(A fordítás a bejegyzésben saját, vagyis
nem hivatalos.
Magyarul (még) nincs kiadva.)
„Life’s
complicated. Answers rarely come wrapped up nice and simple. There are plenty
of people out there ready to tell us what we should and shouldn’t believe. We
always need to be skeptical, to look for the sting in the tale.”
~ Az élet
komplikált. A válaszok ritkán érkeznek egyszerűen és szépen becsomagolva.
Rengeteg ember van odakint, aki elmondja, hogy mit kellene, vagy nem kellene
elhinnünk. Mindig szkeptikusnak kell lennünk, figyeljünk a történetek gyenge
pontjaira.
Fülszöveg:
☣
Zom-B
is a radical new series about a zombie apocalypse, told in the first person by
one of its victims. The series combines classic Shan action with a fiendishly
twisting plot and hard-hitting and thought-provoking moral questions dealing
with racism, abuse of power and more. This is challenging material, which will
captivate existing Shan fans and bring in many new ones. As Darren says, „It's
a big, sprawling, vicious tale…a grisly piece of escapism, and a barbed look at
the world in which we live. Each book in the series is short, fast-paced and
bloody. A high body-count is guaranteed!”
☣
Eredeti megjelenés éve: 2012
HarperCollins, London,
2012
218 oldal · ISBN: 9781443415088
☣
Fülszöveg magyarul:
☣
A
Zom-B egy radikálisan új, zombi apokalipszisről szóló sorozat, amely E/1
személyben meséli el az egyik áldozat történetét. A sorozat a már megszokott
Shan akciókat kombinálja egy pokolian csavaros cselekménnyel, illetve ütős és
elgondolkodtató, morális kérdéseket boncolgató szállal a rasszimus elleni
fellépésről, a bántalmazásról és hasonló dolgokról.
A
Shan rajongók szívét is rabul ejti ez a kihívó történet és még több új rajongót
szerez. Ahogyan Darren mondja: "Ez egy nagy, burjánzó, kegyetlen mese...
egy darabka rémes menekülés és szúeós megszemlélése a világnak, amiben élünk. A
sorozat minden része rövid, gyors tempójú és véres. A nagy halottszám garantált!"
Szerintem:
☣
Egyszerűen
odáig vagyok Darren Shan írásaiért! Fenomenális a pacák – kegyetlen a
szereplőkkel, meghökkentő módon vezeti fel a sztorikat és ugyancsak
meghökkentően zárja le őket. Valamerre még most is keresgélem az állam.
A nyelvezete tetszett, könnyű és könnyedén olvasható.
A borító – az amerikai jobban tetszik, mert az ijesztőbb,
ezáltal jobban illik a történethez…
A cselekmény
rettenetes, de nekem bejött. Ismét egy ifjúsági zombi apokalipszis. Picit
hasonlít a Highschool of the Dead manga/anime egyes részeire, de leginkább
alapötletileg. Ugyanis ott elsősorban a túlélés a lényeg, de ebben a regényben
inkább a rasszizmus és a csaláson belüli erőszak van a reflektorfényben.
Akiket bírtam: Mr. Burke és Vinyl.
Értékelés: 4
Bővebben
(spoilermentes):
☣
A
bevezetésnek is nevezhető „Then…” –ben megismerkedünk Briannel, aki
Pallaskenryben él és egy buta kisgyerek. Azt hiszem, a bevezetés végén sokkot
kaptam, de Darren Shan így ír – igazán nem tudom, miért hittem, hogy nem lesz
semmi megdöbbentő már az elején. Aztán Owl Man keresztbe tett.
B Smith
egy nem túl szimpatikus vakarcs, aki a piás-agresszív apja miatt olyan,
amilyen. A családjuk rettenetes, de összetartó. Így élnek a rasszista surmóék… - a Smith család ékes példája az
apai elnyomású családképnek. Mondhatnám, hogy unalmas volt a sztori, de nem
igaz. Inkább sok volt benne a számomra unszimpatikus, tőlem távolálló
életszituáció. Ugyanakkor sokat foglalkozott B lelkével, a düh rohamaival, a barátaival.
A kamaszokra jellemző hovatartozási válságok és lázadások is megvoltak a
sztoriban.
A
leginkább B-ben mégis a rémálma döbbentett meg. Ismét sokkolt a könyv. Éjszaka
más zombi babás rémálmairól és lidércnyomásáról olvasni NEM TÚL MEGNYUGTATÓ! Lehet
egy fiktív szereplő rémálmától rémálmodni?? Remélem, hogy nem…
A
legunszimpatikusabb szereplő egyértelműen B édesapja, de muszáj elismernem,
hogy szereti a kölkét. Amint hall a zombikról, azonnal a gyereke után fut
megmenteni – melyik szülő ne tenne így?! Azt hiszem, hogy ez a természetes
reakció egy vészhelyzetben. Egy másik unszimpatikus szereplő – Owl Man, aki
olyan kulcsfigura, mint a vámpíros sorozatban Mr. Desmond Tiny – épp olyan
furcsa kinézetet is kapott: hatalmas szemű, pókhasú, magas pacák. Rémes és
ijesztő a kisugárzása.
