Chris Carter: Bosszú (Robert Hunter 13.) | Blogturné Klub könyvajánló és borítómustra

  

– (…) De azok, akik élvezik, sosem állnak meg egyetlen áldozatnál, nem igaz? Végül mind sorozatgyilkossá válnak, mert képtelenek uralkodni magukon. Akárhányszor ölnek, sosem elégíti ki őket teljesen.

Az igazi szörnyek sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk.     Los Angeles hegyei között brutálisan elgázolnak egy férfit. Látszólag. Ugyanis egy holttest nem hazudik, és a boncasztalon az orvos szikéje alatt kiderül, hogy a balesetet valaki megrendezte, hogy elfedje a férfi halálának valódi okát: a rideg és kegyetlen kínzásokat. Amikor pedig gyanús körülmények között felbukkan egy újabb tetem, Robert Hunter nyomozó rádöbben, hogy egy vérszomjas és rendkívül számító sorozatgyilkossal állnak szemben. Valakivel, aki ki tudja, mióta űzi háborítatlanul a maga embertelen játékát, az indítékai pedig ismeretlenek. De mégis hogyan lehet kivizsgálni olyan gyilkosságokat, amelyek áldozatai között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincsen, és nem tudni, mivel érdemelték ki a könyörtelen kínzásokat? Miként lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy maga után nyomokat? És hogyan lehet megállítani egy fantomot, akinek a létezését senki sem tudja bizonyítani?

 

Könyv információk:   Eredeti mű: The Death Watcher Eredeti megjelenés éve: 2024   General Press, Budapest, 2026 304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040904 · Fordította: Köves Ágoston   Műfaj/zsáner: krimi, thriller, rejtély, nyomozós, sorozatgyilkos, pszichopata	Robert Hunter sorozat:   0,5. A nyomozó 1. A keresztes gyilkos 2. Kivégzés 3. Vadász 4. A halál szobrásza 5. Halállista 6. Egy gonosz elme 7. A nevem: halál 8. A hívás 9. A​ holtak csarnoka 10. A gonosz nyomában 11. Vérrel írva 12. Félelem 13. Bosszú 14. (…)   (nem befejezett)
WEBSHOP / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről…

 

Ezúttal két igencsak eltérő módon elhunyt ember miatt kezdenek el nyomozni kedvenc nyomozóink, Robert Hunter és Carlos Garcia. A halottkémhez érkezik egy gázolásos baleset, ám mintha a halottat már eleve holtként gázolták volna el… Különös törésekkel és sérülésekkel van tele a test, ráadásul mintha fagyhalál áldozata lett volna. Aztán nem sokkal később egy bonctanórán az eminens orvostanonc megkérdőjelezi, hogy az éppen vizsgált halottjuk valóban öngyilkosságot követett-e el, és ez az ügy is a nyomozókhoz kerül.

Van összefüggés a két látszólag nagyon is eltérő halott között? Tényleg egy sorozatgyilkos áldozatairól van szó? A Los Angeles-i rendőrség extrém erőszakos bűnügyekkel foglalkozó részlege hírhedt a különösen kegyetlen sorozatgyilkosok elfogásában, de lehet, hogy ezúttal rajtuk is kifog a potenciális gyilkos!

 

Szerintem…

 

Mint általában, most is már a regény legelején bemutatkozik a gyilkos – gondolok itt arra, hogy egyből a lecsóba csapva elkapja az áldozatot, majd elmeséli neki, miket fog vele tenni a közeljövőben... Nos, ennyire nem szokott már az első pár oldal lesokkolni, de még az én szám is tátva maradt az udvarias modorban előadott terveitől. Persze Chris Carter az esetek többségében már az első pár fejezetnél eléri, hogy elmondjak magamban egy néma imát, hogy sose találkozzak a sorozatgyilkosaihoz hasonló pszichókkal, de ez a tettes egészen új kegyetlenségi szinten mozog...

 

Persze sosem a tettes szemszögéből játszódik a sztori, és még nem is csak Robert Hunter nyomozó szemszöge az egyetlen, amelyen keresztül követjük a hajszát a különös áldozatok elintézője után. Néha a leendő áldozatok vagy Garcia nyomozó bőrébe mászunk bele, megint máskor a halottkém vagy az orvostanonc nézőpontját látjuk. Kis kitekintés más lelkekbe, más életutakba, de mivel az írónál sose lehet tudni, hogy vajon ki lesz a következő áldozat, néha bizony cidriztem a szimpatikusabb karakterek fejezetei közben.

Már megtanultam, hogy Carternél senki sincs biztonságban és bármelyik háttérszereplő lehet a keresett tettes. Ha egyáltalán felbukkan, mert ez se törvényszerű nála: néha csak felbukkan egy őrült, egy szociopata vagy egy tragikus sorsú ember, mint a rész gyilkosa… (Persze nem árulom el, hogy ezúttal szem előtt van-e a tettes vagy csak a regény vége felé kerül elő, mert úgy nem lenne túl izgalmas elolvasnotok.)

 

A kapitány szó nélkül végighallgatta az egészet. Utána pedig megigazította a szemüvegét, és Hunter íróasztalának támaszkodott. – Tehát azt mondják, hogy valami elmebeteg pszichopata garázdálkodik a városomban, aki embereket rabol el, napokig kínozza őket, aztán egy hamis halálesettel szabadul meg a hulláktól? – Igen. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet, kapitány.

 

A regény meglepően csavaros, és szokás szerint jól felépített, de a gyilkos tényleg különösen kegyetlen. Őszintén írtam a bejegyzés elején, hogy ritkán akadok ki már a történet elején, de ezúttal az első oldalakon elszorult a torkom. Az egész regény nehéz élmény, egyrészt mert a gyilkos az őrületig kínozza az áldozatait, másrészt előkerül a gyerekbántalmazás témája is, ami szerintem sokak gyenge pontja…

Ugyanakkor tényleg egy jól megírt nyomozás résztvevői vagyunk, ráadásul talán először láthatjuk kedvenc nyomozóinkat beépülni is, ami számomra nagy élmény volt. Egy dolog tudni, mennyire jó nyomozók, és új dolog látni, ahogy színészkednek és önmagukat másnak előadva próbálnak bármilyen nyomra bukkanni.

 

(Spoiler!) Bevallom, ezt a gyilkos és az indíttatását teljesen meg tudtam érteni. Gyilkosunk bosszút áll a gyermekeiket fizikailag (is) bántalmazó szülőkön, akik tönkretették a kicsit gyerekkorát és egy életre szóló traumát okoztak nekik - akárcsak a gyilkosnak a saját szülei… (spoiler vége) Szóval valahol a lelkem mélyén drukkoltam, hogy ezúttal ne kapjuk el a sorozatgyilkost.

 

Összességében

 

Kemény sztori rengeteg kegyetlenséggel és drámával, amit a hardcore Robert Hunter és Carlos Garcia rajongók imádni fognak, de a gyengébb gyomrú krimi fanoknak továbbra se ajánlom a sorozatot.

Részemről kifejezetten imádtam ezt a lehetetlennek tűnő nyomozást a két nagyon eltérő módon előkerülő hullával, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, de mégis megragadja az extrém erőszakos bűnügyekkel foglalkozó részleg nyomozóinak a figyelmét. Szerettem, hogy Robert még mindig képes meglepni a társát a tudásával, és hogy mindketten képesek kiborítani az egyébként sokat látott és hallott kapitányukat a szövegükkel. IGEN! Képes voltam néha megmosolyogni a nyomozók adok-kapok beszélgetéseit!

 

Értékelés: 5

 

Folytatom a sorozatot? Mostazonnal. Nagyon szeretem az író regényeit még annak ellenére is, hogy néha egészen a szívemre veszem a dolgokat. Persze kicsit aggasztó, hogy egyelőre ez az utolsó rész... Remélem, hogy éppen az új rész zárófejezetét írja valahol a nagyvilágban!

 

Borítómustra ~ külföldi borítók:

 

 

 

Kedvcsináló idézetek:

v

– Miféle kínzás az, ahol az áldozatot először elkábítják?

– Kifejezetten borzalmas fajta. Gondolj csak bele! Szerencsétlen eleinte semmit sem érez. Talán magánál van, és látja, ahogy a tettes bántja őt, kitépi a lábkörmeit, eltöri az ujjait, és a többi… és ez mind nem fáj, de aztán elmúlik az érzéstelenítés, és megjelenik a fájdalom lassan, fokozatosan, és egyre jobban ég mindene, a lába, a keze, a karja, a combja, az arca, a feje, a törzse, egyre erősebben és erősebben. Az elkövető haladhat fokozatosan, egyetlen sebet ejtve alkalmanként, vagy roncsolhatja az egész testet egyszerre. Szörnyű módszer ez.

v

– Így tanultam meg, hogy léteznek szörnyek. – Olyan nyugodt hangon beszélt, mintha egy mesekönyvből olvasna fel. – De nem a ruhásszekrényből, az ingeid mögül leselkednek rád. Nem az ágyad alatt rejtőznek vagy a tálalószekrényben vagy a sűrű, sötét erdőkben. Nem a rémálmaidban jelennek meg, és nem csak éjjel merészkednek elő. Nem. Az igazi szörnyek, akik tényleg bántani tudnak, akik igazán félelmetesek, sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk. Mindenhol ott vannak körülöttünk. Az én esetemben kiderült, hogy azok a szörnyek, akiket én „anyának” és „apának” szólítottam.

v

– Tudják – kezdte, és a hangja kicsit halkabb volt, mint általában –, James Whitely vitathatatlanul egy szörnyeteg volt. De olyan szörny, aki más szörnyekre vadászott. Némelyik ember, akit elrabolt, valószínűleg megérdemelte.

– Hát én nem! – Garcia a mellkasán lévő kötésre mutatott.

– És hogy vannak a sebei, Carlos?

– Úgy nézek ki, mint egy szelet bélszín, amit a grillen felejtettek. És ezt a feleségem mondta ma reggel, amikor lecserélte a gézt. – Magas, elvékonyodott hangon folytatta: – „Épp itt volt az ideje, hogy legyen rajtad néhány férfias harci sérülés, nem?” Mi a franc?

v

– Én is erre utaló nyomokat kerestem, amikor több fekete foltra lettem figyelmes a gyomornyálkahártyán.

– Wischnewski-foltokra? – kérdezte Hunter.

– Így van.

Garcia felnevetett.

– Meg sem lepődöm, hogy tudod, hogyan hívják a fekete foltokat az ember gyomornyálkahártyáján, attól viszont elszáll az agyam, hogy még a szó kiejtését is ismered.

– Sokat olvasok – vonta meg a vállát Hunter.

 

v v v v v

Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Chris Carter könyvei

Robert Hunter #13 a GoodReads-en.

v v v v v

 

Chris Carter rajongói végre új Robert Hunter-történetet olvashatnak, hiszen megjelent a sorozat tizenharmadik, Bosszú című kötete! Kedvenc nyomozóinknak ezúttal egy igazán rejtélyes halálesettel van dolga, ami első látásra nem is tűnik gyilkosságnak. Vajon ezúttal is sikerül a rejtély nyomába eredniük és elfogniuk egy veszélyes sorozatgyilkost? Derítsétek ki három bloggerünkkel, válaszoljatok a kérdésekre és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

  

Nyereményjáték:   Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!   (Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

“Mindig is úgy gondoltam, hogy ha a tudásnak illata van, az valami ilyesmi lehet. A régi és az új papír, a bőr, a mahagóni keveréke…”

< A kitöltendő form ide kattintva érhető el! >

 

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [Blogturné Klub] 01.30. Könyv és más 02.01. Ambivalentina 02.03. Hagyjatok! Olvasok!