Chris Carter: Vérrel ​írva (Robert Hunter 11.) | Blogturné Klub könyvajánló és borítómustra

  

– Nem felelt a kérdésemre. Miért ilyen rendes velem? – Mert sok hasonló embert ismerek – felelte végül Hunter. – Régen én is ilyen voltam, mint maga, és mindegy, milyen erősnek hisszük magunkat, mindannyian követünk el hibákat, és időnként mindannyiunknak szüksége van segítségre. Nem lehetünk mindig kemények és erősek. Tudom, mert én is azt hittem, és nem sikerült.

Óvakodj a szavaktól, gyilkos erővel bírnak!   Angela Wood, az ügyes zsebtolvaj csak meg akart leckéztetni egy udvariatlan alakot. Észrevétlenül elemelte a férfi táskáját, de amikor átkutatta, mindössze egy fekete bőrkötéses naplót talált benne, a lapjain pedig a legrosszabb rémálmai elevenedtek meg. A sötét titkokat rejtő könyv Robert Hunter asztalán köt ki. A nyomozó hamar rájön, hogy egy tébolyult sorozatgyilkossal van dolga, aki különös hangok parancsára cselekszik, és választja ki az áldozatait. A rejtélyes tettes szabadon garázdálkodik, és nem örül, amiért a legféltettebb kincse a rendőrség kezére került: valakinek meg kell fizetnie érte. Hunter nyomozó váratlanul egy őrült gyilkológép önkényes játékában találja magát, amelyben minden eddiginél nagyobb a tét: nemcsak az ő élete forog kockán, de a város biztonsága is.

 

Könyv információk:   Eredeti mű: Written in Blood Eredeti megjelenés éve: 2020   General Press, 2024 328 oldal · puhatáblás ·  ISBN: 9789634528661 ·  Fordította: Szabó István	Robert Hunter sorozat:   0,5. A nyomozó 1. A keresztes gyilkos 2. Kivégzés 3. Vadász 4. A halál szobrásza 5. Halállista 6. Egy gonosz elme 7. A nevem: halál 8. A hívás 9. A​ holtak csarnoka 10. A gonosz nyomában 11. Vérrel írva 12. Genesis 13. The Death Watcher   (nem befejezett)
WEBSHOP / OLVASS BELE / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről…

 

Egy zsebtolvaj lány, aki alig múlt 21 éves meg akar leckéztetni egy goromba embert a bárban, és ellopja a táskáját. Sajnos első látásra semmi hasznostól vagy értékestől nem sikerült megszabadítani, ám amikor beleolvas a táskában talált naplóba…! A fekete napló egy polaroid fotókkal megtűzdelt beszámolósorozat a fickó rémtetteivel, válogatott kínzásaival. Angela Wood egy dolgot tehet: olyan helyre juttatja a naplót, ahol kibogozhatják a bűnügyeket.

Naplónk előbb Dr. Susan Slater Kalifornia egyik legjobb halottkémjéhez kerül, aki pár teszt után felhívja a Los Angeles-i rendőrség extrém erőszakos ügyekkel foglalkozó részlegének irodájában Robert Huntert, aki társával, Carlos Garciával már indul is naplónézőbe. Hogy a sokat látott nyomozók mit szólnak a személyes hangvételű, elrejtett holttest koorditánátokat és részletes leírásokat tartalmazó könyvhöz? Először is kiderítik, hogy ki juttatta el a halottkémhez…

 

Szerintem…

 

Nos, azt gondoltam – ahogy mindig azt gondolom CC olvasás előtt -, hogy annyi kegyetlenségről és annyi beteg agyú pszichoalakról olvastam már Chris Carter könyveiben, hogy nehezen fog ismét meglepni. Nos, ezúttal is tévedtem. Most a napló tulajdonosának a történetével meg a napló bejegyzésekkel sikerült pár hidegrázós órát okoznia nekem az írónak!

Sorozatgyilkosunk naplójából kiderül, hogy a „hangok” mondják meg neki, ki legyen a következő áldozat - ráadásul rendkívül specifikusan! A „hangokra” hallgatva keresi meg a specifikus rasszú, hajszínű, szemszínű, korú és nemű következő áldozatát a gyilkos – és  néha még személyiség is a kitételek részét képezi! Sőt, az elkövetés módja is, amelyek ezúttal is rendkívül változatosak és néha durván brutálisak, ugyanis a „hangok” nagyon kreatívak, ha kegyetlenségről van szó…

 

Amikor Hunter és Garcia elkezdik elolvasni a naplóbejegyzéseket, már az elsőnél elszorult a torkom, annyira megrázó élmény volt… Pláne mert közben a gyilkos elmondja, hogy hanyatlik a memóriája, és emiatt kezdett naplóírásba. Nem állítom, hogy sajnáltam, mert elég rideg a bejegyzések szövegezése, de a személyes vonulat kibontakozása miatt különösen borzongató volt a szavait olvasni.

 

– Sötét és szomorú világban élünk – jegyezte meg Garcia –, amelyben az emberek nemcsak zavartalanul árulhatják ezeket a szörnyűségeket, de sok ezren hajlandóak meg is venni tőlük. Mi meg semmit sem tehetünk ellene. Ez engem nagyon kikészít. – Carlos, nem menthetjük meg az egész világot – mondta Hunter –, és nem menthetünk meg mindenkit, ezt te is tudod. Csak annyit tehetünk, hogy folytatjuk a munkát, igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, megmentjük, akit meg tudunk menteni, megvédjük, akit meg tudunk védeni... és közben rács mögé juttatjuk azt, akit sikerül elkapnunk.

 

Nem csak a sorozatgyilkos történetét, és a hozzá mind közelebb kerülő nyomozókat szerettem a könyvben, hanem a zsebtolvajt is, Angela Wood-ot. Angela fiatal kora ellenére eléggé megcsömörlött az emberektől, mégis leadja a naplót… Nagyon csíptem a karakerét, aki néha fiatalnak, máskor öregnek érződött, nagyon jól megformált figura. Nyilván az ő személyes háttérsztorija is eléggé mellbevágó, de hamar összeállt számomra, hogy miért juttatta tolvaj létére a naplót a rendőrök kezére. (Az eddigi regényekből okulva igyekeztem nem túlságosan megkedvelni, hiszen kevesen élték túl az egy rész erejéig bekukkantó segédek közül… de elbuktam. Nagyon drukkoltam, hogy túlélje! Amit nyilván megnehezített az, hogy a sorozatgyilkos bemorcult rá a napló eltulajdonítás miatt és elkezdett vadászni a nőre…)

 

A regény szuperhőse számomra ismét Robert Hunter volt, akin érződik a kiégettség és az elkeseredettség, amit nehezít az, hogy Tracy otthagyta, és hogy továbbra is álmatlansággal küzd, de ez a rész még nekem is betett.  Micsoda ámokfutást rendezett! 

Imádom, ahogy jár az agya, ahogy a minél valószínűtlenebb forgatókönyveket körbejárja, ahogy küzd és harcol köröm szakadtsáig annak ellenére, hogy tele van a tütüje… Őszinte leszek, a kötet végén annyira áradt belőle az „elkaplak akkor is, ha beledöglök” vibe, hogy a könyvet félretéve meglestem, nem ez a rész-e az utolsó a sorozatából…

 

Összességében

 

Szerelmes vagyok Robert Hunter agyába… meg Chris Carter brutálisan beteg agyszüleményeibe is. Bár jól esnek a humoros chick litek ebben a melegben, totál imádtam ezt az új pszicho-thrillert is! Jól esett, de nem állítom, hogy nem éreztem úgy olvasás közben, mintha mázsás súly nehezedne a mellkasomra! Nehéz történet hatalmas fordulatokkal és elég sok kegyetlenséggel.

Érdekes volt, hogy mennyire sokrétű és jól felépített regény lett ez is, holott Lucien sztorija (A gonosz nyomában) után úgy gondoltam, hogy nincs tovább, hogy most valami gyengébb, egyszerűbb sztori következik majd egy kevésbé összetett sorozatgyilkossal. Imádom, hogy tévedtem!

 

Értékelés: 5 

Folytatom a sorozatot? Azonnal, amint jön egy új kiadású régi rész vagy a folytatás. Imádom! :) Ráadásul mindegyik rész egyre betegebb…

 

Ijesztő gondolatok a könyv kapcsán: Totál para belegondolni, hogy mennyi olyan kattant ember él, akinek tényleg „hangok” mondják meg a dolgokat. És ha tegyük fel, él egy mostani gyilkosunkhoz hasonló zseniálisan ügyes sorozatgyilkos, aki semmilyen mintát nem követ? Hanem kvázi hasraütésszerűen választ áldozatot, akiket többnyire eltérő stílusban öl meg? Soha nem derülne ki… A könyv befejezése után azért eléggé ráparáztam, hogy ezzel a sztoprival mekkora ötletet adhatott az író pár gyilkosnak, hiszen ha ügyesek és bírja gyomruk, akkor sose kapják el őket, ha úgy csinálják, mint a mostani gonoszunk. (Persze azért a naplóírást nem ajánlom, ami szintén a kötet nagy tanulsága.)

 

Borítómustra ~ külföldi borítók:

  

 

Kedvcsináló idézetek:

v

– De miért? – kérdezte. – Miért áldozná fel az életét valakiért, akit alig ismer? Erre nagyon kíváncsi vagyok – tette hozzá őszintén.

Hunter megpróbált megszabadulni a testét átjáró feszültségtől, de nem nagyon sikerült neki.

– Mert arra esküdtem, hogy szolgálok és védek – magyarázta. – Mert én sokkal régebb óta vagyok ezen a világon, mint ő. Megküzdöttem a démonjaimmal. Volt, amelyikkel szemben megnyertem a csatát, volt, amelyik legyőzött. Angela még fiatal, olyan sok mindent láthat, tapasztalhat, annyi minden van, amiért élhetne. Megérdemli az esélyt. Én a halállal, a fájdalommal, a szenvedéssel, a gonoszsággal töltöm a napjaimat, és ahogy látom, a világ egyre rosszabb lesz, egyre kevésbé megértő, egyre kevésbé együttérző. Talán elegem is van belőle, és ha megmenthetek valakit, akinek sokkal több oka van élni, mint nekem, akkor azt méltányos cserének gondolom.

v

– A rohadt életbe! – ugrott fel a székéből a kapitány. – Egy kiváló sorozatgyilkosról beszélünk, aki az ország egyik legkiemelkedőbb, sorozatgyilkosokat üldöző párosával áll szemben, és mégis macska-egér játékot játszik magukkal!

v

– Mi az, Robert? Kérem, mondja el!

– Ez nem is annyira elmélet, inkább csak valamiféle sejtés – válaszolta Hunter, és visszament az asztalához. – És csak úgy tudom megerősíteni ezt a sejtést, ha iszonyú alaposan végigmegyek  mindenen, amit dr. Slater átküldött. Szóval kérek még egy kis időt, és akkor talán többet mondhatok.

– Szó sem lehet róla – ingatta a fejét a kapitány. – Ismerem a maga sejtéseit, Robert, és ilyenkor mindig várhatóan elszabadul a pokol. Úgyhogy most azonnal mondja el!

v

– A rendőrségi karácsonyi bulira gondolsz? – kérdezett vissza Hunter közömbösen.

– Persze – felelte Garcia láthatóan izgatottan. – A zombi Mikulás-jelmezemet fogom felvenni.

– Zombi Mikulás? – kérdezte Hunter, és összeszorította a száját. – Ez most komoly?

– Persze! Olyan unalmasak ezek a bulik, hogy muszáj feldobni őket valamivel.

 

v v v v v

Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Chris Carter könyvei

Robert Hunter #11 a GoodReads-en.

v v v v v

 

Chris Carter sikeres sorozatának legújabb kötetében először egy bájos zsebtolvajt ismerünk meg, aki eleinte maga sem sejti, hogy az általa ellopott táskában egy sorozatgyilkos naplója rejtőzik. A szörnyű dokumentum hamarosan kedvenc nyomozónknál, Robert Hunternél köt ki, ezzel pedig kezdetét veszi az őrült macska-egér játék. Tarts velünk a Vérrel írva című kötet blogturnéján, és nyerd meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

  

Nyereményjáték:   Mostani nyereményjátékunkban a sorozat további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

“Hogyan pusztítasz el valakit anélkül, hogy ténylegesen megölnéd az illetőt?

Nagyon egyszerű, Szöcske. Kiüríted a lelkét, aztán megtöltöd fájdalommal… elveszed tőle azt, amit a legjobban szeret.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 07.15. Könyv és más  07.19. Milyen könyvet olvassak? 07.23. Hagyjatok! Olvasok!