A
baráti társaság jópofa, de inkább bandának nevezném. Az egy szem Vinyl-en kívül
senkit nem szerettem meg, ő meg nem is igazán a banda része.
(A bekeretezett rész nagyon spoileres!)
Abszolút
pofára estem – B Smith
A főszereplőt
végig B-nek hívják, csak így simán – egy betű: B. Volt becézés, B-ster, de
igazán nem volt semmi árulkodó jel a teljes nevére. B Smith. Az illusztrációkon
sosem szemből látjuk a főszereplőt, oldalról és hátulról szerepel a képeken
vagy egy az egyben az ő szemszögéből látjuk a helyzetet.
Amikor
a végén az édesapja beszólt, hogy “Don’t shoot! That’s my daughter!” (…)“Becky!”
(…) “My girl! My girl!” – na, akkor valami nagyon csúnya szaladt ki a számon à
végig azt hittem, hogy fiú! Többször is újraolvastam, aztán vadul
visszalapozgattam, hogy volt-e bármi utalás a nemére és csak átugrottam rajta,
de nem találtam semmit. (Leszámítva a babás rémálmot, amiben MAMÁzzák, de ez
nem zavart meg.)
Ez a vadállat, ez az agresszív látens rasszista és
önutáló gyerek egy csajszi… bakker…
A zombik és a heg
A
zombik B városában igazából az utolsó harmadban jelentek meg, szóval a könyv
nagyrészében csupán híradásokból vagy másoktól hallottunk róluk. A könyv vége
is pofáraejtős, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül volt emlegetve B
sebhelye, ami egy kiskori gyógyszerkísérlet emléke.
Idézetek:
☣
“Well,
you are a racist,” he notes.
“No I’m
not,” I snap. “I’m talking to you, and you’re hardly Snow White.”
“I’m
your token black friend,” he chuckles.
“No,” I
sniff. “You’re my token retarded friend.”
~
- Nos,
te rasszista vagy! – tette hozzá.
- Nem,
nem vagyok. – feleltem. – Épp veled beszélgetek és te sem vagy egy Hófehérke.
- Én
vagyok a te jelképes fekete barátod. – kuncogott.
- Nem,
- szipákoltam – te az én jelképes retardált barátom vagy.
☣
“You
need to let go of my legs, Brian, move back and kneel in front of me.”
“Kneel?”
Brian echoed uncertainly.
“Yes,”
the man said. “Then close your eyes and say a silent prayer, any prayer will
do, or none at all if you’re not religious, although I find that even the most
agnostic individual gains a measure of comfort from prayer at a time like
this.”
~
-
Engedd el a lábam, Brian, lépj egyet hátra, és térdelj le elém.
-
Térdeljek le? – visszhangozta Brian bizonytalanul.
- Igen
- mondta a férfi. – Aztán csukd be a szemed és mondj el egy néma imát;
bármilyen ima jó lesz, vagy végülis semmilyen, ha nem vagy vallásos, habár úgy
találom, hogy még a legagnosztikusabb egyedek is kihasználják az imák által
nyújtott komfortérzetet az ilyen időkben.
☣
Dad’s a
racist and proud of it. He hates anyone who isn’t from England, especially if
they’re dark-skinned. In his ideal world the ruling party would be the Ku Klux
Klan and he’d go riding through the streets of London on a horse every day with
a load of hood-wearing buddies, keeping law and order with a thick length of
rope.
Dad’s
always warning me of the dangers of racial tolerance. He pushes Aryan books and
pamphlets my way. The first picture book I remember reading by myself was Little Black Sambo.
~ Édesapám
rasszista és büszke rá. Utál mindenkit, aki nem angliai, különösen a
sötétbőrűeket. Az ő ideális világában a Ku Klux Klán lenne a kormányzó párt, és
mindennap lóháton járná London utcáit a csuklyát viselő barátaival, hosszú,
vastah kötéllel tartva a törvényt és a rendet.
Apám
mindig óvott a faji tolerancia veszélyeitől. Folyton árja könyveket és
pamfleteket tolt az orrom alá. Az első, magamtól elolvasott képeskönyv, amire
emlékszem, a Kis fekete Sambo* volt.
(*sambo – indián-néger keverék)
☣ ☣ ☣ ☣ ☣
☣ ☣ ☣ ☣ ☣
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése