ld. a fenti idézetet) és iszonyatos elkövetési módokkal. Szinte meg is döbbentem, amikor Carlos
és Robert egy bárban iszogatva felbukkan egy szőke nő, és Hunter annyira
nézegeti, hogy a társa odaküldi a nőhöz, amiből egy elég vicces sztori lesz.
Komolyan meglepődtem a humoros átvezetőn, mert annyira elsodort magával a
embertesteket csonkítgató gyilkos utáni kutatás…
A regény vége
elég váratlan volt számomra, végig abban a hitben voltam, hogy sejtem, ki a csonkításos
gyilkosságok elkövetője, erre egy igazi váratlan csavarral megleptek, és teljesen
más színezetet kapott az egész sztori, miután kiderült a Szobrász kiléte és fény
derült arra, hogy mik a mozgatórugói!
Nyugodt szível
javaslom bárkinek, aki szeretne egy jót borzongani! Ráadásul nagy előnye a
sorozatnak, hogy az egyes részeit egymástól függetlenül, kronológiát félretéve
is lehet olvasni. (Én már csak tudom, a
4. részt később olvastam, mint a 7-et és a 8-at!)
Összességében
Nagyon
érdekes és rendkívül groteszk gyilkosságokat tartalmazó rész volt ez a mostani,
de úgy érzem, hogy Chris Carter nem is tudna egy lapos, szinte hétköznapi elkövetésekről
írni. Kell neki a váratlan csavar, a felfoghatatlan kegyetlenség, és kellenek
neki a „KK”, avagy a különösen kegyetlen ügyekkel foglalkozó csoport
munkatársai, a picit romantikus, ám figyelmes Carlos Garcia és az inszomniás
csodasrác, Robert Hunter.
Szerettem
olvasni, csodás írónak tartom CC-t, mindig alig várom, hogy újabb regénye kerüljön
a kezembe. Tökéletesen pótolja a korábbi nagy kedvencemet, a Gyilkos Elméket!
Értékelés: 4,5
Érdekel a sorozat többi része? Nagyon! Lassan át
fogom magam rágni Chris Carter parábbnál parább nyomozós pszicho-thrillerein...
Borítómustra ~ külföldi borítók
Kedvcsináló idézetek:
v
Hunter és Garcia a rablási és gyilkossági osztályon
belül egy különleges alakulat, a speciális ügyek részlegén dolgozott. Az egységet
kizárólag a nagyobb horderejű sorozatgyilkossági ügyek miatt hozták létre,
amelyeknek a felderítéséhez több idő és jelentős tapasztalat kellett. A
kriminálpszichológiai múltja miatt Hunter a részlegen belül még speciálisabb
feladatot kapott. Minden olyan gyilkosságot, amelynél az elkövetés módja
brutális vagy szadista volt, KK-, vagyis „különösen kegyetlen” esetként
kezeltek. Robert Hunter és Carlos Garcia ketten alkották a KK-egységet, és nem véletlenül,
ugyanis nem ijedtek meg a saját árnyékuktól. Sok olyan dolgot láttak, amiből
másnak egy is bőven elég lett volna egy életre.
v
Az alvás börtönné változott, amit bármi áron el
akart kerülni. Az álmatlanság a teste logikus válasza volt a félelemre és az
éjjel rátörő rémálmokra. Működött a védekező mechanizmusa.
v
– Ez egy Faith
No More-szám – bólintott Hunter. – Úgy tűnik, a gyilkosnak sajátos humora
van.
– Hogy érted? – kérdezte Garcia.
– Ez az egyik leghíresebb számuk – felelte Hunter. –
Elég régi... ha jól emlékszem, a nyolcvanas évek végén volt sláger. Az a címe,
hogy Falling to Pieces. A refrénben
arról van szó, hogy valaki darabokra törik, és azt kéri, valaki újra rakja
össze. Persze csak átvitt értelemben.
v v v v v
Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Chris
Carter könyvei
Robert
Hunter #4 a GoodReads-en.
v v v v v
A General Press kiadó jóvoltából új kiadásban jelent meg Chris Carter A halál szobrásza című regénye.
Tartsatok bloggereinkkel, játsszatok velünk és nyerjétek meg a könyv egy
példányát!
Nyereményjáték: Minden állomáson találtok egy idézetet.
Nincs más dolgotok, mint kitalálni, Chris Carter mely könyvéből származik az
idézet, a helyes megfejtést pedig beírni a Rafflecopter doboz megfelelő
rubrikájába. (Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72
órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
„Az
utolsó ember, akit nem csípett,
még ma sem tud szilárdat enni, csak joghurtot.”
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 07.12. Szaffi polca 07.14. Hagyjatok!
Olvasok! 07.16. Könyv és más |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése