LGBT+ regény
– Ha csak a szívedet követed, annak következményei lehetnek – jegyzi meg
papa. Mario bólint. – Azt hiszem, nem arról van szó, hogy csak a szívemet követem, hanem
inkább arról, hogy megértem, merre húz. Még sosem gondoltam erre így. Gyakorlatilag az egy döntés, hogy követi
az álmait, de mélyen, legbelül mégsem az. Valami mágnesként vonz, és nem
tudjuk elkerülni.
|
|
Ben
a főiskola első évét azzal töltötte, hogy a fantasykéziratán dolgozott
írótársával, Marióval, aki nemcsak remek spanyolnyelv-tanár, de még annál is
jobban csókol. Akkor miért nem tud másra sem gondolni, mint hogy Arthur két
évvel a szakításuk után megint a városban van? Arthur
azért érkezett New Yorkba, mert megkapta álmai gyakornoki állását a
Broadwayn, otthon pedig vár rá a barátja, akivel nem is lehetne boldogabb. Ám
amikor összefut Bennel, aki épp egy titokzatos fiúval ölelkezik, azon kezd el
gondolkodni, hogy vajon az iránta táplált érzései tényleg elmúltak-e. Bár
a fiúk megpróbálnak a jövőjükre koncentrálni, úgy tűnik, nem tudnak nem
egymásba botlani a jelenben. Vajon az univerzum arra kényszeríti őket, hogy
kiderítsék: valójában egymásnak vannak teremtve? Lehet,
hogy nem. Elvégre a dolgok már az első alkalommal sem működtek közöttük. Lehet,
hogy igen. Végül is a szikrák még mindig repkednek. Néha
pedig csak vennünk kell egy nagy levegőt, bízni a legjobbakban – és emelni
poharunkat.
Igyunk a régi barátokra! Az új kezdetek elfogadására! A második esélyekre! |
Könyv információk:
Eredeti mű: Here's to Us Eredeti megjelenés éve: 2021 Menő
Könyvek, Budapest, 2023 460
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789635844180 · Fordította:
Hartinger Emese |
◈ ◈ Mi
van, ha pont nekünk sikerül? ◈ |
Adam Silvera: Inkább
boldog |
Becky Albertalli: |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem…
Mindig is szerettem a popkulturális alkotásokban és
dilis legjobb barátokban gazdag történeteket, és rémlett, hogy ezek miatt már
jól esett olvasni az első részt is. De nem olvastam újra, mert tudtam, hogy az előző
kötet után két évvel játszódik a sztori, amikor Ben és Arthur is más felé
kacsingat.
Míg Ben az apja boltjában dolgozik és a leendő bestsellerének a javítgatásával van elfoglalva, addig Arthur egy színházi rendező asszisztens asszisztensének a gyakornoki pozíciója miatt tér vissza New Yorkba, ahol elkerülhetetlen, hogy újra összefussanak.
Ben egy dögös, farmer kertésznadrágban nyomuló Mario nevű fiúért eped, akivel maga se tudja, hogy milyen a kapcsolatuk azon túl, hogy nagyban kavarnak és flörtölnek, addig Arthur kvázi tartós kapcsolatban él egy Mikey nevű sráccal, akivel még nem mondták ki egymásnak, hogy „Szeretlek!” szó, de jó ideje együtt vannak. Ha engem kérdeztek, akkor engem a guta ütögetett mind Mario folyamatos kertésznadrágban való lézengésétől (KOMOLYAN... Ben szüleihez is abban ment a bemutatkozó vacsira), mind attól, hogy Arthur Mikey egérnek becézgeti a kedvesét... Ezek tipikusan olyasmik, amiktől falra mászok, szóval egyik párnak se tudtam szívből drukkolni. (Tudom, gonosz vagyok... és ezek lényegtelen dolgok, ha beüt a szerelem.)
Ha nagyban le kéne butítanom, hogy miről szól ez a
regény, akkor a ki nem mondott és át nem beszélt érzelmekről mondanék pár szót,
illetve arról, hogy milyen nehéz megvizsgálnunk a saját szívünket annak a
tekintetében, hogy kihez húz és ki nem törné össze biztosan. Rengeteg titkot
rejt ez a könyv, amelyek mind kimondásra kerülnek, és szerencsére jól sülnek el a vallomások is. (Az abszolút kedvenc titkomat például egy szabadulószobában vallották be egyik főhősünknek, ahol pont nem érdekelte őket emiatt annak a megoldása.) Nem nagy történet, nincsenek benne sárkányok, sellők,
varázskardok, és varázslók is csak említés szintjén, de nekem tetszett.
Teljesen reálisan hozza azt a pánikot, amit mindannyian éreztünk már, mielőtt
egy fontos döntésre jutottunk volna az életünkben. Egy olyanra, ami akár teljesen fejre is állíthatja azt.
Az elbeszélési módot (Ben és Arthur váltott POV E/1-ben)
és a karakterek mélységét továbbra is csodásnak tartom, szeretem a szerzők
közti összhangot. A sztori egyszerű, de a benne szereplők beszélgetései, interakciói tették igazán nagyszerűvé és élvezetessé.
– Te meg tudod mondani, miért tartott ez ilyen
sokáig? – Mert hülyék vagyunk, akik nem látják, mi van az
orruk előtt?
|
El is felejtettem, hogy mennyire jól meg vannak írva
a könyvbéli mellékszereplők is! Huh, ha már szóba jött a felejtés… Amikor egy
folytatásról írok, általában elolvasom, hogy az
előző kötetről mit írtam a blogra, és ezeket írtam az egyik
mellékszereplőről: „A legszórakoztatóbb
az egész regényben pedig Dylan volt, akiért teljesen odáig voltam” + „mert ugye
ott volt az új szerelmem, Dylan, aki egy kávéfüggő, szívbeteg, de imádni való
csávó”. Na, csodálkoztam is, hogy kibe szerettem ennyire bele, de amint
felbukkant a mostani kötetben ÉS MEGSZÓLALT (!) máris megértettem januári-Anita
rajongását. I love you, Dylan!!!
Visszakanyarodva a mellékszereplőkre – a karakterek élnek, megvan a személyiségük és a személyes történetük. A fiúk szülei folyamatosan helyet kapnak, a barátaik lényegében a legtöbb interakciónál ott vannak (vagy tudnak róla és véleményt alkotnak), de olyan is van, aki coming outol az egyik főszereplőnek vagy bevall egy óriási titkot, amelyek saját full side storyt kapnak a regényben! Nagyon él ez a történet, és az teszi élővé, hogy nem csak a főszereplőkkel történik az Élet, hanem a körülöttük lévő emberek is haladnak előre. A kötet igazából két, évekkel későbbi epilógust is kapott, amelyben a könyvekben felbukkanó rokonok, barátok és munkatársak is megjelennek, amit különösen szívet melengetőnek tartok!
Összességében
Bár ugyanannyira szerettem Ben és Arthur életének a
főbb szereplőit, akik mindig jelen voltak a sztoriban, és ismét sikerült
belezúgnom a folyamatosan lököttségeket beszélő Dylanbe, jobban élveztem ezt a
kötetet, mint az első részt. Talán a színházi munka megjelenése miatt, talán a coming
out és a Pridera való kimenetel miatt, talán Ben barátainak óriási titka miatt,
talán a szupercsodálatosságos epilógusok miatt. Talán mert végre megnyugodhat a szívem, hogy ez a két csodálatos, szerethető, kreatív, egymáshoz való főszereplő végre végleg együtt van. Az biztos, hogy egyszerre éreztem
letehetetlennek és olvastam volna minél lassabban, hogy tovább tartson. Jó élmény volt!
(Ha csalni akartok, akkor akár egymagában is el
lehet olvasni, hiába folytatás, de szerintem az első rész is kifejezetten jól
sikerült darab.)
Értékelés: 4,5
Külföldi borítók ~ borítómustra:
Kedvcsináló idézetek:
☆
Amikor kijövök hátulról, Dylan épp egy népszerű romantikus regény
ismertetőjét olvassa. Megállok előtte, azt hiszem, ezzel majd felkelthetem a
figyelmét, de ő tovább olvas, ráadásul halkan motyogva, így én is megtudom,
hogy egy tanárnőről meg egy tengerészgyalogosról szól, akik egymásba szeretnek.
– Meleg vagyok, ha ezt megveszem? – kérdezi Dylan.
– Szerinted?
Dylan szünetet tart.
– Nem?
– Helyes.
☆
– Patrickre gondolt – forgatja a szemét Ben.
– Nem akarom hallani ezt a nevet. Nem akarom látni azt az arcot.
Dylan átvág a nappalin, és lehuppan a kanapéra.
– Az az alak egy istenverte bütyök az életem lábán. Ugye tudod, hogy régen
egy ágyban aludtak Samanthával?
– A családi kirándulásokon – mondja Ben. – Hatéves korukban.
– Az ágy az ágy!
– Te és én is aludtunk egy ágyban. Sokszor.
Dylan felhorkan.
– És ettől meg kellene nyugodnom? Benzo, akármikor háromméteres távolságon
belül kerülünk egymáshoz, késsel lehet vágni a szexuális feszültséget
közöttünk.
– Hinnéd, hogy józan? – Azzal küld egy gyors mosolyt Mikey felé Ben.
☆
– És Taj még mindig olyan menő? – kérdezi Ben.
– Ó, persze – mondom, és a rövid ujjú, csipkés ingre gondolok, amit ma
viselt. És arra, hogy épp most jött haza egy álomszerű hosszú hétvégéről Montaukból
a párjával. – Ő pont olyan, amilyen én is szeretnék lenni huszonöt évesen.
Aztán a következő lépés az, hogy olyan meleg nagybácsi legyek, mint Jacob, egy
brit férjjel és egy hipoallergén kutyával…
– Hűha…
– És aztán a végső, legerősebb formám? – Drámai szünetet tartok. – A Rosie
és Ruby nevű ikerlányaim dilis meleg apukája.
Nevet.
– Olyan vagy, mint egy megszelídített meleg pokémon!
☆
– Készen állsz, D?
– Már évek óta készen állok, Ben.
Megfogja a kezem, ahogy kilépünk a
vendégfürdőszobából, vár egy másodpercet, hogy a szülei ránk nézzenek, majd a
levegőbe bokszol az öklével. Mr. és Mrs. Boggs, más néven Dale és Evelyn – és
ezt teljesen komolyan mondom – a világ két legnormálisabb embere. Evelyn
mellett még káromkodni sem lehet, különben azonnal zavarban érzed magad. És itt
van Dylan, aki úgy viselkedik, mintha épp most szexeltünk volna a fürdőszobában.
Valószínűleg összecserélték valakivel a szülészeten. Ami azt jelenti, hogy
valahol ebben a világban van egy visszafogott Dylan, aki szenved a megvadult
szülei durva humorától.
Ennek ellenére nem cserélném el Dylant senki másra.
☆☆☆☆☆
Nem saját képek. Pinterest tábla: What
If It's Us
What
If It's Us #2 a GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
Arthur és Ben közös története két éve véget ért - vagy mégsem? Habár van
párjuk, a fiúk ismét egy városban vannak, ugyanis Arthur megkapta álmai
gyakornoki állását a Broadwayn. Lehet, hogy New York ismét összehozza őket?
Kövessétek bloggereinket a Here's to Us – Színre lép az igaz szerelem című regény blogturnéján, és játsszatok
velünk, mert egy szerencsés olvasónk a Menő
Könyvek Kiadónak hála meg is nyeri a könyvet!
Nyereményjáték:
A Here's to Us – Színre lép az igaz szerelem
című regény két író munkája, de vajon mennyit tudunk Becky Albertalliről és
Adam Silveráról? Mostani játékunkhoz kutatnotok kell. Minden állomáson
találtok egy kérdést, és el kell döntenetek, hogy kire igaz: ADAMre vagy
BECKYre? (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem
áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a
kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak
magyarországi címre postáz.) |
Melyik szerző a
fiatalabb?
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 2 - Sorok között ~ extra
6 - Spirit Bliss Sárga könyves út |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése